Korunk vértanúinak emlékét őrzi Rómában a Szent Bertalan-bazilika és a kriptában kialakított múzeum

A római Tiberis-szigeten fekvő bazilika Szent Bertalan és Szent Adalbert nevét viseli, nagy múltú, apostoli hagyománnyal rendelkező székesegyház, amelyet a két mártírnak az emlékére szenteltek fel.

Maga a bazilika is a vértanúk emlékét őrzi: az oldalkápolnákban láthatóak földrészek szerint a 20–21. században a hitükért és a rájuk bízottakért meghalt mártírok ereklyéi, személyes tárgyai. Képviseltetve vannak itt a kommunizmus, a nácizmus vértanúi, azok, akiket a szegények, a béke és a párbeszéd szolgálatáért öltek meg, az igazságosságért való és a maffia elleni küzdelem mártírjai, a misszió során meghalt mártírok, a Közel-Kelet üldözött keresztényei, kezdve az első világháború mészárlásaiban megölt örményekkel és szíriaiakkal. Nem egyszerű tárgyak, hanem ereklyék ezek, amelyek történeteket mesélnek a misszionáriusok és mártírok életéről, akik életüket adták testvéreikért. Folyamatosan kerülnek újabb ereklyék a templomba, ünnepélyes szertartással helyezik el őket, mint legutóbb február 9-én Maria Di Coppi, a 2022 szeptemberében Mozambikban meggyilkolt comboniánus szerzetesnővér bibliáját.

A templomot 1993-ban a Sant’Egidio közösségre bízták, fiatal középiskolások és egyetemi hallgatók tartanak itt imádságokat és vesznek részt szentmiséken, a templomhoz tartozó helyiségeket pedig a szegények javára végzett tevékenységekhez használják.

A bazilika adott otthont a II. János Pál által 1999-ben, a 2000-es nagy jubileumra való felkészülés jegyében létrehozott Új Mártírok Bizottságának, amely mintegy tizenháromezer új vértanú dossziéját gyűjtötte össze. Emléküket a hit 20. századi vértanúira való ökumenikus megemlékezésen elevenítették fel a Colosseumban 2000. május 7-én. Azóta a Szent Bertalan-bazilika az új vértanúk kegyhelye lett, mintegy száz ereklyét kapott, és minden keresztény felekezetből látogatnak ide zarándokok.

A több mint ezer évvel ezelőtt a Tiberis-szigeten épült ókori bazilikába belépve azonnal feltűnik a főoltár fölötti nagyméretű ikon. A Sant’Egidio közösség tagja, Renata Sciachì által festett kép a múlt század vértanúinak történetét mutatja be a Jelenések könyvéről való teológiai elmélkedés fényében. A felső részen a trónon ülő Krisztus emelkedik ki, körülötte angyalok és fehérbe öltözött sokaság, akik a mártíromság pálmaágait tartják. Olyan nők és férfiak, akik megélték az evangéliumot, utolsó leheletükig valóra váltották annak szavait. Ferenc pápa 2017. április 22-én a bazilikában tett látogatásakor e szavakkal szólt: „A mártírok tanúságtevők, akik előre viszik az Egyházat, akik tanúsítják, hogy Jézus feltámadt.”

A dokumentáció hosszú folyamata, amely 2000-ben kezdődött II. Szent János Pál megbízásából, több mint húsz évig tartott és tovább folytatódik. A kiállítótér létrehozói azt szerették volna, hogy a háborúk és a totalitárius rendszerek évei után mindenki újra tudatára ébredjen annak, hogy a mai Egyház ismét a mártírok egyháza. A bazilikában és a kriptában egymás mellett kiállított katolikus, ortodox, protestáns, anglikán keresztények ereklyéinek tanúsága megmutatja, hogy a mártírok vére a kereszténység magvetése, a vértanúk ökumenéje minden széthúzásnál erősebb.

„Az új vértanúk szenvedései – mondta Andrea Riccardi az emlékhely 2023-as megnyitóján – visszájára fordítják az erős és győzedelmes Egyház képét: Óscar Romeróra gondolok, akit szentmise bemutatása közben öltek meg, Vittorio Bacheletre, arra a nagyon szelíd emberre, akit a Vörös Brigádok öltek meg, aztán Pino Puglisi és Peppe Diana atyákra, akikre a maffia sújtott le, és Rosario Livatino bíróra, akiről azt mondta valaki, az volt a bűne, hogy becsületes volt. Miért ölik meg ezeket az embereket? Gyengék, védtelenek, de egyben veszélyesek is, mert akadályt jelentenek a sötétség uralmának kiépítésével szemben.”

A kriptában kialakított múzeumban számos magyarázatot találunk olasz és angol nyelven, részletes térképeket látunk, korabeli videókat nézhetünk. A vitrinekben láthatjuk a vértanúk személyes tárgyait, például Boldog Enrique Angelelli Carletti, az északnyugat-argentinai La Rioja püspöke stóláját, akit 1976. augusztus 4-én, Punta de los Llanos közelében katonák öltek meg, a gyilkosságot autóbalesetnek álcázva. Az volt a bűne, hogy a leggyengébbek, a bányászok és a mezőgazdasági munkások oldalán állt. Láthatjuk a San Salvadorban 1980. március 24-én egy halálosztag által meggyilkolt Szent Óscar Arnulfo Romero érsek miseruháját. Utolsó szavai ezek voltak, amikor felmutatta az Eucharisztiát: „Ez az emberekért feláldozott test és vér tápláljon minket is, hogy Krisztushoz hasonlóan testünket és vérünket adjuk át a szenvedésnek és a fájdalomnak.”

Ki van állítva Maximilian Kolbe imakönyve, a maffia által meggyilkolt Pino Puglisi atya stólája, a Burundiban meggyilkolt három apáca katekizmusa, Jacques Hamel atya breviáriuma... A kommunizmus vértanúinak szentelt teremben Pavel Florenszkij, Alekszander Meny, Jerzy Popiełuszko és mások ereklyéi mellett ott találjuk Apor Vilmos győri püspök véres ingjének egy darabját.

A kripta egyik kis termében imádságos helyet alakítottak ki.

Az új mártírok emlékhelye a Szent Bertalan-bazilikában szombatonként 9.30-tól 13.30-ig és 15.30-tól 17.30-ig tart nyitva, valamint előzetes bejelentkezés alapján a linken található űrlap kitöltésével lehet jelentkezni látogatásra.

Forrás: Sanbartolomeo.org/memoriale-dei-nuovi-martiri

Fotó: Santegidio.org

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír