Lélekben kalauzolva Jézus húsvétja felé – Napi Szentírás-magyarázat segít nagyböjt idején is

Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. A liturgiában olvasott evangélium, a hegyi beszédből vett szakasz az alamizsnáról, az imádságról és a böjtről a lélek kopernikuszi fordulatára hív:

ne önmagunk körül keringjünk, mint a búgócsiga, amely a mozgás látszatát produkálva pörög, de alig, vagy nem halad.

A középpontba helyezzük az ego helyett az altert, az én helyett a másikat, és főként a par excellence Másikat, az Úr Jézust. Ebben segít a „titokban” adott alamizsna, amikor nem elégszünk meg a „kikürtöltetett”, azaz pusztán intézményes jótékonykodással, hanem személyes gesztusban, barátsággal lépünk oda a rászorulóhoz. Az imádságban szintén nem a nyilvánosság, azaz végső soron „én” vagyok a főszereplő, hanem az Úr. A böjt sem magánügy: ha megváltozik a szívünk, arcunk is vele változik, rokonszenvessé és vonzóvá válik, hogy általa megnyerjünk másokat az evangéliumnak. XVI. Benedek mondta, hogy az Egyház nem térítés, hanem vonzerő által növekszik.

Ahhoz, hogy önmagunkból kilépve megtaláljuk önmagunkat, útra kell kelnünk Jézussal. Lukács evangélista örökíti meg leghangsúlyosabban Jézus útját, hosszú felmenetelét Jeruzsálembe: „Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy” (Lk 9,31). Jézus útja a húsvét felé vezető találkozások sorozata. Tanít és gyógyít. Az Úr útja az emberek, főként a szegények, betegek, megszállottak és irgalomra szomjazó bűnösök közé visz. Ahogy Bonhoeffer írta Hitler börtönében:

„Nem a világból Istenhez, hanem Istentől a világba vezet Jézus Krisztus útja.”

Útja és találkozásai során betér egy Márta nevű asszony házába, hogy ott megpihenjen (vö. 10,38). Márta ki akarja szolgálni Jézust. Sürög-forog, végzi a háziasszonyi teendőket. Ehhez képest a húga, Mária leül az Úr lábához és hallgatja őt. Ekkor Márta bosszankodni kezd. De nem húgának, hanem egyenesen az Úrnak tesz szemrehányást, amiért az elnézi, hogy Mária tétlenül hagyja őt egyedül fáradozni. Márta úgy érzi, Jézus nem méltányolja őt. Azt hiszi, ő szolgálja az Urat. Valójában nem szolgálja, hanem legfeljebb kiszolgálja. Nem Jézus, hanem saját maga körül forog. Ennek következménye, hogy képes saját testvére ellen fordulva bepanaszolni őt az Úrnál. Az Úr Jézus azonban szelíden figyelmezteti őt az ige meghallgatásának elsőségére.

Az Úr szavának meghallgatása nélkül elvész a testvériség és eluralkodik az érzés, hogy mindig a másik ember, sőt, a másik nép a hibás. Ez akár háborúhoz is vezethet.

Ám a fordítottja még inkább igaz: az Ige meghallgatásából születik és táplálkozik a testvériség. Lukács evangéliumában Márta és Mária történetét közvetlenül előzi meg az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd. Vannak, akik szerint ezt a két szakaszt mindig együtt kellene olvasni. A pap és a levita nem áll meg a félholtra vert ember mellett – talán mert dolguk van, mint Mártának, aki Jézus mellett nem áll meg, hogy meghallgassa őt, mert neki is sok dolga van.

Szolgálat vagy szemlélődés? Pilinszky János szerint a szamaritánus azért állt meg, mert erre volt „iskolázva a figyelme”. Ferenc pápa írja idei nagyböjti üzenetében: „Itt az idő, hogy cselekedjünk – és a nagyböjtben az is cselekvésnek számít, ha megállunk. Megállunk imádságban, hogy befogadjuk Isten szavát, és megállunk, mint a szamaritánus a sebesült testvére mellett”.

A szamaritánus, aki észreveszi a másikat és nem csak figyel, nem csak cselekvő, hanem egyben igazi szemlélődő, misztikus.

Jézus minket is hív, hogy menjünk föl vele Jeruzsálembe, kísérjük el őt szenvedése, halála és feltámadása órájáig. Ennek kitüntetett módja, ha engedjük, hogy ő kísérjen és tápláljon szavával napról napra a nagyböjt során. Ha Máriával együtt beiratkozunk a meghallgatás iskolájába, és odaülünk mindennap a Mester lábaihoz, megállva – azaz böjtölve – saját dolgainkból, hogy figyelmünket neki szenteljük legalább tíz, húsz, harminc percre. Mivel gyengék vagyunk, az egyház, a közösség anyaként siet segítségünkre. Az igeliturgikus naptár kézen fog, és vezet a Biblia lapjain át. Nekem személy szerint nagyon sokat segít Vincenzo Paglia Isten szava minden napra 2024 című kötete. Egyébként olyan lennék, mint az etióp királyné főpohárnoka, aki olvasta ugyan az Írásokat, de nem érthette, hisz nem volt, aki megmagyarázza neki (vö. ApCsel 8,31).

Paglia érsek a napi evangéliumot röviden magyarázva lélekben kalauzol bennünket Jézus húsvétja felé.

A jeruzsálemi úton izgalmas és megható találkozásokban lesz majd részünk: a magabiztos, de esendő Péterrel; az ambiciózus Zebedeus-fiakkal és még ambiciózusabb anyukájukkal; a vámos Lévivel; a vakon született emberrel; a házasságtörő asszonnyal és vádlóival… Azután a példabeszédek szereplőivel: a gyilkos szőlőművesekkel és a tékozló fiúval, az szívtelen szolgával, az önelégült farizeussal és a bűnbánó vámossal és még másokkal. Jézus kortársaivá válunk, hogy megértsük saját kortársainkat.

Hogy megértsük ezt a nehéz kort, amely tele van háborúval, erőszakkal és igazságtalansággal, amelyben azonban jelen van a reménység is, Isten szavának tanúsága és ígérete a feltámadásról.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír