Miért állítottak a pápák pogány obeliszkeket? – Tartson velünk a lateráni Apostoli Palotába

Sokan ismerjük és ismételjük a mondást: Omnes viae Romam ducunt – Minden út Rómába vezet. Hátterében valóság áll, ugyanis a rómaiak az ókorban tudatosan úgy építették ki a kor „sztrádáit”, hogy azok egy pontba vezettek, az Örök Városba. Arról viszont már nem szól a fáma, hogy

ha Rómába érünk, hol is kezdjük e kimeríthetetlen lelki és kulturális tárház megismerését.

A lateráni bazilika (Keresztelő Szent János-főszékesegyház, a Legszentebb Üdvözítő bazilikája) főbejárata, oldalán az apostoli palotával (Fotó: Merényi Zita)

Amikor egy kisebb vagy nagyobb katolikus csoporttal ideérkezem, elsőként – közkívánatra – szinte mindig a Szent Péter-bazilikát keressük fel. Pedig, ha következetesek lennék Egyházunk történetéhez és hagyományaihoz, először a városalapításkor számba vett római hét domb egyikére, a Caeliusra, mai ismertebb nevén a Lateránra vinne az utunk. Hiszen az itt található Keresztelő Szent János-főszékesegyház a Legszentebb Üdvözítő bazilikája, minden templom között az első, ahogyan azt büszkén hirdeti homlokzatán a felirat: Omnium Urbis and Orbis Ecclesiarum Mater et Caput (A város és a földkerekség minden templomának anyja és feje).

Olyannyira az első, hogy a liturgikus naptárban külön ünnepe is van: november 9-én az egész Egyház megemlékezik felszenteléséről.

(Fotó: Merényi Zita)

A mellette álló, hozzáépült palota pedig a katolikus egyházfők székhelye volt a 4-től egészen a 16. századig. Nekünk, magyaroknak különösen kedvelt helyünk lehetne ez, hiszen II. Szilveszter pápa itt fogadta a Szent István királyunk számára koronát kérő küldöttséget – a bazilikában egy nagy méretű, latin nyelvű dombormű is emlékeztet erre –, s még a közelmúltban is számos kiváló magyar pap – és ma már püspök – nevelődött a szomszédos lateráni szemináriumban. Ha felütjük az egyháztörténelem lapjait, szintén jelentős eseményekre bukkanhatunk, például arra, hogy Szent Ferenc és rendtársai is ide zarándokolnak fel, amikor III. Ince pápa igenjét kérik a kialakuló ferences családra. (Ezt a jelenetet nem csak Franco Zeffirelli ábrázolta filmjében. Az aurelianusi városfal San Giovanni-kapuján belépve egy szoborcsoport alakjai között láthatjuk a pápai kihallgatásra érkező szentet.) VIII. Bonifác 1300-ban szintén itt, a Lateránon hirdette meg az első szentévet. De nemcsak a csodálkozás keríthet hatalmába bennünket, hanem az értetlenség is:

Lateráni obeliszk 

miért találunk itt is, mint a Szent Péter téren vagy például a Santa Maria Maggiore-bazilikánál és a Piazza del Popolón olyan, az újkor hajnalán a pápák által felállított obeliszkeket, amelyeket pogány hieroglifák tarkítanak?

S ami a leginkább szembetűnő: miért van az, hogy míg a zarándokok és a nézelődők tömege okán akár több mint egy órát kell várnunk arra, hogy beléphessünk a Szent Péter-bazilikába, addig a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházba sorban állás nélkül is bejuthatunk, és csendben, zavartalanul imádkozhatunk egy pápai bazilikában, ami, valljuk be, Rómában nagy ajándék? Talán ez a sajátos helyzet is közrejátszott abban, hogy Ferenc pápa úgy döntött, tesz egy lépést az egyensúly helyreállítása érdekében, hiszen a Laterán nélkül nemcsak hogy nem teljes, de nem is érthető az Egyház története. A Szentatya 2021 márciusában Angelo De Donatis bíborosnak, római helynökének írt levelében kezdeményezte a lateráni palota megnyitását a látogatók előtt. Így tavaly decembertől igazi csemege várja a Rómába érkezőket: a történelemben most először belülről is megtekinthető

a lateráni Apostoli Palota, amely az Egyház történelemformáló hitéletének és kulturális életének tanúja.

A lateráni palota belső udvara is impozáns (Fotó: ANSA)

Mi is útra keltünk, hogy bejárjuk és olvasóinknak is megmutassuk a keddtől szombatig előzetes regisztráció alapján látogatható palotát, ahol csütörtökön és szombaton angol nyelvű vezetést is biztosítanak a vendégek számára. Ez utóbbiba csatlakoztunk be mi is.

Az Örök Város egyik legnagyobb barokk palotája háromszintes, négyzet alaprajzú épület, és több tízezer négyzetméteres területen fekszik. Kalandos történetét impozáns belső udvarán, a díszes barokk festett árkádok alatt ismerhetjük meg. A császárkorban Lucius Sextius Lateranusnak, az első, plebejusi rendből származó konzulnak (Kr.e. 4. sz.) állt itt palotája. A család az épület feletti tulajdonjogát a Kr. u. 1. században vesztette el, a Néró császár elleni összeesküvésben való részvétele miatt. A birtokot a keresztény vallás szabad gyakorlását kihirdető Nagy Konstantin császár Miltiadész pápának adományozta, aki 311 és 314 között kormányozta az Egyházat. A császár a palota mellett felépíttette a Keresztelő Szent János-bazilikát, amely Róma és az Egyház első pápai bazilikája. A középkor végén a palotát kibővítették, és elhelyezték benne a Szent Lépcsőt (Scala Santa), valamint kialakították a pápai kápolnát (Sancta Sanctorum), ahol a Feltámadt Krisztus ikonját őrzik, amelyet a hagyomány szerint nem emberi kéz alkotott. A 4–16. század között az Apostoli Palotában élt a mindenkori pápa, és innen irányította a Katolikus Egyházat.

A palota nyitott, alsó szintjének árkádjai is gazdagon díszítettek

Az avignoni fogság után az egyházfő állandó jelleggel már nem költözött vissza ide.

Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a bazilika és a palota egy tűzvész és az emberi hanyagság okán a 14. század végére romos állapotba került. A feljegyzések tanúsága szerint falai között még kecskéket is tartottak. A 15. században a pápák a Vatikánban rendezték be lakhelyüket.

V. Szixtusz és alkotásai (16. század, Nicolaus van Aelst)

Az épületegyüttes történetében a fordulópontot Felice Peretti (1521–1590) bíboros megválasztása hozta el, hiszen ő az, aki V. Szixtuszként megépíttette a ma is ismert barokk palotát. A ferences pápát talán a Néri Szent Fülöp életét bemutató filmekből ismerhetjük, hiszen kortársak voltak, és a minorita egyházfő támogatta a szegény gyermekek felkarolásában jeleskedő szentet.

V. Szixtusz csak öt és fél évet ült Szent Péter trónusán, de érdemes megjegyezni a nevét,

hiszen határozott vezetéssel olyan mélyreható reformokat valósított meg, amelyek az Egyházat a 20. századig meghatározták, Róma városát pedig még napjainkig is.

Pápai trónterem a palotában – IX. Piusz trónszéke (pápai címerével díszítve)

Ő újíttatta fel a rómaiak által megtervezett és időközben elfeledett vízvezeték- és csatornarendszert, sőt egy új vízvezetéket is építtetett (Aqua Felice). A Piazza del Popolo felől egyenes utakat terveztetve vezette minden korok zarándokát az egyes pápai bazilikákhoz, melyek előtt V. Szixtusz obeliszkeket emelt. Ő alapította meg a pápai Kúriát (a pápai állam irányító testületét), illetve létrehozta a kongregációk rendszerét, amely a 20. századig változtatás nélkül fennmaradt. A barokk palota építését Domenico Fontanára, a kor legjobb mesterére bízza, aki elválasztja egymástól a korábbi palota megmaradt és újjáépített részeit, és ma is ismert formájában kialakítja a Scala Santát, valamint az egykori pápai kápolnát, a Sancta Sanctorumot. A bazilika mellett pedig felépíti a lateráni Apostoli Palotát, amely máig sértetlenül őrzi azt az állapotát, amelyben V. Szixtusz 1588-ban megálmodta. Miután az épület elkészült, a pápa csak időlegesen használta, állandó jelleggel nem lakott benne. Az évszázadok során a mindenkori egyházfő kormányzásában szerepet vállaló bíborosok éltek itt. Volt, hogy rövid időre szegényeknek adták át használatra, a vészidőkben XII. Piusz utasítása alapján számos zsidó család is menedékre találhatott a falai között. Ez idáig

VI. Pál volt az utolsó pápa, aki pontifikátusa idején rövidebb ideig lakta az épületet.

XXIII. János itt alakította ki a Római Egyházmegye helynökségét, amely mind a mai napig itt működik, s vezetője, helynöke itt lakik.

Az első emeletre vivő, gazdagon díszített lépcsőház

Ferenc pápa döntése nyomán a háromszintes lateráni Apostoli Palotából az első szinten található, több mint háromezer négyzetméteren elterülő tíz hivatali termet, a pápai magánlakosztályt alkotó három szobát, illetve a pápai kápolnát látogathatjuk meg. A díszes lépcsősoron az első szintre felérve sorra a szemünk elé tárulnak a hivatali célokra használt díszes termek: az Egyházfők vagy más néven a Kiegyezés terme, a Császárok terme, a prófétáknak (Sámuelnek, Dávidnak, Illésnek és Dánielnek) dedikált szobák, az Apostolok terme, Salamon terme, a Dicsőség terme, Nagy Konstantin terme, illetve a pápai magánlakosztály, amely étkezőből, háló-, dolgozószobából és egy előszobával ellátott pápai kápolnából áll.

Az Egyházfők terme onnan kapta a másik nevét (Kiegyezés terme), hogy 1929. február 11-én itt írta alá a Szentszéket és XI. Piusz pápát képviselő Pietro Gasparri bíboros államtitkár és Benito Mussolini a pápai állam és Olaszország viszonyát meghatározó úgynevezett lateráni egyezményt.

Erre az eseményre emlékeztet itt a nagy asztalon elhelyezett fénykép és az aláíráskor használt tárgyak is. A díszes kazettamennyezet alatt a falakat freskókkal díszítették, melyek közül kiemelkedik a Jézus és Szent Péter találkozását ábrázoló kép („Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat”). A másik hangsúlyos freskó Nagy Konstantin megkeresztelkedésének jelenetét mutatja be, amelyre itt került sor, a Lateránon. A legjelentősebb freskók, a Katolikus Egyház történetét meghatározó 23 pápa mellett, V. Szixtusz Róma városát megújító vízvezetékrendszer- és utcaszerkezet- kialakításának állítanak emléket. A Császárok termében Szűz Mária mellett több, a falakon körben pedig 14 császár portréja található, akik segítették az Egyház megerősödését. A 17. században a Barberini család műhelyében készült nagy méretű falikárpitok Jézus megkeresztelkedését, valamint Mária és Márta betániai meglátogatásának jelenetét elevenítik meg.

József és testvéreinek találkozása (jobbra) 

A palotában egy-egy szobát Sámuel prófétának, Dávid királynak, Illés prófétának és Dániel prófétának szenteltek.

A mennyezetet mind a négy teremben barokk freskók díszítik, amelyek a szobák névadóinak életéből vett képeket ábrázolnak, a falakat pedig 16–17. századi falikárpitok borítják, melyek egy-egy szentírási jelenetet mutatnak be.

Illés prófétának szentelt terem mennyezete

E helyiségek közül kiemelkedik a Sámuel-terem, melynek ablakából nemcsak a téren elhelyezett obeliszket és a háttérben található egykori ispotályos házat láthatjuk, hanem a távolban a Colosseumot és még messzebb a Szent Péter-bazilika kupoláját is. A mennyezetre föltekintve fény derülhet arra a talányra, hogy a császári időkben Egyiptomból Rómába szállított, pogány motívumokkal ellátott, a császár és a birodalom dicsőségét hirdető obeliszkeket V. Szixtusz miért állíttatta fel a pápai bazilikák közelében.

A magyarázatot Sámuel próféta életének egy falra festett jelenetében találjuk. Az egyik freskó a segítség kövének felállítását (1Sám 7,12) ábrázolja, amely egy győztes csatát követően akkoriban azt hirdette, hogy Isten a választott nép életében a biztos pont, hűséges és szeret.

Sámuel próféta segítő követ állít 

Erről a hitről tesz tanúságot a 16. században az obeliszkek újraállítása, amely immár nem egy fáraó vagy egy császár, hanem Isten dicsőségét hirdeti minden kor emberének, idézve a Szentírás szavait: „Mindeddig megsegített minket az Úr!”, és kifejezi a reményt, hogy ez a jövőben is így lesz. Az obeliszkek állításakor egyébként keresztutat jártak Rómában a nagy méretű kövekkel, miután a felállításuk helyén bemutatott szentmise keretében exorcizálta őket V. Szixtusz, majd pedig elhelyezésük után a csúcsukat kereszttel koronázta meg.

Atália templomi meggyilkolása (balra)

Szintén itt, a Sámuel-teremben, az egyik falikárpiton egy, a Szentírásból kevésbé ismert jelenet látható: Atália templomi meggyilkolása. (Atália neve a magyar irodalomban is fogalommá lett: Jókai Mór Az arany ember című regényében róla mintázta a negatív főhős, Athalie alakját.) A kegyetlenségéről ismert és a Baal-kultuszt támogató Atália kivégezteti Dávid király férfi leszármazottait, akik közül a csecsemő Joás csodával határos módon egyedüliként megmenekül.

A Dániel prófétáról elnevezett teremben az oroszlánok barlangjának jól ismert ószövetségi jelenetét láthatjuk.

A képeken számos oroszlán fejét V. Szixtusz arcvonásaival ábrázolják, aki a szentírási Júda oroszlánja (Jel 5,5), Jézus messiási címe nyomán jelképként az állatok királyát helyezi el pápai címerében.

A díszes hivatali szobákat járva láthatjuk, hogy mind a termek, mind pedig a díszes loggiák fali díszítései egy időben készültek, valamennyi a 16. század végén.

A hivatali termek után szerénységével jóleső kontrasztot mutat a pápai magánlakosztály. Méretüket tekintve ezek a helyiségek jóval kisebbek, emberléptékűbbek, díszítettségük pedig kifejezetten puritán az eddigiekhez képest. A padlózatot itt nem márvány borítja, hanem terakotta tégla, a falak fehérek, csak a mennyezetet díszíti festés.

A pápai hálószobában, a 16. századi ágyban VI. Pál aludt utoljára, azóta nem volt használatban.

A dolgozószobában is az ő tárgyai, eszközei láthatók az íróasztalon – az a benyomásunk, mintha csak tegnap állt volna fel mellőle. A falat egy, az első repülővel utazó pápát ábrázoló festmény díszíti. A kápolnába érve megtudjuk, hogy XXIII. János – vagy ahogyan a nép nevezte, „A jó pápa” – nagyon kedvelte ezt a helyet, sokat tartózkodott itt. Szándéka az volt, hogy itt lesz végső nyughelye, de halála közeledtével a környezete sikeresen meggyőzte arról, hogy a Szent Péter-bazilika altemplomába temetkezzen, biztosítva ezzel a lehetőséget arra, hogy a kor embere le tudja róni kegyeletét a sírjánál.

Pápai kápolna az apostoli palotában 

A díszes hivatali termek, majd pedig a pápai magánlakosztály bejárása után a vezetett túra a palota nagylépcsőházában ér véget. Egy szinttel lejjebb érve már nem csodálkozunk rá a díszes barokk falfestésre, de

libabőrösek lehetünk attól az érzéstől, hogy a palota megépítése óta hány meg hány egyházfő – legutóbb Ferenc pápa – koptatta ezeket a lépcsőket.

A lateráni bazilikába vivő lépcsősor mennyezeti díszítése is a palotával egyidős (16. század)

A lépcsősor végére érve pedig átlépünk a lateráni bazilikába, hiszen utunk végén közvetlenül a szent években megnyitott kapuhoz érkezünk.

Közel kétórás barangolásunk után cseppet sem irigyeljük a pápákat és munkatársaikat: a lépésszámlálónk bőven az orvosok által ideálisnak mondott napi négyezer lépés felett jár már. Egyetértünk a Ferenc pápa De Donatis bíborosnak írt levelében megfogalmazottakkal, azzal, ahogyan hangsúlyozta a palota látogatók előtti megnyitásának célját: a művészeti értékek és a történelmi emlékek alkalmasak arra, hogy mélyítsék hittapasztalatainkat és Isten dicsőségét hirdessék.

Az egyes helyek, épületek és művek így az emberi lélek kifejeződéseiként, az emberiség kultúrájának szerves részeként is megbecsülésre találhatnak.

Szerző: Kuzmányi István

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír

A riport nyomtatott változata az Új Ember Mértékadó kulturális mellékletet 2022. szeptember 11-i számában jelent meg.