Miképpen contendálnak Neptunus és Bacchus? – A Boldog Özséb Színtársulat vendégjátéka a Nemzetiben

A 2001-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán alapított Boldog Özséb Színtársulat a 21. században is tanulsággal járó, élvezhető iskoladrámákat elevenít fel. Színpadra állítottak már 18. századi csíksomlyói passiójátékot, úrnapi játékot és történeti hexameteres betlehemeseket. Hazánk históriájából színre vittek két, Szent László, illetve I. Géza és Salamon idejéről szóló iskoladrámát, továbbá az 1809-es magyar nemesi felkelés és a győri csata évfordulóján egy Kisfaludy Sándor-darabot. Bemutattak egy rendkívül sikeres Bachus-komédiát is, amely a görög–római isteneket állítja pellengérre, míg legutóbb egy Moliére-átirattal (Simai: Gyapai Márton, feleség-féltő, gyáva lélek), Shakespeare A két veronai nemes című komédiájával és Kertsó Cirják Borka asszony és György deák című vénlánycsúfolójával kacagtatták a közönséget a színkör fáradhatatlan és tehetséges tagjai. Közönségüket mulattatták már Balázs-járással, Kánai menyegzővel, Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére pedig a szereplők maguk bővítették ki improvizatív részekkel Arany Szőke Panni című népies balladáját.

A budapesti Nemzeti Színházban nem először mutatnak be vendégjátékot a PPKE amatőr színjátszói: a Szűz Mária mennybevételéről szóló csíksomlyói misztériumjátékot a keletkezési helye után 2016 májusában tűzte műsorára a teátrum. A társulat ezúttal a Bakhus címet viselő előadással szórakoztatja majd a publikumot. A mű egy „pálos iskolai komédia 1765-ből, melyben előadatik miképpen contendálnak (azaz vetélkednek – a szerk.) Neptunus és Bacchus, tudniillik a Víz és a Bor az elsőségről”.

A sátoraljaújhelyi pálos gimnáziumból, 1765-ből fennmaradt Bakhus-komédia az egyik legsikerültebb magyar nyelvű barokk iskoladráma; az antik, görög–római mitológia isteneit parodizáló farsangi bohózat keletkezésekor arra volt hivatott, hogy a benne szereplő iskolások e dráma segítségével sajátítsák el a szükséges mitológiai tudnivalókat. (Innen a műfaj elnevezése is.)

Az ún. Bacchus-játékok több mint 30 alkalommal szórakoztatták a 17–18. század katolikus és protestáns iskoláinak diákszereplőit és közönségét. A színpadi bacchanáliák eredete a középkorba nyúlik vissza. Ezek az alkotások a bor és a víz, a böjti és a farsangi ételek certamenjeit (színpadi vetélkedéseit) és a különböző allegorikus szereplők vitáját idézik, ahogyan sok esetben tetten érhető bennük a consultatio (színpadi tanácskozás) műfajának hatása is. A népi elemek gyakorisága mellett a commedia dell’arte műfajára is emlékeztetnek.

Jelen műben a Borbély, Esculapius és Machaon alakja a korabeli orvoslást és a különböző betegségek meggyógyítását figurázza ki a szaknyelv alkalmazásával, míg Venus és Apollo rövid szerepeltetése pedagógiai célzatú, ugyanis a szerzők nem akarták idejekorán felfedni a serdülő korú ifjú szereplők előtt a bor és a szerelem közötti összefüggést, valamint a művészet és tudomány istenének sem illett éppen egy iskolában Bakhus mellé állnia, holott más hagyomány szerint a boristen serkentője a múzsáknak és a muzsikának. A tokaji, a sátoraljaújhelyi és a piliscsabai borospince emlegetése az otthonosság érzetét kelti.

Az első eredeti előadásokra Bakhus címmel 1765. február 19-én, húshagyókedden (2–3. felvonás) a sátoraljaújhelyi pálos gimnáziumban, Borss Dániel rendezésében, 1792-ben, ismeretlen gimnáziumi tanár tollából Neptunus és Bacchus vetélkedése címmel a sárospataki református kollégiumban (1. felvonás) került sor.

Borss Dániel darabja egy felszabadult játékot visz színre merész improvizációkkal, bohózatba illő és vaskos, nem egyszer sikamlós népi elemekkel, találó közmondásokkal és harsány szcenikai effektusokkal. A darabot nyitó piaci jelenet a Neptunus és Bacchus vetélkedése című iskolai színjátékból való, amelyet a sárospataki református kollégiumban mutattak be elsőként 1792-ben.

A Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán május 26-án csütörtökön, 18 órakor kezdődő pázmányos vendégjáték rendezője Gerbei Anita; a rendező munkatársa Sallai Regina; a dramaturg Godena Albert.

Az előadás előtt bevezetőt mond a színtársulat vezetője, Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.

*

Az argumentumról – vagyis a cselekményről elöljáróban: „A piliscsabai piac forgatagában a két ősi ellenfél, Bakhus (Bor) és Neptunus (Víz) összeveszik. Jupiter döntőbírót kér fel. Megkérdeznek minden rendű és rangú embert, hogy a bor és a víz közül melyik áll hozzájuk közelebb. Ifjak és öregek, szüzek, asszonyok és romlott nők, szegények és gazdagok mellett a Muzsikus, az Asztrológus, a Hajós, a Halász és a Szakács is voksol. Közben elnáspángolják Itziket, a zsidó korcsmárost, mert vizezi a bort. A szinte szavazategyenlőséggel végződő vitát a Kisbíró dönti el.

A második felvonás elején – a Kisbíró döntésével mit sem törődve – az istenek szférájában a Prologisták kiabálva, illuminált állapotban érkeznek a színpadra, és imádják Bakhust. Jupiter féltékenységből haragra gerjed fia, Bakhus ellen, és egy éles hangú vitát követően megfenyegeti, hogy kitaszítja a halhatatlan istenek sorából. Jupiter ez ügyben tanácskozást hív össze az Olymposon. Mars, a hadisten védi Bakhust, hiszen a bor bátorítja a katonákat. Pluto, a pokolisten a szeme fényének nevezi a mámoristent. Egyedül Neptunus, a tengeristen száll szembe határozottan a boristennel. Apollo meginogva elismeri a bor hasznát, végül elveti Bakhust. Még felesége, Ariadna sem segít rajta híres fonalával. A jelenet második felében ismét Bakhus és Jupiter vitája zajlik. Az éles hangú certamen után Apollo felolvassa Jupiter szentenciáját: Bakhust megfosztja halhatatlanságától, kitagadja az istenek közül, és leveti az égből Radamantus rabságába. Apollo eközben nem ismeri meg a nyomorult állapotba taszított Bakhust.

A harmadik felvonásban Bakhus már otthon, a családja körében szenved, haldoklik, nyögdécsel. Felesége, Ariadna és az ő kelletlen szolgája, Berta ápolja a kínlódó boristent. Elhívják a Borbélyt, aki megvizsgálja Bakhus gyomrát: kiderül, hogy egy tüskés disznó van benne. A Borbély gyógymódként a sok borivást javasolja, hogy a disznó úszni tudjon, és ne sértse Bakhus gyomrának falát. Ariadna közben csapja a szelet a vele ugyancsak szimpatizáló Borbélynak, de a Borbély lerázza Bakhus feleségét. Ezt követően Esculapius, az orvosok istene lép színre, aki érvágással gyógyítja az egyre betegebb Bakhust. Végül Esculapius fia, Machaon egy nagy és éles bottal csapra veri Bakhus hasát, aki belehal fájdalmába. A családtagok siratják Bakhust. Pluto életre akarja kelteni a borok istenét. A dráma zárásaként Venus, a szerelem istennője könyörög Jupiternek, hogy szabadítsa ki Radamantus rabságából Bakhust. Jupiter hajthatatlan, és kimondja a dráma tanulságát: Bakhus a boldogtalanságnak rettentő példája; tanuljanak rajta azok, akik elmerültek a gyönyörökben, mert Bakhuson felül van az igaz Isten.”

A Boldog Özséb Színtársulatról részletesen ITT, illetve a társulat honlapján olvashatnak.

Az előadásról és a jegyvásárlásról bővebb információk IDE kattintva találnak.

Forrás: Nemzeti Színház

Fotó: Boldog Özséb Színtársulat

Magyar Kurír