Mindenki részesülhet a szentévi búcsú kegyelmében – A 2025-ös szentévre készülve (4. rész)

Kultúra – 2024. augusztus 7., szerda | 20:45

A Katolikus Egyház a december 24-én kezdődő, „A remény zarándokai” mottóval meghirdetett 27. rendes szentévre készül. A Vatican News szentévek történetét felidéző sorozatának negyedik részében a barokk kor, a 17. század eseményeit foglalják össze, kezdve az 1600-as jubileummal.

VIII. Kelemen 1599. május 19-én az Annus Domini placabilis kezdetű bullával hirdette meg a szentévet, amelyre mintegy hárommillió zarándok érkezett Rómába. A jubileumi évben húsvét ünnepén kétszázezren keresték fel Rómát, közöttük számos olasz és európai udvari méltóság.

VIII. Kelemen pápa az egész jubileum során tanúságot tett a szentév lelkiségéről a hívek körében: naponta tizenkét szegénnyel étkezett, felszolgált az asztalnál a zarándokoknak, a nagyhéten gyóntatott, a Szent Lépcsőn térden állva ment fel, míg a bíborosok bűnbánatuk jeléül a szentév idejére lemondtak a bíbor viseléséről.

Az 1600-as szentév során Rómába zarándokolt Bellarmin Szent Róbert (Roberto Bellarmino), a „hitvédők fejedelme” is. A hitvalló és egyháztanító szent bíboros 1586-ban Vitás hittanítások korunk eretnekségeivel szemben címmel tette közzé művét a katolikus tanítás védelmében. Tanítása példa volt a magyar katolikus megújulás fő alakja, Pázmány Péter jezsuita szerzetes, bíboros számára is, aki ennek ihletésére írta meg az Isteni igazságra vezérlő kalauz című 1613-ban közzétett művét.

A 17. század valamennyi szentévében megjelentek a dekoratív elemek, a barokk korszakra jellemző gazdag díszítések, pompás külsőségek is, olyannyira, hogy egyes történészek külön kifejezéssel, „barokk jubileumok” néven emlegetik őket. A szentévek alkalmával Róma a világ mintegy vallási színházává vált.

A pápai és a nemesi családok körmeneteihez csatlakoztak a római bazilikák, a hét híres templom meglátogatására szervezett körmenetek. Az ájtatosságnak ezt a középkori római hagyományát Néri Szent Fülöp újította fel a 16. században, javasolva, hogy közösen teljesítsék a hívek a római jubileumok alkalmából. A mintegy 25 kilométeres útvonalat a zarándokok két nap alatt tették meg, felkeresve a következő hét nagy bazilikát: a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházat, a vatikáni Szent Péter-bazilikát, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát, a Santa Maria Maggiore-bazilikát, a Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikát, a Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikát és a Falakon kívüli Szent Sebestyén-bazilikát.

A következő jubileumot VIII. Orbán pápa 1624. április 29-én az Omnes gentes plaudite manibus kezdetű bullájával hirdette meg. A szent kaput karácsony vigíliája délutánján nyitották meg. A szentévben mintegy félmillió zarándok érkezett Rómába.

1625. január 28-án a pápa Pontificia sollicitudo kezdetű bullájával engedélyezte, hogy a szentévi búcsú kegyelmében azok is részesülhessenek, akik nem tudtak Rómába zarándokolni. Ez vonatkozott a klauzúrában élő szerzetesekre, a foglyokra és a betegekre is. Két nappal később, január 30-án kelt Paterna dominici gregis cura kezdetű levelével, tekintettel a Szicíliából érkező pestis veszélyére, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika látogatását a trasteverei Santa Maria-bazilika látogatásával helyettesítette. Az immár hagyománnyá vált hét templomot érintő zarándoklatra vonatkozóan is Róma belső városrészeiben lévő templomokat jelölt ki a falakon kívüli bazilikák helyett. Ebben a szentévben avatták fel a Szent Péter-bazilika belső terét.

VIII. Orbán pápa közvetlenül a jubileumi év után, 1626-ban iktatta a szentek sorába Portugáliai Szent Erzsébetet, II. András magyar király dédunokáját, Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúgát, aki szentté avatott nagynénje tiszteletére kapta az Erzsébet nevet.

Az 1650-es jubileumra a vallásháborúként emlegetett, valójában hatalmi célokat szolgáló harmincéves háború után került sor, amely 1648-ban a vesztfáliai békével ért véget. A békeszerződés szentesítette a reformáció nyomán kialakult területi változásokat, ami lényeges veszteségeket okozott a Katolikus Egyház számára.

1649. május 4-én X. Ince pápa Appropinquat kezdetű bullájával hirdette meg a jubileumot. A korábbi szentévekhez hasonlóan elrendelte a kilakoltatások felfüggesztését és a lakásbérleti díjak befagyasztását, valamint a Porciunkula-búcsú kivételével minden más búcsút felfüggesztett. (A ferences rend augusztus 2-án, Angyalos Boldogasszony ünnepén tartja a Porciunkula-búcsút, amely a kisebb testvérek közösségének egyik legnagyobb ünnepe. Ezen a napon van az Assisi határában lévő Porciunkula-kápolna búcsúja, amely Szent Ferenc boldog halálának helyszíne, és az ünnep alkalmából a világ összes ferences templomában teljes búcsú nyerhető a szokásos feltételekkel.)

Az 1650-es jubileumi év újdonsága volt a szentévi búcsú kiterjesztése a belga tartományokra és Nyugat-Indiára. Mintegy 700 ezer zarándok érkezett Rómába, főleg a Róma környéki területekről, és számos protestáns áttért a katolikus hitre. A szentévre készülve X. Ince pápa a barokk kori építőművészet legmeghatározóbb alakját, a svájci származású, de Itáliában tevékenykedő Francesco Borromini építészt bízta meg a rossz állapotban lévő lateráni bazilika restaurálásával.

Az 1650-es jubileum csúcspontját az a húsvéti ünnepélyes szentmise jelentette, amelyet X. Ince pápa a Piazza Navonán, Róma központjának egyik leghíresebb terén mutatott be. A teret X. Ince pápa megbízásából a Pamphili olasz nemesi család alakította át, az ókori stadionok jellegzetes formáját követve. Ezt a húsvéti szertartást tekintik a „katolikus ellenreformáció” utolsó eseményének.

Az 1650-es jubileum illusztris zarándokai között volt Krisztina svéd királynő is, aki utóbb, 1654-ben áttért a katolikus hitre, miután egészségügyi okokra hivatkozva váratlanul lemondott huszonkét éven át gyakorolt hatalmáról, és később Rómában telepedett le.

A X. Kelemen által meghirdetett 1675-ös jubileum főbb eseményei: a 17. századi katolikus teológiai mozgalom, a janzenizmus kiéleződése, a katolikus hitre áttért Krisztina svéd királynő Rómába érkezése, valamint az Örök Város építőművészeti gazdagodása Gian Lorenzo Bernini barokk építész, festő- és szobrászművész rendkívüli alkotásaival.

Az egyháztörténelem XV. szentévét, a 17. század utolsó jubileumát X. Kelemen tiszteletreméltó idős korában, 84 évesen, 1674. május 16-án hirdette meg az Ad apostolicae vocis oraculum kezdetű bullájával.

A nagyhét volt a szentév legintenzívebb időszaka, amelyet az ünnepélyes szertartásoknak, a zarándokok fogadásának és megsegítésének szenteltek. Krisztina királynő például ekkor kereste fel a Szentháromság Testvérületet nemes hölgyekkel együtt, és a különféle társulatok mindennap ünnepélyes körmenetet szerveztek. 1675 nagypéntekén a Szentháromság Testvérület 13 ezer zarándokot látott vendégül vacsorával. A szentév során a Colosseumot újból felszentelték, és visszavonták azt az engedélyt, hogy ott bikaviadalokat tartsanak.

X. Kelemen pápa, aki ifjúkorában, 1624-ben történt pappá szentelése után 1627-ig a lengyelországi apostoli nunciatúrán végezte szolgálatát, nagy összegű adományt juttatott el Sobieski Jánosnak (Jan Sobieski), azaz III. János lengyel királynak a törökök elleni győzelem után.

A pápa a szentévet követően, 1676. július 22-én, 86 éves korában halt meg. X. Kelemen számos szenttéavatási eljárást is sikerre vitt, köztük Limai Szent Rózáét, és kitűnt a zarándokokról való nagylelkű gondoskodásával, akik a 17. század utolsó jubileumára mintegy másfél millióan érkeztek a katolicizmus központjába.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Merényi Zita; Wikipédia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria

VIII. KelemenX. KelemenVIII. Orbán