Nagy elődök nyomában az orgonakarzaton – Hegyi Barnabás a Mátyás-templom zenei életéről

– Nem voltam budavári, de Budapesten, Terézvárosban nőttem fel. Szorosabb kapcsolat nem fűzött a Mátyás-templomhoz, de mindig szerettem felsétálni a Várba. A templomi szolgálat sem volt idegen számomra: a Szondi utcai Szent Család-templomban nőttem fel, a Haller téri Szent Vince-templomban tanultam orgonálni Kopeczky Alajos tanár úrtól. Az első szárnypróbálgatásaim is ezekhez a helyekhez kötődnek, Balinka után. Ebben a bakonyi faluban volt kántor keresztmamám és nagynéném, Hegyi Veronika. Azóta sokfelé jártam: egy időben a Szent István-bazilikában diákmisén vezettem éneket, de szolgáltam az angolkisasszonyok Váci utcai templomában, illetve a tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-templomban, valamint hollandiai tanulmányaim és énekesi tevékenységem alatt a hágai magyar katolikus közösségben és a hágai Emmaus-templomban.

Hollandiából 2019-ben költöztem haza, az év nyarán mondtam Tardy László karnagy úrnak, hogy ha szükség lenne rám a szabadságolások idején, szívesen jövök orgonálni szentmiséken, esküvőkön. Hívott is, és volt, hogy meghallgatott szolgálat közben. Ősztől tagja lettem az énekkarnak, s ezzel párhuzamosan Laci bácsi rám is osztott egy-egy motettát, misét, mert közben már kereste a lehetséges utódját.

A kórus életében nagy törést okozott a koronavírus-járvány, miután 2020 márciusában korlátozást rendeltek el, és egyik pillanatról a másikra nem lehetett közösségi programokat, összejöveteleket tartani. Laci bácsit – a korára való tekintettel is – eleve óvta a családja, ahogy Hock Bertalan, a Mátyás-templom orgonistája is visszavonult erre az időre. Süllei László plébános atyával történő egyeztetés után a pandémia alatt én orgonáltam a szentmiséken. Senki sem számított arra, hogy a nagyhét és a szent három nap, a húsvét ünnepe is az online térbe kényszerül. Ekkor is én láttam el a zenei szolgálatot, amelyre egyre több pozitív visszajelzés érkezett. Így végül 2020-ban, advent első vasárnapján a plébános atyától megkaptam a karnagyi kinevezésemet. 

– Az énekesi pályafutását hogyan érintette mindez?    

– Részben folytatódott, de még külföldön voltam, amikor már azt terveztem, hogy a sok utazással járó énekesi tevékenységet inkább „lokális” zenei tevékenységre cserélném. Jelenleg itthon és néha külföldön is vannak koncertfellépéseim, ám jóval kevesebb, mint régen, hiszen a Mátyás-templomi megbízást tekintem fő hivatásomnak.

– Több mint háromszázharminc éves a zenei együttes, amelyet vezet. Történetileg kiket és mit emelne ki a tekintélyes múltból?  

– A török kiűzése után két évvel, 1688-ban alapították meg a templom állandó zenei szolgálatát ellátó zenei együttest, ami azóta is megszakítás nélkül működik. Olyan nagy elődökre tekintünk vissza, mint Vavrinecz Mór zeneszerző, karnagy. Két évtizeden át Bárdos Lajos működött itt, majd Kósa Sándor négy éve (1962–1966) után ötvennégy esztendőn keresztül Tardy László volt a zenei vezető, aki a mai napig aktívan részt vesz a templom zenei életében, segítve ezzel az én munkámat is.

Természetesen zenei hagyományok is fűződnek a Mátyás-templomhoz. Ezek közé tartozik, hogy szeptember utolsó vasárnapján Mozart Requiemjének előadásával emlékezünk meg az együttes elhunyt tagjairól. De jelentős ősbemutatók is köthetők ide: Liszt Ferenc Koronázási miséje, amely Ferenc József 1867-ben történt magyar királlyá koronázására készült. Ezt minden húsvétkor elénekeljük. Buda töröktől való visszafoglalásának kétszázötvenedik évfordulójára született Kodály Budavári Te Deuma, amit 1936. szeptember 2-án ugyancsak itt szólaltattak meg először a templom karnagya, Sugár Viktor vezényletével. A jubileumokra emlékezve ötévente ezt is előadjuk. Széles a repertoárunk, a gregoriántól a romantikusokon át a kortárs darabokig számtalan egyházzenei alkotás szerepel benne. Tardy László annak idején Kodály Missa brevisével debütált; ez volt az „új darab”, amit betanított az együttesnek. Mozart – Mária mennybevételére, mennyei megkoronázására komponált – Koronázási miséje rendszerint Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én szólal meg nálunk. A karácsonyi ünnepkörben pedig Vavrinecz Mór F-dúr Missa pastoralisát (Karácsonyi miséjét) adjuk elő.

– A kórus és a zenekar rendszeres közreműködője a fővárosi hangversenyéletnek is? 

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ének- és zenekar alkalmanként bekapcsolódik a főváros, és azon belül a templom hangversenyéletébe. Immár harmadik éve, hogy nagyböjt harmadik, negyedik és ötödik vasárnapjának estéjén a kezdeményezésemre nagyböjti zenei triduumot tartunk. Ilyenkor az énekkar Liszt Via crucisát szólaltatja meg orgonakísérettel. A Mátyás-templom zenekarát olykor „vendégfellépésekre” hívják, koncertezett már többek között a gazdagréti Szent Angyalok-templomban és a Szentendrei Barokk Fesztiválon is. Most egyebek mellett Bach Magnificatjának előadására készülünk. 

– Önnek köszönhetően mi mindennel gyarapodott a Mátyás-templom zenei kínálata?  

– Először is megörököltem az említett nagy repertoárt, amelynek továbbvitele komoly feladat. Vasárnaponként a 10 órai szentmise latin nyelvű; ehhez kapcsolódóan szólalnak meg a különböző misekompozíciók, a latin nyelvű motetták vagy gregorián misetételek. Szeretném ezeket is mindinkább feleleveníteni és műsoron tartani. Miután a piarista gimnáziummal párhuzamosan zeneszerző szakon végeztem a konziban, méltatlan utódként magam is komponáltam motettákat az együtteseink számára. Ezzel is igyekszem hozzájárulni kicsit a Mátyás-templom „zeneszerző-karnagy”-tradíciójához.

Három kezdeményezésem volt eddig: nyaranta szombaton és vasárnap este orgonakoncerteket adok. A már említett nagyböjti zenei triduum mellett pedig szeretnék egy adventkezdő koncertet adni, amelyen minden évben két Magnificat csendülne fel. Remélem, hogy ezek az alkalmak is a hagyomány részévé válnak.  

– Nemrég felhívást tett közzé, hogy az énekkar felvételt hirdet. Hogy állnak most a Mátyás-templom együttesei? Fiatalítás vagy létszámbővítés történik? 

– Most az énekkarba hívunk és várunk leendő új tagokat. A zenekar összetettebb dolog; a vonóskar állandó létszámú, velük minden héten próbálunk; fúvósokat és más hangszereseket pedig az adott művek előadói igényei szerint hívunk meg. A kórusban – akárcsak az Egyházban – élő kövekként vagyunk jelen, mindannyian alakítjuk ezt az együttest. Ez év őszétől Merczel György a segítségem ebben, akivel mint tanárommal és mint a terézvárosi Avilai Szent Teréz-templom zenei vezetőjével évtizedekre visszanyúló már a kapcsolatunk. A most nagyjából negyven-ötven tagú énekkarhoz csatlakozók olyan nagy ének- és zenekart igénylő, klasszikus-romantikus misekompozíciók éneklésére is számíthatnak, mint Liszt Koronázási miséje, Dvořák D-dúr miséje, Bruckner f-moll miséje vagy Dohnányi kétkórusos Szegedi miséje. Szintén nagy vállalásunk lesz Krisztus király vasárnapjára Vierne kétorgonás Ünnepi miséje. Itt jegyzem meg, hogy a Mátyás-templomban található Budapest legnagyobb, 7771 sípos orgonája, ami a szinte korlátlan lehetőségek tárházát nyújtja. Vierne darabját ezúttal vezényelni fogom, így Bán Istvánt kértem fel a nagyorgona megszólaltatására, aki a budavári evangélikus templom orgonistája. A másik orgonaszólamra pedig „visszahívtam” Göblyös Péter radiológus orvosprofesszort, aki fiatalabb korában tizenhárom éven át orgonált a Mátyás-templomban. Nem tudom, benne van-e a köztudatban, hogy a Mátyás-templom kórusa egy megközelíthető, nyitott közösség, amelyhez csatlakozni lehet, és sok szeretettel várjuk is az új tagokat. Azokat, akiknek van ehhez affinitásuk, vállalják hétfőn és szerdán esténként a heti két próbát, illetve havonta két vasárnapon az éneklést.

Fotó: Hegyi Barnabás archívuma   

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 20-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.