Női szentek a Szentföldi Kusztódia gyűjteményeiben

Szent Ilona (Heléna), a zarándok és templomépítő császárné

Az első keresztény uralkodó, Konstantin császár édesanyja Bithünia tartomány Drepanon városában született a 3. század közepén, egyszerű családban. A mai Törökország északi partvidékén található települést később a császárnéról Helenopolisznak nevezték el.

Miután áttért a kereszténységre, 326-ban zarándoklatra indult a Szentföldre – ezt számos forrás leírja: Prokopiosz és Kaiszareiai Euszebiosz történetírók, Szent Ambrus és Nolai Szent Pál is említést tesz róla. Ez az út kitörölhetetlen nyomot hagyott a régió vallásföldrajzán: a császárné a hagyomány szerint Jeruzsálemben megtalálta Krisztus keresztjét a Golgotán. Parancsot adott a Születés-bazilika megépítésére Betlehemben, a Mennybemenetel temploméra az Olajfák hegyén, valamint a Szent Sír bazilika építésére Jeruzsálemben.

329 tájt halt meg. Emléknapját május 21-én ünneplik a Szentföldön, illetve az ortodox egyházban; augusztus 18-án a katolikus egyházban.

Heléna sokszor előbukkanó alak a Szentföldi Kusztódia gyűjteményeiben – leginkább az általa megtalált kereszttel ábrázolják.

A Szent Megváltó-kolostorba látogatók a belső udvarban csodálhatják meg a mozaikot, amelyen a szent bizánci köpenyben látható, amint megcsókolja a valódi keresztet, és közben az egekre emeli a tekintetét.

A palesztinai kézműves alkotás, amelyen igazgyöngyre rajzolva látható Szent Ilona alakja, a 18. században készült – különlegessége, hogy a császárné egyik kezében a keresztet tartja, a másikban a szenvedés eszközeit, a szögeket, melyeket a hagyomány szerint a kereszttel egyidőben talált meg.

Szent Ilonát természetesen a Szent Sír bazilikában is megtaláljuk: többek között ez a 19. század végi szobor ábrázolja a császárnét, melyet I. Miksa, a Habsburg-családból származó mexikói császár adományozott a Szent Kereszt megtalálása kápolna díszítésére.

Római Szent Paula apátnő és lánya, Szent Eustochium

Szent Paula 347-ben született előkelő római keresztény családban. Férjhez ment, és öt gyermeke született, köztük Eustochium nevű leánya. 33 éves korában megözvegyült, az ájtatosságnak és szent stúdiumoknak szentelte további életét. Amikor Jeromos elhagyta Rómát, Paula és Eustochium is vele tartott, és Betlehembe zarándokoltak. Ott telepedtek le és alapítottak női kolostort. A Szentföldön január 29-én emlékeznek rájuk.

A monasztikus élet kezdeteinek ez a két meghatározó alakja látható a 19. századi festményen, amelyet a jeruzsálemi Szent Megváltó-templomban őriznek. A szenteket halálos ágyukon ábrázolja, két angyal társaságában.

A korábban Betlehemben kiállított kép felkeltette François-René de Chateaubriand, a híres francia utazó és író érdeklődését, aki 1811-ben publikált útleírásában azt írja:

„a festő megkapó elgondolása, hogy a két szentet ennyire hasonlónak ábrázolja: anyát a lányától csak az életkoruk, illetve a leány fehér fátyla alapján tudjuk elkülöníteni. Egyikük tovább, másikuk gyorsabban haladt előre az életben – és egyszerre értek el a kikötőbe.”

Alexandriai Szent Katalin, a filozófusok védőszentje

Katalin 290 körül született Ciliciában, a mai Törökország déli partvidékén. Alexandriába ment, ahol ragyogó intellektusának köszönhetően az antikvitás legnagyobb gondolkodóinak műveit tanulmányozhatta. Az uralkodó is felfigyelt rá, így egy napon ötven pogány szónok között találta magát. Legyőzte riválisait, sőt meg is térítette őket a kereszténységre. Az uralkodót elbűvölte a lány értelme és szépsége, és felajánlotta, hogy legyen az ágyasa. Katalin elutasította, közölte: ő már Krisztus menyasszonya, és semmi nem szakíthatja el ettől a misztikus szerelemtől. A császár éktelen haragra gerjedt, és a fiatal lányt szörnyű mártírhalálra ítélte.

Katalin földi maradványait a hagyomány szerint angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol a 8. században szerzetesek találták meg, s az ő nevét adták monostoruknak, amely napjainkban az egyik legrégebbi, máig aktív rendház. 

Keleten már az 5. századtól nagy tiszteletnek örvendett Katalin, Európában később, a keresztes háborúk utána kezdték tisztelni. A Szentföldön november 25-én ünneplik emléknapját.

Egyik legérdekesebb ábrázolása a Terra Sancta Múzeum gyűjteményeiben a képen látható osztrák miseruha 1932-ből. Az alexandriai ferences kolostor számára készítették; ma Betlehemben őrzik. A szentet kínzása két eszközével ábrázolja, kétoldalt két angyal a vértanúk pálmaágaival – ugyanaz a két angyal, mint akik összegyűjtötték földi maradványait, és eljuttatták a Sínai-hegyre. A díszítőelemek egyiptomi stílusúak, papiruszvirágok és -oszlopok; a tárgy a korra jellemző art deco jegyeket hordoz.

Forrás és fotó: Terrasanctamuseum.org

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír