Paul Murray OP: Jónás útján – A megrökönyödés lelkisége

A szerző kiemeli: Jónás könyvének jelentőségét már az is bizonyítja, hogy Jónás az egyetlen olyan ószövetségi próféta, akivel Jézus drámai módon azonosítja magát az Újszövetségben, név szerint is emlegeti: „Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12,40; Lk 11,29–32).

A domonkos író kifejti: Jónás ösztöne, hogy elkerülje a felelősséget, és kibújjon Isten parancsa alól azzal, hogy elrejtőzik az álom méhében, óhatatlanul fölkeltette sok modern pszichológus érdeklődését. Erich Fromm Az elfelejtett nyelv című könyvének értelmezése szerint „a hajóra szállás, lemenetel a hajó gyomrába, elalvás, a tengerben és a hal gyomrában levés” mind szimbólumok, melyek „egy védelmezett és elszigetelt állapotot, egy biztonságos visszalépést jelölnek a más emberekkel való kommunikációtól”.

Paul Murray állítja: Jónás könyve szövegének kihívása és ereje „akár tetszik nekünk, akár nem”, azokhoz szól közülünk, akik Krisztus Egyháza tagjainak valljuk magunkat, és ezen belül különösen is hozzánk, akik az ige hirdetésére kaptunk meghívást. Akárcsak Jónás, mi is kaptunk egy teljesítendő feladatot és egy üzenetet, amelyet hirdetnünk kell a világnak, „de vajon hirdetjük-e? Nem élünk-e talán mi magunk is egyfajta buborékban?”

Évekkel ezelőtt a londoni Westminster-kápolnában egy Jónásról szóló prédikációban elhangzott: „Az Egyház ma visszavonulóban van.” A könyv írója szerint ezt a prédikációt ma is el lehetne mondani: „Az Egyház, melyre az Isten rábízta az igazság igéjét, olyan mint Jónás, mert Tarsis és nem Ninive felé néz. Az Egyház olyan, mint Jónás, aki fizetett azért, hogy arra a hajóra szállhasson, mely ellenkező irányba halad, mint amerre Isten küldte… A jelen kor egyháza olyan, mint Jónás,

alszik a hajó mélyén, miközben a világ eddig soha nem látott zavarban hánykolódik. A világ fél – az Egyház alszik. A világ kérdéseket tesz fel – az Egyháznak pedig nincsenek válaszai.”

Paul Murray idézi a Jónás könyvéhez írt keresztény kommentátorokat, így Luther Mártont, aki Jónásnak a cethalban szerzett tapasztalatairól elmélkedik: „Úgy tűnt, hogy már megszámlálhatatlan ideje ott ül a sötétben. Igen, gondolom, hogy időnként lefeküdt, majd felállt… A tüdő és a máj gyakran okozhatott neki fájdalmat! Milyen furcsa lehetett szállása a belek és a hatalmas oldalbordák között!” A kötet írója megvilágítja: Jónás titokzatos szenvedése a cethalban és váratlan szabadulása onnan három nap múlva olyan történetet, képet alkotnak, melyre újra és újra sok keresztény kommentátor reflektál. Az idős Szent Ágoston így írt: „Jónás próféta nem annyira szavaival, mint inkább valamilyen értelemben saját szenvedésével prófétált Krisztusról, de világosabban, mintha szóval hirdette volna Krisztus halálát és feltámadását. Éppen azért nyelte el őt a nagy hal gyomra és köpte ki harmadnap, hogy a pokol mélységéből harmadnapra visszatérő Krisztust jelképezze.”

A könyv szerzője felhívja az olvasók figyelmét: az őskeresztények gyakran festették fel a katakombák falára Jónás alakját. Louis Réau (1881–1961) francia művészettörténész A keresztény művészet ikonográfiája című művében azt sugallja: a bálnából kilökött és a partra biztonsággal megérkező Jónás képe „lényegi ábrázolás” a korai keresztényektől: olyan kép, amely „nagyon élénken mutatja fel a biztos feltámadás reményét és az örök élet ígéretét a keresztények számára, akiket abban az időben üldöztek”.

Olvashatjuk a kötetben a Kr. u. 3. században vértanúhalált halt Szent Metód püspök értelmezését is: „a hajó, melyre Jónás felszállt, és amely ide-oda hánykolódott a viharban, ez a rövid és kemény jelen élet…” Paul Murray fölteszi a kérdést: vajon keresztény hívőként nem számíthatunk-e arra, hogy a hit biztonságát és derűjét élvezhetjük? Vajon nem vagyunk-e védelmezve a test számtalan kínja ellen az élet viharai közepette is? Válasza:

valóban védve vagyunk, ám ugyanakkor nem is vagyunk védve. A Krisztusban való élet – az igazi vallás – nem tünteti el életünkből a keresztet. Nem tesz immunissá a nagy szenvedéssel vagy szerencsétlenséggel szemben.

És mégis: bármennyire szűnni nem akaró és ijesztő legyen is a vihar, mivel Krisztus ott van a vihar közepén, és mint Üdvözítőnk bennünk is ott él, mi pedig benne, nincs okunk a félelemre.

A domonkos író megkülönbözteti az illuzórikus és a valós vallást. Előbbi maximája: „Ne félj, bízz Istenben, és Ő majd gondoskodik róla, hogy mindaz, amitől rettegsz, ne történjen meg veled.” A valós vallás ennek ellenkezője: „Ne félj: mindaz, amitől rettegsz, nagy valószínűséggel megtörténik veled, de nincs miért félned tőle.”

A szerző hálát ad Istennek, mert csodálatos ajándékokat kapunk tőle, van aki sokat, van aki kevesebbet, de egyikünk sem tudja azonban ezeket örökre birtokolni. „… akár szegények, akár gazdagok vagyunk, akár hiszünk, akár hitetlenek vagyunk, elfoglalt üzletemberek vagy szemlélődő szerzetesek, fiatalok vagy idősebbek, szépek vagy csúnyák, gyengék vagy erősek, az életünk ezen a világon alapvetően megrökönyödés és zavarodottság, mivelhogy életünk egyszerre váratlan, misztérium, szép és ijesztő, bizonytalanság és kockázat.”

Paul Murray úgy látja: a lelki életben – akárcsak Jónásnak, nekünk is – szükségünk van arra, hogy valami sokkoló hatás „egyes berögzült gondolkodásmódokból és érzésekből felrázzon bennünket. El kell kezdenünk felismerni Istent olyan helyeken is, ahol talán soha nem is sejtettük volna jelenlétét, és nemcsak a nagyvárosban, vagy ellenségeink területén, hanem életünk sok, látszólag banális és bizarr körülményében is”. Ahhoz azonban, hogy ezt a leckét megtanuljuk és valóban elsajátítsuk,

szükséges, hogy akárcsak Jónás, „átmenjünk a megrökönyödés kegyelmén és misztériumán”.

Szükségünk van természetesen a csendben ülni tudás kegyelmére, és a kegyelemre és energiára, hogy dolgozzunk a békéért és küzdjünk az igazságosságért. Néha azonban csak a „vihar” kellős közepén, a hatalmunk alá nem eső körülmények „szélvészének szívében ismerünk meg végre valamit Isten csodálatos misztériumából, és rájövünk, hogy rólunk és az egész világról való tervei mennyire meghaladják azt, amit el tudunk képzelni és remélni tudunk”.

A könyvet fordította: Petres Erika Lúcia OP; lektorálta: Deák Hedvig OP.

Paul Murray OP: Jónás útján – A megrökönyödés lelkisége
Advocata Nostra, 2024

Fotó: domonos nővérek Facebook-oldala

Bodnár Dániel/Magyar Kurír