Sporttal Istenhez

Beran Ferenc atya felidézi: gyermekkorában a hitéről és az angyalföldi mivoltáról való tanúságtétel összefonódott. Ugyanúgy mosolyogtak azon, hogy templomba jár, mint hogy a macskaköveken felnőtt angyalföldi fiú. „A sportban elért jó eredményem megerősítette akaratomat, hogy harcoljak az igazam mellett.” Soha nem felejti el: nyolcadikos korában a tornatarára őt küldte a kerületi úttörő bajnokságra, amelyen magasugrásban indították. Mivel nem volt sem szöges tornacipője, sem jó tornacipője, a magasugrásnál már levette a cipőjét. A nála magasabb és idősebb fiúkat is megelőzve, magasugrásban második, a távolugrásban pedig negyedik lett. Egy angyalföldi iskolában ennek óriási jelentősége volt, hiszen olyan legendás sportolók származtak Budapest XIII. kerületéből, mint a háromszoros ökölvívó olimpiai bajnok Papp László, a világbajnoki ezüstérmes Turay József, a Honvéd világklasszisa és Tichy Lajos labdarúgók, az olimpiai bronzérmes Ducza Anikó és a sok világversenyt nyert atléta, Kalocsai Henrik.

Úgy láttam, emiatt a tanáraim megbocsátották, hogy templomba járok, osztálytársaim pedig azt, hogy jó tanuló vagyok. Számomra pedig megerősítést adott: Istennek terve lehet velem, rá kell hagyatkoznom az erejére”

– emlékszik vissza az akkori időkre a budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-templom plébánosa, akit gimnáziumi hittanári évei is megerősítettek abban, hogy a hit nagy hatással van a sportra, és a sport felkészítheti az embert a kegyelem befogadására.

Beran Ferenc atya arra is kitér: sokan mondják, hogy a mai sport már elsősorban az elismerés és a gazdagság vágyáról szól. Ám ha az ember hisz abban, hogy Istentől küldetést kapott, ez a hit nagyon erős indíték lehet arra, hogy a sportban is megmutassa azokat az értékeket, „amelyeket az Úrtól kapott, és ez nemes küzdelemben példát adhat másoknak”.

Minden idők legjobb öttusázója, a többszörös világ- és olimpiai bajnok Balczó András édesapja evangélikus lelkész volt, így vallásos légkörben nőtt fel, de ifjúkorában megtagadta Istent. Sporttársai és az edzője is ugyanígy vélekedtek. Amikor azonban 1962. július 1-jén, vasárnap váratlanul elhunyt az édesapja, hirtelen megvilágosodott benne: „Isten van! Pont. Semmi több.” Balczó András vallja: ha valaki megnyeri az olimpiát, az nem okoz élete végéig tartó boldogságot, ezt újra és újra meg kell találni, és mindenkinek magában. A sikerek arra jók, hogy utána elmondhassuk:

az élet nem a sikerek hajszolásáról kell, hogy szóljon, hanem egyfajta alázatról, küldetéstudatról”.

Balczó Andrásnak 12 gyermeke született feleségétől, az olimpiai bronzérmes Császár Mónikától. Az elmúlt évtizedekben rengeteg helyen járt, és tett tanúságot Istenbe vetett hitéről.

A paralimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok Ekler Luca hívő családban nőtt fel három testvérével. Kisgyermekkorától kezdve sportolt és hegedült. Tízéves korában azonban minden megváltozott: stroke-ot kapott, aminek következtében lebénult a bal oldala. Egy évig nem sportolhatott, majd atlétizálni kezdett, ahol úgy érezte, a fogyatékossága nem jelent akadályt.

Amikor évek múlva először vett részt nemzetközi paralimpiai versenyen, felnézett az égre, és hálát adott, hogy megkapta ezt a lehetőséget. „Egy helyet, ahol megmutathatom magam, és kiteljesedhetek az Ő akarata által.

Abban az évben megdöntöttem a világcsúcsot távolugrásban, és részt vettem az első Európa-bajnokságomon, amit meg is nyertem.” Ekler Luca vallja: „A sport és a hit összefonódva kíséri az életem, elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy az Ő dicsőségére azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. A hitem egyben tart a nehéz napokon, olyan iránymutatást kaptam általa, ami ebben a rohanó világban is elkísér, keretet ad az életemnek.”

Az olimpiai bajnok kenusnak, Foltán Lászlónak sok anyagi hátránya származott abból, hogy „nem volt gyomrom semmilyen kommunista vezetővel éreztetni, hogy az ő embere leszek”. Sokszor került olyan helyzetbe, hogy megszólták vagy elkerülték, „amiért nem lettem elismert celeb-bajnok”. Cserébe azonban egész életében érezte Isten gondviselő szeretetét. Állítja: Jézus nem vallást alapított, hanem utat mutatott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Foltán László felidézte: egy legutóbbi orvosi vizsgálaton felmérték az olimpiai érmeseket, milyen a DNS-ük a korukhoz képest. Egyedül ő lógott ki a sorból, kilenc évvel fiatalabbnak mérték, mint a kora. „Mi ez, ha nem a Jóisten ajándéka? Milyen csoda az, hogy van energiám hetvenévesen autóval kivezetni Svájcba, ezernegyven kilométert egyhuzamban, majd megérkezve mindjárt sakkozni az egyik unokámmal, míg a másik a nyakamban ül és húzza a fülem? Ez életem megfizethetetlen része, ez az igazi ajándék Istentől.”

Hargitay András, a magyar úszósport első világbajnoka és többszörös Európa-bajnok, klerikális családban nőtt fel. Édesapja karnagy volt a Batthyány téri Szent Anna-templomban, édesanyja ugyanott a kórusban énekelt. Hatéves volt, amikor az édesapja elhunyt. Évekkel később, az ifjúsági Európa-bajnokság döntője előtt megérezte, hogy ott áll mögötte, és ezt követően sokszor élte át ezt az érzést. Kamaszként Hargitay András látszólag eltávolodott a hittől, de Zeffirelli A názáreti Jézus című filmeposza elementáris erővel hatott rá: „Helyükre zökkentek bennem az addig kérdéses dolgok. Attól kezdve nem hit kérdése volt a hittani anyag, hogy Jézus élt-e. Hiszen ezek történelmi események.” Egyúttal arra is ráérzett, és meg is értette, hogy „apukám miért hagyta itt a fizikai létet. Mert abban a formában nem, vagy nem így tudott volna segíteni. Megszabadulva a test korlátjaitól, egy másik »világból« határtalan lehetőségei adódtak.” Az egykori világbajnok úszó arra is figyelmeztet: bár a Teremtő mindenütt és mindenben jelen van, körülvesz bennünket, csak akkor tapasztalhatjuk, „láthatjuk”, ha hagyjuk megnyílni a lelkünket.

A kötet bevezetőjét is jegyző Bányai Miklós örökös bajnok vízilabdázó szerint „Tökéletessé válni – ebben segíthet a sport Istenhez a születésünkkel kapott talentumok minél jobb felhasználásával, ami egyben tökéletesség. Hiszen mi az, amit nem kaptunk? A tökéletesség reménye majd csak az örökkévalóságban teljesedik be, de a közeledés ugyan kitérőkkel és visszaesésekkel, gyakran a kereszt súlya alatti elesésekkel és felkapaszkodásokkal állandó és folyamatos.” Bányai Miklós kedvenc szóhasználata: „lélekpépesítés”.Isten összetöri, péppé zúzza össze az ember egóját, hogy kedve szerint teljesen átalakítsa. Ha tetszik, ha nem – valamennyien a lélekpépesítés örökös bajnokai vagyunk.” Ez az ára annak, hogy beteljesítsük Jézus ígéretét: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti élete értelmét, az megtalálja” (Mt 10,39).

A könyv előszavát író szerkesztő, Legeza László a fiatal korában kiválóan sportoló Szent II. János Pál pápát idézi: „A sporttevékenység az ember gazdag fizikai lehetőségein túl rávilágít intellektuális és spirituális képességeire is. Nem pusztán fizikai erőt és izomerő-feszítést jelent, hiszen az embernek lelke is van, és meg kell mutatnia teljes arcát… A sportnak napjainkban rendkívül fontos szerepe van a fiatalok fejlődése szempontjából, hiszen olyan fontos értékeket sajátíthatnak el általa, mint a hűség, kitartás, barátság, együttműködés és szolidaritás…

Adjunk hálát Istennek a sport ajándékáért, ami erősíti az ember testét, szellemét és akaraterejét, melyeket mind Teremtőnktől kaptunk.”

Sporttal Istenhez
Ecclesia Szövetkezet, 2024

Fotó: Facebook

Bodnár Dániel/Magyar Kurír