Szabó Ferenc SJ: Viharban – Egyházunk az ezredforduló után

Szabó Ferenc 1967-től kezdve huszonöt évig volt a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője, így közvetlen közelről kísérhette végig a II. vatikáni zsinat fejleményeit. Többször volt tolmácsa Szent VI. Pálnak és Szent II. János Pálnak magyar vezető politikusok vatikáni tárgyalásaikor. A könyvében felvetett kérdéseket történelmi távlatba helyezi, felidézve egyéni emlékeit is.

A kötet szerzője számára örökre emlékezetes marad „az a megrendítő történelmi óra”, amikor Ferenc pápa 2020 nagyböjtjében, március 27-én, a világjárvány tombolása közepette a kihalt Szent Péter téren – egyedül, sötétben, esőben – felidézte a vihart lecsendesítő Jézus evangéliumi jelenetét (Mk 4,35–41). A süllyedő hajó jelképét már Joseph Ratzinger bíboros is felelevenítette 2005 nagypéntekén, amikor a Colosseumnál a keresztutat vezette a haldokló Szent II. János Pál pápa helyett, utalva az Egyház válságos állapotára, többek között a felszínre kerülő papi botrányokra, „amelyek megsebzik Krisztus Testét”. Szabó Ferenc feltételezi: 2020 nagyböjtjében Ferenc pápa elődjére is gondolt, amikor az említett evangéliumi jelenettel figyelmeztette Rómát és az emberiséget: a koronavírus-járvány világméretű pusztítása intő isteni jel, felhívás a megtérésre, a hit és a remény felszítására, az egyetemes szolidaritás és testvériség keresésére.

Szabó Ferenc arra keresi a választ:

Hogyan jutott az Egyház hajója a mai válságos, reményünket megpróbáló helyzetbe?

Állítja: Ferenc pápa reformtörekvései részben folytonosságban állnak pápaelődeinek, Szent XIII. Jánosnak, Szent VI. Pálnak és Szent II. János Pálnak szándékaival, törekvéseivel.

A könyv szerzője Szent VI. Pált az egyik legnagyobb modern pápának tartja, aki nemcsak követte a „nyitott” XXIII. János pápát, hanem – főleg tanítása korszerűsítésével – túl is szárnyalta. VI. Pál egy szóban foglalta össze feladata fő nehézségeit: „Megújulás, de az azonosság megőrzésével.” Szabó Ferenc kétségtelennek tartja, jelentős mértékben VI. Pálnak köszönhető, hogy a zsinat a második ülésszaktól forradalmi fordulatot vett, és hogy az újkori Katolikus Egyház történetében vízválasztó lett. A zsinat befejezése után azonban hamarosan megkezdődött a szélsőségek – konzervatívok és progresszisták – harca, illetve a kontesztálás Szent VI. Pál és az Egyház ellen.

Szent II. János Pál pontifikátusát elemezve Szabó Ferenc megállapítja: látványos sikerek és feléje áramló bírálatok jellemezték az 1981-es merénylet és a sorozatos balesetek, betegségek miatt szenvedő pápa életét, szolgálatát. Hősiesen vállalta a szenvedés keresztútját Mesterével. A szerző idéz XVI. Benedek emeritus pápa leveléből, melyet a lengyel püspököknek írt Szent II. János Pál születésének centenáriuma alkalmából: „A feltámadt Krisztus révén Isten irgalmassága mindenkié, és mindenkinek tudnia kell, hogy Isten irgalmassága végül úgy nyilvánul meg, hogy

erősebb a mi gyöngeségünknél.

Itt benső egységet kell találni Szent II. János Pál üzenete és Ferenc pápa alapvető szándéka között… Az isteni irgalmasság lényegi sajátosságára rámutatva Szent II. János Pál pápa lehetőséget kínál nekünk arra, hogy elfogadjuk az ember elé helyezett erkölcsi követelményeket, jóllehet azokat soha nem tudjuk teljesen kielégíteni. Erkölcsi erőfeszítéseinket Isten irgalmassága fényénél kell elkezdeni, mely olyan erőnek mutatkozik, ami gyógyítja a gyengeségünket.”

Szabó Ferenc részletesen foglalkozik az elmúlt években felszínre került botrányos papi pedofilügyekkel is, kiemelve a Christo Legio alapítója, Marcial Maciel Degollado démoni személyiségét, ahogyan mindenkit, még az őt barátjának tekintő II. János Pált is megtévesztette. Idézi többek között Robert Barron Los Angeles-i segédpüspököt, aki úgy véli: ez – és a pedofil Theodore McCarrick washingtoni érsekké és bíborossá történt kinevezése – kétségtelenül rossz döntés volt, „de ha a pápa teljes életét nézzük, a szolgálatát, az életútját, ez nem kérdőjelezi meg az életszentségét, ami a Jézus Krisztussal való mély barátságával függ össze, azzal, hogy életét Krisztussal hangolta össze. Más szentek életét is érdemes megnézni, rengeteg kevésbé bölcs lépést láthatunk benne, és ez mégsem kérdőjelezi meg a szentségüket, a Jézussal való kapcsolatukat.”

Szabó Ferenc rávilágít: Maciel „diabolikus” történetére és más eltussolt papi szexuális visszaélésekre, a fokozatosan feltárt „átkos” pedofilbotrányok történetére Ferenc pápa tett pontot radikális rendelkezéseivel, a „nulla tolerancia” bevezetésével. Ez segít a számtalan eltussolt botrányos ügy rendezésében, az ártatlan áldozatokat megillető jóvátétel terén.

A könyv Záradékában Szabó Ferenc atya idéz abból a beszédből, melyet Ferenc pápa a Bíborosi Kollégium és a Római Kúria tagjaihoz intézett a szokásos karácsonyi fogadáson 2020. december 21-én, az Áldások termében, a pandémia idején. Reménykeltő gondolata volt, hogy

a válságból a Szentlélek vezetésével van kiút, hiszen a Lélek „a régiből újat teremtett”.

A Szentatya itt visszatér idézett, megrendítő nagyböjti beszédére: Jézus lecsendesíti a vihart, amikor a kishitű apostolok bárkája már lemerülőben van. Szabó Ferenc figyelmeztet: „Szüntelenül imádkoznunk kell a Lélek ajándékáért, a válságban kérve az Urat, hogy növelje hitünket, amely reménységünk forrása.”

A könyvhöz Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi főapát írt előszót, melyben így fogalmaz: „Ez a kötet kiváló kalauz, mely Szent VI. Pál pápától Ferenc pápáig őszintén feltárja azt a valós külső és belső küzdelmet, szellemi harcot, amelyet Péter utódai a gyorsan változó világ kihívásai közepette megéltek, megélnek, elszenvednek.”

Szabó Ferenc SJ: Viharban – Egyházunk az ezredforduló után
JTMR-Távlatok – Magyar Kurír, 2021

Bodnár Dániel/Magyar Kurír