Szent László-falfestményt tártak fel egy erdélyi evangélikus templomban

A  szakember elmondta: néhány társával évek óta önkéntesként járnak vissza a Szeben és Maros megye határán fekvő település középkori templomába, hogy kisebb karbantartási munkákat végezzenek, kicseréljék az eltörött tetőcserepeket – és amikor lehetőség van rá, falkutatást folytassanak. Így állapították meg néhány héttel ezelőtt, hogy a középkori templom belső falain a fehér mészréteg alatt Erdély egyik legösszefüggőbb középkori falfestményegyüttese található, melynek egyik regisztere a Szent László-legendát ábrázolja.

A somogyomi falfestményen egyelőre csak az üldözési jelenetét sikerült feltárni, a legendaábrázolás mintegy négyötödét még a későbbi mészrétegek borítják. A Somogyom evangélikus templomában megmaradt falfestmények összfelülete meghaladja a száz négyzetmétert. A teljes szentély falfestése megmaradt a mészréteg alatt, a templomhajó északi falán négy egymás fölötti regiszterben láthatók figurális falképek. A legfelsőbb regiszter ábrázolja Szent László legendáját; egy regiszterben egy legenda, történet főbb jeleneteit ábrázolták – ismertette Kiss Loránd.

A Szent László-legenda képsora általában a szent királynak a nagyváradi várból való kivonulását, a magyar lányt elraboló kun vitéz üldözését, a kun vitézzel vívott csata jelenetét, a legyőzött vitéz lefejezését és a pihenés jelenetét ábrázolja. A legenda jelenetei szinte valamennyi ismert ábrázoláson ugyanazok, a falképek csak a részletekben és a festő stílusában térnek el egymástól. Ezért is gondolják, hogy lehetett egy korai ábrázolás, előkép, amit a későbbi festők igyekeztek utánozni. A legtöbb Szent László-legendát a 14. század második és a 15. század első felében festették – ismertette a restaurátor.

Kiemelte: kevéssé ismert tény, hogy több szász evangélikus templomban is maradtak meg Szent Lászlót ábrázoló falképek. Somogyom közelében Szászivánfalva és Ecel evangélikus templomában is találhatók hasonló falfestmények: a szászivánfalvit három évvel ezelőtt sikerült teljesen feltárni, konzerválni és – részben – restaurálni; az eceli Szent László-ábrázolás rendhagyó módon a középkori templom szentélyének az északi külső falát díszítette, és ma a templomhoz később hozzáépített sekrestye padlásterén látható.

Kiss Loránd szerint a szász templomokban őrzött képek azt igazolják, hogy Szent László kultusza nemcsak Székelyföldön volt hangsúlyos, hanem a történelmi magyar királyság más területein is.

Erdélyben arra is van példa, hogy középkori görögkeleti templomok belső falára is festettek magyar szenteket – ismertette a restaurátor, példaként a Hunyad megyei Kristyor és Ribice ortodox templomait említve.

Forrás: MTI

Fotó: Múlt-kor történelmi portál Facebook-oldala

Magyar Kurír