Szilárd pontok a múlékony világban – Képzőművészeti tárlat nyílt Szent Józsefről

A családját védő, a családjárt aggódó, a róluk gondoskodó, az őket menteni akaró, a gyermekét mesterségre tanító szerető apa, a szerelmes férfi, az odaadó férj – 20 képzőművész 32 alkotása válaszolt a kérdésre: Ki számomra Szent József?

A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhelye a 2021-es Szent József-évhez kapcsolódva hirdette meg alkotópályázatát Ki számomra Szent József? címmel. A tematikus gondolkodásra hívó kezdeményezés 20 kortárs képzőművészt ihletett meg, hogy megmutassák a művészet eszközeivel, milyennek látják ma a Jézust Máriával felnevelő férfi alakját.

Tremmel-Hudik Katalin a műhely egyik képviselője elmondta, a t’ARS felhívására létrejött tárlat egy „mini lelkigyakorlat”, ahol az elhangzó meditáció és zene építi mind az alkotót, mind a közönséget.

A közönséget Martos Levente Balázsnak, a Központi Papnevelő Intézet rektorának gondolati bevezetője, valamint Pethő Rebeka és Pethő Csaba fuvola-gitár duója hangolta rá a művekre.

Martos Levente Balázs arra hívott meg, hogy merészkedjünk közel az alkotásokhoz, megsejtve azt, amit az alkotó átélt. Gondolatai ebbe a közel lépésbe vezettek be, és arra is választ kaptunk, hogyan éli meg ő mint papnevelő Szent Józseffel való kapcsolatát.

„A művészeti közeg sajátos áhítatot ébreszt az emberben” – fogalmazott, majd ezt egy történettel szemléltette: Szentírás-magyarázatot tanító tanára hívta fel a figyelmüket arra, hogy a szentírási szövegek olvasásához tisztelettel kell közeledni, mintegy lábujjhegyen kell közel lépni a szöveghez. Kilépni a külső hangzavarból és a belső világban folyamatosan áramló gondolatokból. „Lecsendesedni, megkeresni szívünk zengését, hogy visszhangozni tudjon arra, amivel most találkozni fog. Lábujjhegyen járni – ez nemcsak az ágaskodást fejezi ki, ebben a mozdulatban benne van az óvatosság, figyelmesség” - mint mondta, ez tükörképe lehet annak, amit egy alkotó akkor élhet át, amikor dolgozik.

„Bár én voltam jó rajzos, de úgy képzelem,

az alkotás folyamatában van egy mély belső összeszedettség, meg kell érkezni a belső sejtéshez, és megtalálni annak az útját, hogyan tudom kitenni a világba, rátenni a papírra, belefaragni az anyagba, az idő múlékony világába szilárd pontként azt a valóságot, ami bennem feltárul.

A művészet ugyanis mindig átjárókat keres a belső és a külső világ között, hogy érvényes módon megjelenhessen. Aki eljut az átjáróhoz, megsejt valamit a titok jelenlétéből, a felfénylő örökkévalóságból, az valamilyen értelemben szerelmes lesz, megszereti azt, amivel foglalatoskodik. Azokban a boldog pillanatokban, amikor rácsodálkozom egy-egy műre, óvatosan, szeretettel, figyelemmel ott időzök, visszafele járom az utat, ahova az alkotó eljutott” – mutatta be, mit jelent számára a művészet.

Ki számomra Szent József? – az alkotó pályázat kérdése mindannyiunkat válaszadásra késztet. Martos Levente Balázs szerint József az átjárás értelmében ahhoz a különleges időszakhoz tartozik, amelyben Isten megjelent, és ezzel a testet, az anyagot olyan közeggé tette, amelyet mint Isten fia nem szégyell magára venni, magáénak mondani.

A teremtésben Isten igent mond az anyagra; és Jézus is igent mondott, amikor a világra született, József gondoskodására, jelenlétére, részben tanúságtételére bízva önmagát.

Ki számomra Szent József? „Bennem az a kép villan be, milyen sokat kellene mellette dolgoznom a műhelyben, hogy igazán beszélgetni tudjunk. Magam sem kezdem könnyen a beszélgetést, és Józsefet is hasonlóan képzelem el. Időre van szükség, hogy szóba álljunk egymással. De erre van idő. Az itt látható alkotások Józsefet többségében csukott szemmel ábrázolják, talán ez a titok jelzése, hogy belülről éli meg, ami történik. József megtalálta a maga sajátos kapcsolatát Isten fiához. Töprengő alkat lehetett, aki nehezen találta meg az utat. »Ne félj, hogy feleségül vedd Máriát!« – az angyal biztatása is a vívódó ember alakját mutatja. A mondat folytatása különösen is kedves számomra: »A benne fogant élet a Szentlélektől való.« A görög egyébként kicsit kevesebbet mond: »Ami benne lett, a Szentlélektől van.« A születendő Jézusról van szó, de ezt még nem mondja ki. Csak azt, hogy valami megfogant, elindult. Jelzi az élet jelzi érkezését, ami a Szentlélektől van. Ez megerősíti, hogy nekünk, akik hiszünk Istenben, akik a magunk korlátaival megvalljuk hitünket, nem kell félnünk attól, hogy a körülöttünk lévő életben felfedezzük Isten jelenlétét.”

A biblikus teológus felhívta a figyelmet, hogy az első egyházatyák szívesebben időztek a megtestesülés valóságánál, mint a megváltásnál. „A teológiai gondolkodás középpontjában az a titok állt, hogy Isten fia emberré lett.

József neve azt jelenti: Isten magához fűz. Megdöbbentő, személyes ígéret ez: Jézus nemcsak belép a világba, hanem személyeket enged részesülni abban, ahogy ő belép a világba.

Nem tudjuk, hogyan ért véget József élete, de hiszünk abban, hogy őt Isten magához fűzte, mivel úgy tudott jelen lenni Jézus és Mária életében, hogy rajta keresztül az a nagy kaland, hogy Isten magához fűzi a világot, előre haladt. Ferenc pápától ajándékba kaptuk a Szent József-évet, Igyekezzünk Józsefben az atyai szeretetet, a gondoskodást, a figyelmességet, a titok őrzését megcsodálni” – zárta gondolatait Martos Levente Balázs.

Kérdésünkre Bittsánszky Lotti, a műhely egyik alapítója elmondta, a t’ARS Keresztény Képzőművészeti Műhely a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) képzőművészeti csoportja. Nevük arra utal, hogy Jézus arra kér, társaiként legyünk úton vele, menjünk, s vigyük el az Örömhírt mindenkihez – a csoport tagjai mindezt képzőművészekként teszik, a művészet eszközeit használva.

A képzőművészeti műhely azzal a szándékkal jött létre, hogy összefogjon olyan keresztényi módon gondolkodó, élő, hasonló értékrendet képviselő képzőművészeket, akik küldetésüknek érzik a T72 szellemisége szerint a keresztény képzőművészeti értékek láthatóvá tételét. A műhely közösséget, kölcsönös inspirációt ad a részt vevő művészeknek, de emellett a képzőművészet evangelizáló szerepét, a hitoktatás támogatását is nagyon fontosnak tartják. Céljuk, hogy az Egyházban erősebb legyen a művészet megélése és szerepe.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír