Új imádságos táblák jelzik az utat a tihanyi remetetelep felé

Kultúra – 2024. október 31., csütörtök | 9:00

A Tihanyi-félszigeten Óvár északi, 20-30 méteres meredek bazalttufa falába, az Orosz-kőbe egykor szerzeteseknek lakhelyül szolgáló helyiségeket faragtak. A remetetelepen nemrég magyar és angol nyelvű imatáblákat, az egyik, vélhetően kápolnának használt barlangban pedig bizánci falikeresztet, valamint padokat helyeztek el. Az átadóünnepségre október 28-án került sor.

Az Óvár keleti sziklafalában lévő egykori szerzetesi barlangokat a nép nyelvén barátlakásoknak nevezik. Ez a Kárpát-medence, sőt egész Közép-Európa egyetlen viszonylag épségben fennmaradt remetetelepe. A kormányzati támogatásból megvalósult fejlesztés átadóünnepségén jelen volt Nacsa Lőrinc vallásturizmusért felelős miniszteri biztos és Kontrát Károly, a térség országgyűlési képviselője, valamint Szabó Efrém ortodox szerzetespap.

A vallásturisztikai célpontok üzenetet hordoznak, gondolatokat ébresztenek – fogalmazott Nacsa Lőrinc. Mint mondta, „a lelki tartalmat kívánták visszacsempészni” azzal, hogy új táblákat helyeztek el a barátlakások felé vezető ösvényen. Tihany is kiemelt hazai úti célja a vallásturizmusnak, és jó példája a keleti és nyugati kereszténység együttműködésének is – tette hozzá. A szerzetesek a békéért imádkoztak, a hely pedig máig olyan lelki útravalót kínál, amelyet „érdemes hazavinni” – hangsúlyozta a miniszteri biztos.

Mihályi Norbert Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság perjele az emelte ki, hogy a barátlakások közel ezer éve megszentelt helyek, ahol a 13. századig éltek szerzetesek.

Kontrát Károly, a térség országgyűlési képviselője a fizikai és lelki menedék jelentőségét hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a lelki béke megteremtése egyre fontosabb.

Az imádságos táblákat és a feszületet Mihályi Jeromos perjel áldotta meg a tihanyi bencés közösség és a településről érkezett hívők jelenlétében.

A Tihanyi Bencés Apátságot 1055-ben megalapító I. András király feleségével, a Kijevből származó Anasztáziával együtt a bizánci rítust gyakorló keleti papok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Egy csoportjukat az Óvár keleti oldalába, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító, ahol együtt éltek a nyugati keresztény bencés szerzetesekkel. A Tihanyi-félszigeten így Kelet és Nyugat találkozott.

A barlangmonostor (hivatalosan perjelség) védőszentje Szent Miklós püspök volt, akivel mint patrónussal leggyakrabban a vízközeli települések körül találkozunk (például Fertőszentmiklóson, Gyergyószentmiklóson, Liptószentmiklóson is). A barlangmonostor a 14. század közepe táján néptelenedett el. A helyet ma Oroszkőnek vagy Petrának is nevezik.

Az üregek kutatásával sokan és sokszor foglalkoztak. 1913-ban kényelmes feljáró utat készítettek hozzájuk. 1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben stabilizálták a sziklafalat és a még meglévő cellákat.

Napjainkban már csak három épen megmaradt üreg látogatható, 1983-ban még hetet sikerült Eszterhás Istvánnak azonosítania a „leánylakásokkal” együtt, amelyek néhány kutató szerint szintén a remetetelephez tartoztak. Az, hogy eredetileg összesen mennyi üreg lehetett, máig ismeretlen, de Bél Mátyás 1737-ben körülbelül tízről ír. Dornyay Béla 1942-es ásatásakor kilenc cellát és nyolc kisebb fülkét talált, amelyek később megsemmisültek. A ma már ismeretlen további üregek is sziklaomlások miatt semmisülhettek meg.

A remetetelep a barátlakásokkal a kikötőből érhető el, tábla is jelzi az irányt. Az első helyiség a legfontosabb, itt egy megemelt szentélyt és egy kőoltárt is találni, továbbá egy sírhely maradványát.

Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság

Magyar Kurír

#egyház és állam #egyháztörténet #épített örökség #ortodox #szerzetesek #zarándoklat

Kapcsolódó fotógaléria