Ugray György Pietà című szobra 1941-ben készült, a művész családja most a PPKE Jog- és Államtudományi Karának adományozta az alkotást. Ugray György 1940–41-ben Rómában tanult és dolgozott, ekkor készítette Flóra, Primavera, Pietà, valamint Szent István című műveit.
A római iskola alkotója, Ugray György művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult alkotásai a történeti tematikát feldolgozó domborművek. Megvalósult alkotásai többségét a rendszerváltás után eltávolították a közterületekről és közintézményekből, több gipszből és fából mintázott szobrát viszont kőbe faragták vagy bronzba öntötték, és méltó helyen felállították. A művész halála után özvegye a harmadik kerületi Kórház utcai lakásban lakásmúzeumot alakított ki, amely azóta sajnálatosan megszűnt, az alkotás itt várakozott sorsára. Most a hagyaték kezelői a szobrász számos más művével együtt ennek sorsát is a kezükbe vették.
A szoboravató ünnepségen először Komáromi László, a PPKE JÁK dékánja azt a kérdést válaszolta meg beszédében, hogy miért van szükség egy Szűz Máriát ábrázoló szoborra az egyetem falain belül. „Szűz Mária a megtestesült ige, az első a szentek között, így egy katolikus egyetemen indokolt az ő ábrázolása.” A dékán elmondta, a Szent Szűz alakja figyelmeztet a tiszta áldozatra, a belső készenlétre és a csend végtelen hatalmára, így minden hallgató, oktató és kolléga számára inspiráló lehet.
Ezt követően a szobrászművész unokája, Ugray Katalin emlékezett vissza nagyapjára. „A művészet ápolása nagy feladat a családunk számára” – fogalmazott. Beszédében Ugray György rövid életrajzát ismertette a jelenlévőknek, majd az esemény középpontjában álló Pietà üzenetét fogalmazta meg. Elmondta, hogy a szobor 1941-ben készült, amikor nagyapja a római Collegium Hungaricumnál volt ösztöndíjas. „Megformálása hasonlít a michelangelói ábrázoláshoz, mégis egyéni. Mária alakja finom, az őt formáló vonalak egyszerűek. A fájdalmas anya halott fiát az ölében tartja, arcán a szeretet, testtartásában az elfogadás látszik. A halott Jézus teste térdelő tartásban, ívben meghajolva hanyatlik hátra anyja térdére. Feje erőtlenül csuklik hátra, bal karja élettelenül lóg, míg jobb karját Mária tartja, kezét fogja” – mondta a művész unokája. Az Ugray család nevében hangsúlyozta, a család örömére szolgál, hogy a bronzba öntött Pietà méltó helyre kerül.
Az allegorikus alkotás az art deco stílusjegyeit viseli. Jellemző rá a szimmetria, a letisztultság és a precíz kidolgozás. Geometrikus formákkal építkezik (ami szintén az art deco sajátja), így a szobor egésze háromszög formába illeszthető.
Az esemény zárásaként Kuminetz Géza, a PPKE rektora megáldotta a szobrot.
Ugray György szobrászművész
(Dicsőszentmárton, 1908. február 16. – Budapest, 1971. november 21.)
Felsőfokú tanulmányai: 1930–35: Iparművészeti Főiskola, díszítőszobrász szak, mesterei: Mátrai Lajos, Simay Imre, Reményi József; 1935–40: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő.
1941–42-ben ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumban dolgozott.
1938-tól vett részt a Műcsarnok kiállításain. Római alkotóperiódusa lezárása után, 1943-ban tért vissza Magyarországra, de pályája kibontakozását a világháború és a hadifogság megakadályozta.
Az ’50-es években mintakészítő asztalosként helyezkedett el, majd a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatánál dolgozott.
Művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek (Dózsa; 1919-es forradalom) és a portrék (Bolyai Farkas; Fraknói Vilmos).
Egyéni kiállítások
1942, Róma
1979, Pince Galéria, Budapest-Óbuda
1979, budapest-csillaghegyi művelődési ház
1994, házimúzeum, Óbuda
2017, Pestszentimrei Közösségi Ház
2024, Esernyős Galéria, Óbuda
Köztéri művei
Szinyei Merse Pál (márvány mellszobor, 1938, Budapest, Magyar Képzőművészeti Főiskola)
Örschläger család síremléke (1939, Kassa)
Bolyai Farkas (kőportré, 1942, Róma)
Flóra (carrarai márvány, 1942, Torresina, Olaszország)
Czabán Samu (kő dombormű, 1959, Budapest III. kerület, Vörösvári út)
Gyógyítás (kő dombormű, 1966, Szeged, Odessza lakótelep, gyógyszertár)
Tóth Ede (kő mellszobor, 1972, Sárospatak, iskolakert)
Első anyaság (1982, Budapest, Szent Margit Kórház)
Kőrösi Csoma Sándor (patinázott gipszszobor, 1986, Budapest, Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium).
Olvasó öregasszony (gipszszobor, 1959; mészkő szobor, 2017, Szentendre, Skanzen)
Óbuda (gipszszobor, 1967; bronzszobor 2019, Budapest III. kerület, Kórház utca)
Forrás és fotó: PPKE
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria