XXIII. János pápa virágoskertje – április 25.

Evilági hiábavalóságok

„Mi a mennyei dicsőségért teremtettünk. Ha Isten megengedte, hogy itt a földön is némi tiszteletben részesüljünk, úgy ennek vajmi kevés értéke van és hamarosan elenyészik, ha nem Istentől való. Ha ellenben az Úr úgy rendelkezett, hogy életünk értéke, célja és értelme Benne teljesen elrejtve maradjon, úgy nevetséges dolog, ha más egyébre törekszünk. A nagyravágyók és törtetők a világ legnevetségesebb teremtményei.”

* * *

„Ó, milyen nehéz néha egyes oltártestvéreket elviselni, akik minduntalan a lelkipásztori munka külsőségeiről tudnak csak beszélni és akik nem képesek megfékezni a címek, rangok és kinevezések utáni, sokszor nehezen leplezhető, szerénytelen és olthatatlan vágyukat és törekvésüket, akik mindenről lekicsinylően nyilatkoznak és így maguk készítik elő sivár és nyűgös öregségük idő előtti bekövetkeztét.”

(Forrás: Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)

Magyar Kurír