XXIII. János pápa virágoskertje – április 26.

 Az új pápa

Amikor a konklávé befejeztével Tisserant bíboros közölte Roncalli kardinálissal a bíborosi testület választásának eredményét, az új pápa latin nyelven így válaszolt: „Hangod hallatára mélységes félelem és remegés fogott el. Semmiségem és méltatlanságom tudata egészen megzavar. Azonban testvéreimnek, római szentegyházunk bíborosainak választásában Isten akaratát látva, azt elfogadom és meghajtom fejemet a keserűség kelyhe előtt és derekamat a kereszt súlya alatt. Krisztus király ünnepén mindnyájan egy szívvel zengtük: „Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi törvényhozónk, az Úr a mi királyunk, mert Ő vált meg bennünket.”

Majd egészen hirtelen és váratlanul, mintha ezzel gondolatainak sorát akarta volna megszakítani, János pápa így szólt az egyik bíboros tanúsága szerint: „De itt az ideje, hogy együnk; menjünk és üljünk az asztalhoz!” Utána egész éjszaka virrasztott és imádkozott.

„Hogy mit éreztem, mikor pápává választottak? Kétségtelenül mély meghatottságot és nyugtalanságot, azonban olyasvalamit is, amit a pólyásbaba érezhet, mivel a fehér pápai reverenda, amit nem rám szabtak, igen szűk volt és úgy feszült rajtam, mint valami szoros pólya”  – emlékezett vissza később XXIII. János pápa.

(Forrás: Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)

Magyar Kurír