A pápa és a rabok
Amikor János pápa látogatást tett a Regina Coeli börtönben, arra kérte az igazgatót, hogy az őrizetesek elhagyhassák zárkájukat. A börtön udvarán beszédet intézett hozzájuk, melyben kifejezte örömét, hogy meglátogathatta őket. „Íme, eljöttem közétek, hogy láthassalak és szívembe zárhassalak benneteket. Higgyétek el, hogy ez a találkozás örökre emlékezetes marad számomra.”
Ezután személyesen is elbeszélgetett a foglyokkal, akik között két gyilkosságért elítélt rab is volt. Egyikük, miután megcsókolta XXIII. János halászgyűrűjét, szomorúan megkérdezte: „Szentatyám, nem tudom, hogy vigasztaló és biztató szavai vonatkoznak-e rám is, aki oly nagy bűnös vagyok?”
János pápa anélkül, hogy egy szót is szólt volna, lehajolt és szívére ölelte a foglyot.
* * *
A két misekönyv, melyeket XXIII. János naponta használt, a rabok adománya volt: az egyiket a meluni fegyház, a másikat pedig a Regina Coeli börtön lakói ajándékozták neki.
(Forrás: Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)
Magyar Kurír