A betegekről kell mindenekelőtt és mindenekfölött gondoskodni – A pannonhalmi bencések gyógyászata

A levéltárban őriznek egy 1201-ből származó oklevelet, amelynek hitelesítői között a „kórház mestere, Márton” szerzetes is megtalálható. II. András 1221-ben megerősít egy birtokadományt, amely a szerzetesek betegházának fenntartására szolgált. Egy 1226-os oklevél pedig a betegházhoz tartozó fürdőkről, illetve egy kertről is említést tesz.

Márton ispotálymester megnevezése a pannonhalmi konvent 1201. március 29-én kelt oklevelében

Tudjuk, hogy 1786-ig folyamatosan éltek gyógyítással foglalkozó szerzetesek Pannonhalmán. Szakkönyveiket, kéziratos feljegyzéseiket, receptúra gyűjteményeiket, rendeléstani kézikönyveiket a főapátság könyvtára őrzi. Ezek között a legértékesebb Reisch Elek gyógyszerésztestvér 1735-ből származó recepteskönyve. A szerzetesi gyógyászat szép emléke a 17. század végi Sacra Arca Benedictionum kéziratos szertartáskönyv, amely számos gyógynövényáldást tartalmaz.

Reisch Elek és Szeder Fábián receptgyűjteményei

Bár a hagyományos értelemben vett ispotályos ház ma a főapátság falai között nem működik, de a szerzetesrendek feloszlatását követően 1951-ben az egyik szárnyban megnyílt a Szent Adalbert Szociális Otthon. Kezdetben a megszüntetett rendek idős, beteg tagjairól gondoskodtak itt – előbb csak szerzetesekről, később nővérekről is – jelenleg azonban már számos nem egyházi ellátott él az otthonban.

Sacra Arca Benedictionum

2003-ban pedig teljeskörű felújítást követően a volt soproni rendházban nyitotta meg a Pannonhalmi Főapátság a Szent Benedek Idősek Házát. Az otthon a rászorulók, elsősorban az idős, beteg emberek szociális, egészségügyi és lelki ellátását biztosítja bencés keresztény szellemben. A főapátság az egyházmegyei karitászon keresztül is tesz a rászorulókért, köztük az egészségügyi problémákkal küzdőkért. Rendszeresen járnak beteglátogatásra és segítik a szenvedélybetegeket.

Sacra Arca Benedictionum

Ferenc pápa a 2025. évi, 33. betegek világnapjára írt üzenetében három gondolatot – a találkozást, az ajándékozást és a megosztást – járta körül. A találkozásról szólva kifejtette „a betegség, még ha fájdalmas és nehezen érthető dolog is, lehetőség az Úrral való találkozásra. A betegség idején ugyanis megtapasztaljuk egyrészt minden – testi, lelki és szellemi – téren a teremtmény voltunkból adódó törékenységet, másrészt pedig Isten közelségét és könyörületét, aki Jézusban szenvedéseinket is vállalta”.

Elmélkedésében az ajándék kapcsán így írt a Szentatya: „Valójában soha máskor nem látjuk olyan világosan, mint a szenvedés idején, hogy minden remény az Úrtól származik, s ezért mindenekelőtt ajándékként nézhetünk rá, amelyet elfogadnunk és megbecsülnünk kell, »hűségesnek maradva Isten hűségéhez«, ahogyan Madeleine Delbrêl gyönyörűen megfogalmazta (Francesco: La speranza è una luce nella notte [A remény fény az éjszakában], Libreria Editrice Vaticana, Città del Vaticano, 2024, előszó).

Szent Adalbert Szociális Otthon ellátottjai a kerengő udvaron

Végül üzenetében arról szólt Ferenc pápa, hogy a szenvedés helyei gyakran a megosztás, a kölcsönös gazdagodás helyszínei. „Milyen gyakran előfordul, hogy egy beteg ember ágya mellett remélni tanulunk. Milyen gyakran tanulunk hinni, ha közel kerülünk a szenvedőkhöz. Milyen gyakran fedezzük fel a szeretetet, ha lehajolunk a rászorulókhoz. Más szóval, ráébredünk, hogy a remény »angyalai«, Isten küldöttei vagyunk egymás számára, mindannyian együtt: betegek, orvosok, ápolók, családtagok, barátok, papok, szerzetesek és szerzetesnők; ott, ahol vagyunk: a családban, az idősek otthonában, a kórházakban és a klinikákon.”

Ferenc pápa betegek világnapjára írt teljes üzenete ITT olvasható.

A világnap kapcsán a bencés rend alapító atyjának, Szent Benedeknek a beteg testvérekről írt szavait idézzük: „A betegekről kell mindenekelőtt és mindenekfölött gondoskodni, és valóban mint Krisztusnak, úgy szolgáljanak nekik.”

Forrás és fotó: Pannonhalmi Területi Főapátság; nyitókép: gyógynövényáldás 2023-ban

Magyar Kurír