Története nem a tervek szerint alakult – Megismerhetjük az egykori pécsi jezsuita gimnázium sorsát

A beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatón részt vett Somodi Imre, a kötet szerzője, valamint a Jezsuita Kiadó meghívott vendégei: a könyv előszavát író Felföldi László pécsi megyéspüspök; Bene Krisztián, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PTE BTK) dékánja; Forrai Tamás Gergely SJ; Tornya Erika RSCJ, a Jezsuita Kiadó igazgatója, akik gondolataikkal segítették a téma kibontását. Az esemény moderátora Végh Dániel, a kiadó kiadványmenedzsere volt. Az eseményt a hallgatóság soraiból követte Kvanduk Frigyes, a Pécsi Egyházmegye általános püspöki helynöke.

Az egykori gimnáziumi épületben napjainkban működő egyetemi kar dékánja, a könyvbemutató házigazdája köszöntőjében arról az egyedülálló épületegyüttesről beszélt, melynek – mint mondta – a történelmi múltja érzékeny témát érint.

Bene Krisztián úgy fogalmazott:

ha nem is az egyetem kérte az épületet, de ők kapták meg azt hasznosításra, melynek ma nagyon büszke gazdái, és igyekeznek méltó módon továbbvinni a hely szellemi örökségét.

Felföldi László püspök a jezsuiták pécsi örökségének vonatkozásában azt emelte ki, hogy a múlt valósága annyit ér, amennyit a jelenen keresztül a jövő felé visz, egyébként kárba vész. Hangsúlyozta, hogy nagyon is aktuális arról beszélni, hogy mi történt itt, hogyan élték meg eleink a történések folyamatát, még akkor is, ha az egykori jezsuita gimnázium szellemi élete mára megszűnt. Azzal azonban, hogy a pécsi jezsuita múlt gazdagsága megismerhető lett, mintegy a jövő élhető valóságát közvetíti számunkra – fogalmazott a főpásztor.

A jezsuita közösségnek és az egyházmegyének az egyházközségekben ugyanaz a feladata egykor és ma: az élő Egyházat szolgáló krisztusi üzenet átadása. Azaz, segíteni az embereket abban, hogy elkezdjenek józan és tiszta ésszel gondolkodni, tervezni és döntéseket hozni, a jelenben a jövőt szolgálni – emelte ki a megyéspüspök.

Tornya Erika RSCJ kérdésére, hogy mi motiválta a könyv megírását és a téma kutatását, milyen források álltak rendelkezésre, Somodi Imre elmondta: a PTE BTK történelem szakos hallgatójaként kezdte meg a Pius Gimnáziumra vonatkozó vizsgálódásait, és szakdolgozatát a gimnázium alapításáról írta. Kutatásait a PTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában folytatta, ahol értekezésében monografikus igénnyel mutatta be a Pius Gimnázium teljes történetét addig még fel nem dolgozott elsődleges, leginkább egyházi és állami levéltári forrásokra, évkönyvekre támaszkodva.

Forrai Tamás Gergely SJ történész, aki 1998-tól 2010-ig a miskolci jezsuita gimnázium tanára, illetve igazgatója volt, a jezsuiták történetének kontextusában beszélt a jezsuiták korábbi pécsi és jelenkori missziójáról. Elmondta:

a miskolci jezsuita gimnázium 1994-ben történt elindításához a legerősebb motiváció, tapasztalat és autentikus forrás a pécsi jezsuita előzményekhez kapcsolódik.

A jezsuiták többször kezdtek missziót a városban, melyeket az állami erőszak rombolt le. A török hódítás utáni időre tehető az első misszió, melynek ma is létező gyümölcse a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma. Amikor a felvilágosodás eszméi elsodorták a jezsuita intézményeket, bő száz évet kellett várni, míg a 20. század elején másodszor is elkezdhették pécsi szolgálatukat, melynek origója volt a Pius Gimnázium és annak ma is létező temploma.

„Ez a könyvbemutató pedig azért is érdekes, mert

egybeesik azzal a szándékkal, melyben körvonalazódni látszik egy újbóli jezsuita misszió Pécsen, mely immár a harmadik újrakezdés a város életében.

Az újratervezés és ez a könyvbemutató is a Pius Gimnázium öröksége” – tette hozzá Forrai Tamás.

A kötet szerzője a Pius Gimnázium történetének máig érvényes üzenetére hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy a könyvbemutató helyszínének otthont adó épület helyén 112 évvel ezelőtt egy szőlőültetvény volt. Ez a parkkal és sportpályákkal övezett épületkomplexum nem valósulhatott volna meg, ha nincs Zichy Gyula pécsi püspök (1905–1926), „aki mert nagyot álmodni, és ahhoz is volt bátorsága, hogy az elképzeléseit valóra váltsa”.

Az ország legkorszerűbben berendezett és felszerelt gimnáziumát kapták a jezsuiták Zichy püspök jóvoltából ajándékba,

„mindez azonban nem kényelmesítette el őket. Folyton azt figyelték, mivel lehetne bővíteni az intézményt, hogy az a kor elvárásainak még inkább megfeleljen. Hatalmas sportkomplexumot hoztak létre, mely a sportolási lehetőség tekintetében is egyedülállóvá tette a Piust. Azok a sportpályák, melyeket ma az egyetem hallgatói használnak, akkor létesültek”.

„A második üzenet, amit elsajátíthatunk a Pius történetéből, a folyamatos megújulás és fejlődés igénye” – mondta Somodi Imre, arra is emlékeztetve, hogy

a Pius Gimnázium története „egyáltalán nem a tervek szerint alakult”.

1914-ben kitört az I. világháború, és az épületet katonai kórház céljára foglalták le, így annak legelső lakói katonák voltak, s nem diákok. 1945 után pedig az egyre ellenségesebbé váló politikai rendszerben volt kénytelen működni az iskola, míg 1948-ban a Pius Gimnáziumot a kommunista államhatalom végleg megszüntette. A jezsuiták új feladatot kerestek maguknak, és fokozatosan bekapcsolódtak a Pécsi Egyházmegye pasztorációs munkájába.

A Pius nevelő-oktató munkája a jezsuiták évszázados hagyományában gyökerezett, mely az egész európai oktatásügy fejlődésére is nagy hatást gyakorolt, úgy, mint az órarendek és a tantervek rendszere, az életkorok szerinti osztályok kialakítása vagy a tanárképzés elterjedése. „Az egykori Pius Gimnázium nemcsak a múltjával, hanem jelenével is jelentős hatást gyakorol korunkra. Bár államosították, az infrastruktúrája továbbra is itt van velünk, és a magyar közművelődés ügyét szolgálják a Pécsi Tudományegyetem otthonaként. Ilyen értelemben pedig nem a múlt része, hanem nagyon is élő jelen és valóság” – zárta a kötet bemutatását a szerző.

Ezt követően, a beszélgetés moderátorának kérdésére, hogy Felföldi László püspök az elmúlt esztendőkben miért hívott szerzetesrendeket pécsi egyházmegyés szolgálatra, a főpásztor arról beszélt, hogy

az Egyház mindig akkor volt egyensúlyban, amikor egyaránt tekintett kifelé és befelé. A szerzetes mindig az Istenre való irányultságot mutatja, ezt kapjuk tőlük.

„Minden alkalommal azt kérem az ide érkező szerzetesektől, hogy ne az egyházmegyére bízott feladatokban, a plébániák, iskolák működtetésében vállaljanak részt, hanem

saját karizmájuk szerint szolgáljanak”

– hangsúlyozta a könyvbemutatón a pécsi főpásztor.

Tornya Erika RSCJ, a Jezsuita Kiadó igazgatója az esemény zárszavában saját tapasztalataira utalva rámutatott: fájdalmas elveszíteni egy intézményt, de meg kell tanulni olvasni az idők jeleit, ezért ahova

a jelen társadalom hívásai szólnak, a rendjük mindig oda csoportosítja át erőiket.

E jelenlét bizonyítékai a jezsuiták által 30 éve fenntartott püspökszentlászlói lelkigyakorlatos ház, valamint a második missziónak emléket állító, a Pécsi Egyházmegyei Levéltárban megtekinthető, a Pius Gimnázium tablóit bemutató időszaki kiállítás.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír