A sport által találtam rá Istenre – Bőhm Csaba olimpikon a Patrona Hungariae iskola lelkinapján

Az általános iskolában az advent eljövetele egy kiemelt személy eljövetelét is jelentette a Patronában, aki a magyar öttusasport büszkesége, világbajnok és olimpikon. Aki a 2024-es párizsi olimpián hazánkat képviselte, akinek csodálatos eredményei révén már sokszor csendült fel a magyar himnusz. Bőhm Csaba a magyar öttusa 2024-es világbajnoka és világkupagyőztese, valamint az idei nyári olimpia 13. helyezettje.

A mai lelkinapon az olimpiai láng fénye jelképesen az adventi koszorú egyik gyertyájára került, hiszen vendégünk nemcsak a sportban mutatott példát sokak számára, hanem hitének megélésében is. 

A mai személyes találkozás során megtudhattuk, hogy díszvendégünk, Bőhm Csaba milyen jellemvonásokkal gazdagodott, milyen nehézségekkel küzdött, és miben talált motivációt arra, hogy mára elmondhassa magáról, hogy „sikerült”, hiszen már nemzetközi szinten is sportága, az öttusa kiválóságaihoz tartozik.

A mai találkozás lelki híd is volt az élsportoló, illetve az alsó és felső tagozatos diákok között. Az olimpikon gyerekkori és felnőttkori történeteibe is bepillantva diákként mindenki megérezhette, hogy számukra is elérhetők a legnagyobb eredmények. Legyen az sport, tanulmányok, vagy bármi az életben. Bátorság kell hozzá, és mellette a legfontosabb, hogy mindig tudjuk, hogy velünk van a Jóisten.

A sportolóval folytatott beszélgetés során megtudhattuk, hogy sikereit nem kizárólag fizikai erejének és felkészültségének köszönheti, hanem mély istenhitének is. Ez segíti őt mindig a maximumot nyújtani az adott versenyeken.

A diákok kérdéseire adott válaszaiból kiderült, hogy szülei hatására kezdett hétéves korában sportolni. Családja – több más sportolóval ellentétben – nem élversenyzőt szeretett volna belőle faragni, hanem azt szerették volna, hogy átérezze a mozgás örömét. Eleinte lovagolt, azután lett úszó, majd 2013-ban kezdett igazán az öttusával foglalkozni, és nem azért, hogy sok pénzt keressen vagy híres legyen.

Azért csinálom, mert szeretem. Hogyha valakinek az a motivációja, hogy híres legyen, vagy sok pénzt keressen, vagy csak egy-egy eredményt érjen el, annak ez elég kínkeserves tud lenni.”

Elmondta, hogy az ő életében a sportsikerek és a Jóisten áldása közös. 2024-es világbajnoki eredménye igazi istenélmény volt. „Valahogy én mindig kapok valamit a Jóistentől. Nagyon szép dolog, ha megnyerek egy versenyt, és nagyon-nagyon boldog emlék is marad, de nekem sokkal többet jelent az a tapasztalás és az az istenélmény, amit ezáltal kaptam.”

Az olimpiai 13. helyezéssel kapcsolatban megemlítette, hogy ennél többre vágyott. „Lehet bármennyire hívő egy ember, lehet bármennyi önbizalma, ilyenkor összetörik, és megrogy. De én ezekből a helyzetekből mindig új lendületet, új erőt, új tüzet kapok, olyan tüzet a lelkemben, ami csak arra késztet, hogy még menjek tovább,

és még egyszer próbáljam meg, ha ez most nem sikerült. Úgyhogy mindig azt mondom, hogy ez csak kegyelem, ez a mélység, ez a kudarc, mert Isten ebben tud igazán formálni és erősíteni minket.”

Nem Isten által találtam rá a sportra, hanem a sport által találtam rá Istenre.

„Sok történés vezetett oda, hogy jobban elkezdtem Isten felé fordulni, de nem az elért eredmények vezettek idáig. Voltam nagyon mélyen, voltam nagyon magasan, és így ezek váltakoznak.”

A jövőt illetően a családalapítás mellett a 2028-as olimpiai lehetőséget említette a legnagyobb álmaként, mindezt az Istenbe vetett töretlen bizalommal. Nekünk pedig

saját öttusázó példaképe, Balczó András üzenetét adta útravalóul: „Legyetek bátrak!” 

Ahogy a híres sportoló írta: „Bárki lehet boldog: a szép, a csúnya, az erős, a gyenge, az idős, a fiatal.

Egyedül a gyávák nem lehetnek boldogok.”

Szöveg: Gilicze Zoltán igazgató

Forrás és fotó: Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Magyar Kurír