A tudomány és a kultúra otthonos műhelye – Diplomaosztó és Veni Sancte a 25 éves Sapientián

A negyedszázados intézmény három szerzetesrend közös alapítása. A piaristák, a bencések és a ferencesek példaértékű összefogása az elmúlt huszonöt év eredményeit nézve sikeresnek és előremutatónak bizonyult, hangzott el többször, többektől is a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola diplomaosztóval egybekötött jubileumi tanévnyitóján a Duna-parti piarista kápolnában.

A diplomaosztón többek közt jelen volt Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora és számos szerzetesi elöljáró, különféle rendekből. Fehérváry Örs Jákó OSB, a Sapientia rektora köszöntőjében kifejtette, a szerzetesi főiskola által adott diploma

nem pusztán egy papír, de nem is életbiztosítás; inkább az útlevélhez hasonlítható, lehetőséget ad a misszióra:

pedagógusként, katekétaként, lelkipásztori munkatársként, teológusként, vagy éppen gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadóként, lelkigondozóként az emberek, az Egyház, a világ szolgálatára küld.”

A rektor tiszteletét fejezte ki azon hallgatók felé, akik a munka, a családi feladatok mellett végezték a képzést, s külön megköszönte a hozzátartozóik „türelmét, nagylelkűségét, azt, hogy családtagjaikat elengedték tanulni”.

Fehérváry Örs Jákó arról is beszélt, hogy a Sapientia alapvetően nem profitorientált képzést ad. „Az itt végzettek magas társadalmi megbecsültségű foglalkozásokban helyezkednek el, munkájuk elsősorban odaadást, szeretetet, sok esetben lemondást is kíván.”

A rektor a végzett hallgatókat biztosította arról, hogy a Sapientia olyan közösség, ahova kérdéseikkel, kéréseikkel bármikor visszatérhetnek, majd hozzátette: „továbbképzéseinken, tanfolyamainkon pedig szeretnénk a későbbiekben is támogatást nyújtani önöknek.”

A diplomaosztón Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is szólt a jelenlévőkhöz. Korzenszky Richárd bencés szerzetest idézte, aki a rendszerváltozás idején az újrainduló egyházi iskolák vezetőinek kérdésére így jellemezte a kommunizmus idején működhetett három szerzetesi gimnázium szellemiségét: a diákok „a piaristáknál a tudomány világát, a bencéseknél a kultúrát ismerték meg, a ferencesekhez meg szerettek járni a fiúk”.

A három rend összefogásával létesült Sapientia képzéseit jelenleg is a tudományos igényesség, valamint a kultúra iránti szeretet jellemzi az otthonosság légkörében.

Soltész Miklós hangsúlyozta: 1990-ben 3400 fiatal járhatott egyházi iskolába, 2010-ben 120 ezren, jelenleg az óvodától középiskoláig meghaladja a 250 ezret az egyházi intézménybe járók száma. „Ez hatalmas felelősséget ró a fenntartókra és azokra is, akik az egyházi iskolák tanárait képzik, köztük a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára is.”

Az államtitkár kifejtette: a piaristák, a bencések és a ferencesek által képviselt értékekre ma még nagyobb szükség van, mint 25 éve vagy a kommunizmus évtizedeiben. Összetettebb lett a világ, és egyre több, „alattomosabb” eszközzel próbálják a fiatalokat eltéríteni a hittől. Az őket nevelőknek pedig fel kell készülniük arra, hogy válaszokat adjanak a kérdéseikre, s hogy megszerettessék velük a Jóistennel való kapcsolatot.

A diplomaosztón ezután a hitéleti képzést végzett hallgatók – az ünnepség többi résztvevőjével együtt – hitvallást tettek, majd a diplomák és oklevelek átadása következett.

Munkája elismerésében részesült Szabóné Kármán Judit, a Sapientia Pedagógiai tanszékének vezetője, s az év legjobb szakdolgozatáért járó díjat idén ketten kapták: Csörgő Bence és Forián-Szabó Márton.

A szerzetesi főiskola öregdiák-szövetségének vezetői a szervezethez való csatlakozásra biztatták a végzősöket, figyelmükbe ajánlották egyesületük programjait.

A diplomaosztó után kezdődött a jubileumi Veni Sancte szentmise, amelynek főcelebránsa Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát volt, s többek közt Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus megyéspüspök, Szocska A. Ábel nyíregyházi görögkatolikus megyéspüspök, Zsódi Viktor piarista tartományfőnök és Berhidai Piusz ferences tartományfőnök koncelebrált.

Hortobágyi Cirill a szentmise olvasmányait (1Kor 4,1–5; Lk 5,33–39) alapul véve a szolgálatról és a hűségről beszélt a homíliájában. Szent Pál a hívőket Krisztus szolgáinak, Isten titkai sáfárainak nevezi, akiknek a jellemző tulajdonságuk a hűség.

„Pál kései tanítványaiként számunkra a tanulás és a tanítás szolgálata is a hűség által foglaltatik keretbe” – mondta a pannonhalmi főapát, majd a bencések sajátos fogadalmáról, „a helyhez való ragaszkodásról” (stabilitas loci) beszélt.

Mint mondta, az adott közösségben maradás állhatatossága nem a szerzetes tagok hibátlanságán, bűntelenségén vagy erényes életmódján alapul, hanem Isten meghívásán, az Ő megbízhatóságán és erején – Isten hűségén, aki az ígéretet adta.

A jóindulat, a párbeszéd fenntartása, a megtérés útja, az osztozás, egymás elviselése csakis Isten által lehetséges.

A korántsem eszményi tagokból álló Egyház is csak így tudja teljesíteni a küldetését: Isten szeretetének közvetítését a világban.”

A hűség egyúttal kreativitást is jelent, éber odafigyelést a másik emberre, s az idők jeleire, az emberi kultúrára, amelynek mélyén ott a vágy Isten iránt.

A szerzetes realistán, szeretetteljesen kell hogy lássa a világot, prófétai hivatásának is megfelelően

– mondta a szónok.

Hortobágyi Cirill beszédében méltatta a Sapientia szerzetes alapítóit (külön megemlítve Lukács László piarista szerzetest, Baternay Ágota Sacré Coeur-nővért, Sulyok Elemér és Békés Gellért bencés szerzetest,  Máté Teodóz ferences szerzetest, Hardy Gilbert ciszterci szerzetest) akik nem maradtak az evangéliumi értelemben vett „óborhoz szokott emberek”, hanem elfogadva Isten küldetését, az együttműködés kockázatát vállalva „új bort új tömlőbe” kívántak tölteni, nyitottak a világiak felé, és megmérettették magukat a magyar és a nemzetközi felsőoktatás közegében. 

A pannonhalmi főapát a beszéde végén Isten hűségének megtapasztalását kívánta minden oktató és hallgató számára a most kezdődő tanévben.

A szentmise után Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója köszöntőjében felidézte: „25 évvel ezelőtt az a három férfi szerzetesrend, amely a pártállam által emelt jelentős korlátok között ugyan, de a kommunizmus idején is működhetett, példaértékű összefogásra szánta el magát”, a képzési integráció mellett döntöttek.

A rendi együttműködés hatékonyságát az elmúlt negyedszázad igazolta, a képzett szerzetesek és világiak a só és a kovász szerepét tölthetik be a társadalomban. „A 25 éves »próbaüzem« sikeres volt, mostantól jöhet a kiegyensúlyozott, tartós működés.”

Elhangzott, hogy a kormányzat részéről 2022-ben megújított állami finanszírozás már figyelembe veszi az intézmény társadalmi hatását, kisugárzását is. Hegyi László beszéde végén átadta azt az okiratot, amely arról szól, hogy a Sapientia Fenntartói Kollégiuma javaslata alapján a kulturális és innovációs miniszter felterjesztésére Orbán Viktor miniszterelnök a 2024-től 2028-ig terjedő időszakra ismételten kinevezte Fehérváry Örs Jákó bencés szerzetest a Sapientia rektorának.

A jubileumi tanévnyitó végén átadták a Pro Sapientia díjat, amelyet idén a főiskola és az állam kapcsolatában hosszú ideje tevékeny Hegyi László minisztériumi főtanácsadó, valamint Perendy László piarista szerzetes, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Egyháztörténelem Tanszékének vezetője, Orosz Lóránt OFM (a Sapientia második rektora) és a jelenleg a Szentföldön tartózkodó Várnai Jakab OFM (a főiskola harmadik rektora) kapott.

A Pro Sapientia díjban azok részesülhetnek, akik kiemelkedően sokat tettek a főiskola közösségéért, és személyes életpéldájukkal is hozzájárultak az iskola krisztusi szellemének erősítéséhez.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír