Mándy Zoltán atya 1988-ban Seregély István egri érsektől kapta a megbízatást, hogy templomot és egyházi gimnáziumot építsen Miskolc Avas városrészében, amelyet négy felekezet képviselői – római katolikusok, görögkatolikusok, evangélikusok és reformátusok – közös, ökumenikus templomként álmodtak meg. Ezért is választották az Isteni Ige titulust, amely mind a négy felekezet szívéhez közel áll. Végül anyagi nehézségek miatt a református és az evangélikus közösségek mégsem tudtak részt venni az építkezésben, így ma a templomot az avasi római katolikusok és görögkatolikusok használják. Az ökumenizmus a gimnázium diákjain keresztül mégis megvalósul, hiszen a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda diákjainak egy jelentős százaléka református és evangélikus családokból érkezik.
Mándy atya 25 évvel ezelőtt az akkori plébános, Csókay Károly SJ meghívására az ezüstmiséjét is ebben a templomban celebrálta.
András Attila SJ, a magyarországi jezsuiták tartományfőnöke levélben köszöntötte az aranymisés papot, melyben méltatta áldozatos szolgálatát és odaadását, hiszen Zoltán atya a Gondviselésbe vetett nagy hittel, fáradhatatlan elkötelezettséggel és rendíthetetlen kitartással járult hozzá mind a templom, mind a plébánia és az új gimnázium létrehozásához. A levelet Koronkai Zoltán SJ, a provinciális segítője, az Isteni Ige-templom újonnan kinevezett plébánosa olvasta fel.
Az avasi katolikusok nagy számban jöttek el az aranymisére, még olyanok is jelen voltak, akik időközben elköltöztek és ma már más plébániákra járnak.
Szentbeszédében Mándy Zoltán atya felidézte szolgálatának történetét, és hogy milyen csodálatos módon épült fel a templom. „Elsőre lehetetlennek tűnt, hogy összejöjjön az építkezéshez szükséges anyagi fedezet. Amikor megérkeztek az első árajánlatok, összeszorult a gyomrom. De éppen mivel a feladat teljesen lehetetlennek tűnt, Isten Igéjében bíztam: »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.« (vö. Zsolt 127) Csodáltam a hívek nagylelkűségét, voltak kisnyugdíjasok, akik – fogalmam sincs, hogyan – több százezer forinttal támogatták az építkezést; volt egy házaspár, akik két évig lemondtak a kávéról, és az így összegyűlt pénzt adták bele az építkezésbe. Volt olyan is, aki szó szerint tizedet adott a jövedelméből. Az egyik évben az egész ország lázba jött, mert rekordnagyságú, több százmillió forintos lottónyeremény vált esedékessé. Ez 30 évvel ezelőtt hatalmas összegnek számított – folytatta a visszaemlékezést Mándy Zoltán. – Több plébániai tag is vett szelvényt, megígérve, hogy ha nyernek, a hatalmas összeg felét vagy valahányad részét a templomépítésre fogják adni. Végül négy ember nyerte meg, de azok nem mi voltunk. Ám a húzás után valahonnan mégis érkezett tizenegy millió forint… Még a budapesti bankfiókba is elmentünk nyomozni, hogy rátaláljunk a nagylelkű adakozóra, de máig nem tudja senki, hogy ki küldte.”
A jubiláns számos esetet is felidézett hosszú szolgálata idejéből, amikor megtapasztalta Isten csodálatos gondviselését. Holczinger Ferenc SJ, a gimnázium igazgatója azzal hívta meg az iskolába, hogy „szükségünk van rád és a tanúságtételedre”.
Mándy Zoltán atya ma a Mindszenti templom nyugalmazott plébánosaként szolgál. Aranymiséjére két szentírási idézetet választott, az elsőt életútja összefoglalásaként: „Megismertük a szeretetet, melyet isten oltott belénk, és hittünk benne” (1Jn 4,6), a másodikat idős korára erőt adó imádságként: „Maradj velünk, Urunk, mert már esteledik” (Lk 24,29).
A szentmise után aranymisés áldásban részesítette a híveket, imakártyákat osztott szét a hívek között, és örömmel beszélgetett a régi ismerősökkel.
„Az ön példája számunkra mindig emlékeztetni fog minket a hit erejére és az elkötelezettségre, amely áthatja mindennapi munkánkat. Kívánom, hogy a Jóisten áldása továbbra is kísérje életét és szolgálatát!” – írta köszöntőlevelében András Attila SJ, aki a rend háláját és elismerését fejezte ki mindazért a szolgálatért, amelyet az aranymisés Mándy Zoltán az Egyház, a közösség és a jezsuita misszió érdekében végzett.
A jezsuita tartományfőnök levele teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás: Egri Főegyházmegye; jezsuita.hu
Fotó: jezsu.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria