Autizmussal élni – A jezsuiták együttműködése a Nem Adom Fel Alapítvánnyal

„A jezsuiták által is fontosnak tartott érték – elmenni a határokra, a peremre szorult emberekhez – a mi hivatásunkban, munkánkban is hatványozottan megjelenik. Olyan családokat kísérünk, akik a megbélyegzés, a gyerekeik állapotából fakadó kirekesztés, a magukra hagyottság érzéseivel nap mint nap megküzdenek. A támogatás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezen családok mellett lehessünk, a gyerekeik, és az egész család jóllétét elősegíthessük” – fogalmaz beszámolójában Vető Anna gyógypedagógus, a Nem Adom Fel Alapítvány Léleköntő programjának szakmai vezetője.

A fogyatékossággal élő munkatársakat foglalkoztató budapesti kávézójáról, valamilyen módon sérült tagokból álló zenekaráról és egyéb kezdeményezéseiről ismert alapítvány Léleköntő programja 2014-ben jött létre. Célja, hogy gyógypedagógusok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, önkéntesek és az érintettek rokonai együttműködésével segítsék az autizmussal élő gyermekeket és családjukat.

Többek között a jezsuiták támogatásának jóvoltából folytathatták, illetve bővíthették egyéni és csoportos foglalkozásaikat. Tevékenységük egyik új elemeként bátorító csoportot szerveztek azoknak az óvodás kisgyermekeknek, akiknek nincs autizmus diagnózisuk, de szociális fejlődésükben elmaradtak kortársaiktól, és érzelmi állapotuk megértéséhez, dühkezelésük fejlesztéséhez segítségre van szükségük. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy a tanév végére immár magabiztosan használnak olyan eszközöket, amelyekkel ki tudják fejezni, ha elfáradtak és ki kell lépniük egy helyzetből, ismerik az alapérzelmeket, és skálán tudják jelölni, hol tartanak a „kiborulás” felé tartó úton.

Az eddigi két tanév során a mindennapos fejlesztések és a szülőkkel való szoros összefogás hatása látványos volt. A markánsan érintett gyermekek közül többen az alapítvány tanulócsoportjában folytatták az iskolát; „olvasni kezdtek, az ötös számkört átlépve is magabiztosan adnak össze, és a kivonás is alakul – derül ki az összefoglalóban. – Vizuális támogatással magabiztosan mozognak már a tanulócsoport tereiben; értik az órák, napok, hetek, hónapok egymásutánját; megtanultak alkut kötni, kérni; szükségleteik kifejezésében is szépen fejlődnek”.

A további programok között logopédia és mozgásfejlesztés, pszichoterápiás foglalkozások, szülőtréningek, szemléletformáló napok, többnapos erdélyi táborozás, művészetterápiás foglalkozások szerepelnek. A kisebb mértékben segítséget igénylő, az iskolára való felkészítésben részt vevő gyermekek számára pedig az öngondolkodás, az önismeret, a verbalitás és a vizuális kifejezés közötti váltás, az érzelemkifejezés és -szabályozás, a szorongásoldás, az absztrakt, a szimbolikus gondolkodás, illetve a velük megtörtént események kifejezése és feldolgozása területén tudtak segítséget nyújtani a művészetterápiás egyéni és csoportos tábori foglalkozások.

A tábori együttlétek a program különösen értékes színfoltjai, ugyanis a gyerekek jóllétének előmozdítása mellett „az önkéntesek is olyan elméleti és tapasztalati ismeretre tesznek szert az autizmus terén, melyen csak a táborban megélt érzelmek, csodaszép kapcsolódások tesznek túl. Nem beszélve arról az itt alakuló szociális érzékenységről, melyre oly nagy szüksége van a mai társadalomnak” – szerepel az alapítvány programjának beszámolójában.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír