Az első lányiskolai konferenciát rendezték meg az egyetlen magyarországi lánygimnáziumban

A programra közvetlenül a nagyszabású Terézia anya nap után került sor, amelyen a rendalapító Theresia Gerhardinger nyomdokán a 9. évfolyam diákjai kipróbálhatták magukat tanítóként, a lányok nemzetközi online beszélgetések során megismerhették a szerzetesnővérek hétköznapjait, és szerepjáték formájában ízelítőt kaphattak egy afrikai falu életéből.

A nővérek és a civil tanárok közös elhatározásából már régebben elkezdődött az a munka, amelynek célja, hogy az iskolai nevelést és oktatást a kor kihívásaihoz igazítva minél nagyobb segítséget tudjanak adni az ott tanuló lányoknak, minél jobban figyelembe véve speciális igényeiket.

Ennek a folyamatnak a részét képezte a konferencia is.

A rendezvény fővédnöke Böröndi Mária, az Állami Számvevőszék protokollszakértője volt. Nyitóbeszédében személyes életútján keresztül bátorította a lányokat a szakmai nyitottságra, valamint arra, hogy nehézségek után is elérhető egy „álomállás”. Kiemelte a stíluskommunikáció és a viselkedéskultúra szabályainak fontosságát. Hitvallást tett ezek minél szélesebb körben való terjesztése mellett, mert – mint hangsúlyozta – minden emberi kapcsolat alapelve a kölcsönös tisztelet.

Flament Krisztina, a Nemzeti Színház vezérigazgatói asszisztense munkatársával, Pintér Szilviával együtt arról beszélt, hogy egy leányiskolának igenis van létjogosultsága, pláne most, amikor a világ is korszakváltásban van. Egy olyan korban, amikor a Barbie film kapcsán egyáltalán felmerül, hogy kaphat Oscar-díjat, akkor mindenképpen van – hangsúlyozták.

Helyre kell állítani az igazi női szerepet. Ha vannak igazi, nőies nők, akkor lesznek igazi férfiak is.

Alapdolgokkal sem vagyunk tisztában, mint például, hogy miért öltöztetjük rózsaszínbe a kislányokat, és kékbe a kisfiúkat. Mivel a mi gimnáziumunk az egyetlen lánygimnázium, így a tanulók is ezt az ügyet kell hogy képviseljék. Egy valódi közösség, amilyen ez a gimnázium is, egy életre tartást ad. Olyan közösségi hálót biztosít, amely minden problémán át tud segíteni – hangzott el előadásukban.

A rendezvényre Németországból is érkeztek vendégek. Az ambergi Dr. Johanna Decker Gimnázium igazgatója, Hans Kistler; egyik tanára, Regina Graf és nyolc diákja, valamint a straubingi Ursulinen (orsolyita) Gimnázium igazgatója, Thomas Saller; egy tanára, Andrea Rothamer és szintén nyolc diákja is jelen volt.

A nagy hírű német lánygimnáziumok diákjai a Patrona tanulóival együtt a konferenciát megelőző napon angol és német nyelven oxfordi vita formájában foglalkoztak a lányiskola témájával. A vita a lányiskola napjainkban való létjogosultságát és azt a kérdést feszegette, hogy segíti-e a lányok későbbi társadalmi szerepvállalását, ha lányiskolába járnak.

A német és a magyar lányok nagyon sok előnyét említették iskolájuknak, többek között a nyugodtabb és koncentráltabb tanulási környezetet, a természettudományos tárgyak tudatosabb fejlesztését, az önbizalom növelésének jobb lehetőségét és a családiasabb légkört.

Hans Kistler előadásában a lányiskolák szerepéről beszélt, és megállapította, hogy az erős női személyiségek kialakulásában a nevelés és a művelődés fontos szerepet játszott és játszik napjainkban is. Beszélt olyan történelmi nőalakokról, akik valami rendkívülit teljesítettek, mégis feledésbe merültek a férfiak árnyékában – őket Leonie Schöler újságíró „meglopott nőknek” nevezi.

Napjainkban a koedukált oktatás az általános, ezt tartják „észszerűnek”, így érthető az a tendencia az angolszász országokban, hogy hagyományos fiúiskolákat nyitnak meg a lányok előtt.

Ezt azzal indokolják, hogy a fiúk a lányok által sokkal többet tanulnak a szociális területeken, hiszen a lányok ebben példaképek. Más kutatások kimutatják, hogy a koedukált oktatásban a tanárok nagyobb figyelmet fordítanak a fiúk tanulására, őket ösztönösen jobban fejlesztik.

Miért van tehát szükség lányiskolákra? Azért, hogy a lányoknak ne kelljen visszalépniük a fiúk miatt, hogy teljes mértékben a saját készségeikre koncentrálhassanak, és saját érettségüknek megfelelően – amely a fiúk előtt egy, illetve másfél évvel jár – viselkedhessenek.

A mai lányiskolák célja, hogy a lányoknak életkoruknak megfelelő esélyeket és lehetőségeket biztosítsanak; azt közvetítsék nekik, hogy a nemi szerepektől és kliséktől mentesen ők is mindent el tudnak érni. Ami azonban ezen túlmutat, az a nevelés keresztény alapja. „Célunk, hogy lányaink szilárd keresztény értékekre épülő önálló életet tudjanak élni, és hogy jó eséllyel találják meg a helyüket Európában” – fogalmazott Hans Kistler.

Thomas Saller, a straubingi Ursulinen Gimnázium igazgatója a Lányok másként tanulnak! című előadásában a történelmi visszatekintés után, amely főleg az orsolya rendi iskolákra fókuszált, kifejtette, hogy a mai lányiskolák megítélése az előnyök és az előítéletek között egyensúlyoz. Rámutatott arra, hogy a nők tanulmányi aránya az egyetemi évek alatt talán még meg is haladja a férfiakét, mégis sokkal kevesebben kapnak lehetőséget magasabb rangú tudományos állások, például egyetemi tanszékek vezetésére.

Szükség van tehát a lányiskolákra, amelyek növelhetik a nők társadalmi elismerését.

A lánynevelés előnyeit a következőképpen fogalmazta meg: felelősségteljes feladatok vállalása, klasszikus fiú- és vezetői szerepek átvétele, az öntudat erősítése, a természettudományos tárgyakban jobb előrehaladás, nemtől független pályaorientáció, lányos témák szabadabb megbeszélése, kevesebb érzelmi nyomás a pubertáskorban.

Hangsúlyozta, hogy a lányok és fiúk közötti fejlődési különbségek vezetnek oda, hogy a két nem tanulási módszere nem egyforma. Mindezeket mérlegelve a lányiskolának megvan napjainkban is a létjogosultsága.

Az előadások után a vendégekkel folytatott kiscsoportos beszélgetések során volt még további lehetőség az egyéni kérdések megvitatására.

Forrás és fotó: Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Magyar Kurír