Az én szerzetesem: Barnai Brigitta CJ

Ő nemcsak egy szerzetes számomra, hanem a lelkivezetőm, „tyúkanyóm” és nagyon jó barátom is, az én „CJ”-m. Még gimnazista koromban ismerkedtünk meg egy nagyon izgalmas, bár kicsit „zajos” vita során. Az után a beszélgetés után nagyon meghitt, bensőséges és erős kapcsolat alakult ki közöttünk.

Nagyon nagyra becsülöm őt. Azt, ahogyan megéli a mindennapokat, a kapcsolatait, az Istenbe vetett hitét; ahogy észreveszi az apró csodákat, amiket Istentől kaptunk, például az úszó bárányfelhőket, a nap egy-egy előbukkanó sugarát, az előcsalt mosolyokat.

Az iskolai lelkigyakorlatokat ő fogta össze és mélyítette el, ami által sok osztály és diák tudott épülni lelkileg és közösségileg egyaránt.

A lelkigyakorlatok alatt, amiket vele átéltem, aztán amiket együtt kísértünk, nagyon sokat tanultam tőle. Az egyik legfontosabb dolog számára, hogy „halló szívvel” járjunk a világban. Úgy gondolom, Brigitta nővérnek van az egyik leghatalmasabb „halló szíve” a világon. Ez az ajándék, amit Isten bízott rá, segít neki abban, hogy a diákok és a környezetében élő emberek rezdüléséből is tudja, kiben milyen gondolatok vannak. Emellett tükröt is tud tartani, amivel segít abban, hogy az ember meglássa azokat a pontokat az életében, melyeken képes változtatni. De bármit is tesz, azt őszintén, hitelesen és szeretetből teszi. Ez a figyelmes szeretet teszi őt képessé arra, amire Isten elhívta.

Úgy érzem, hogy Isten egyik áldása az életemben, hogy ismerhetem és szerethetem őt. Így hát még akkor is tudom, ha most máshol járja a világot a „halló szívével”, hogy bárki, aki megkeresi őt, valódi szeretetben gazdag élményben részesül.

Bögös Fruzsi