Az én szerzetesem: Barsi Balázs ferences

Balázs atya novíciusmagiszterként szívesen adta ebédlői olvasmányul Corona Bamberg Az emberség ára című könyvét. Ez a kötet a kora keresztény remeték és szerzetesek tapasztalatára építve minden fejezetében más-más szempontból mutatja be a lelki embert. A szíven talált ember; A lemondó ember; A finom hallású ember – ezek a fejezetcímek jól mutatják, hány oldalról vizsgálható az ember. Bamberg könyvéhez hasonlóan tekintsünk Balázs atya életének gazdagságára, sokoldalúságára!

Az imádkozó ember. Balázs atya soha nem hagy kétséget afelől, hogy a szerzetes elsődleges feladata, hogy „főállású imádkozó” legyen. Tanítását tettei is követik. Számára a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása éppúgy az imádság helye, mint a csendes elmélkedés, a szentségimádás. Rendházi közösségében az életet mindig a szentmise, a szent zsolozsma köré szervezi, de fontosnak tartja a közös elmélkedési időt is. „Ha a szerzetes elhagyja az imádságot, elveszik” – intette magiszterként gyakorta növendékeit.

Az eredeti ember. Habár Balázs atya hangja, kézírása, járása összetéveszthetetlen, eredetisége mégis bensőjéből fakad. Egy-egy evangéliumi mondat magyarázatában, egy mindennapi beszélgetésben a valóságot sokszor meghökkentő módon, a maga eredetiségében és egyszerűségében képes feltárni. A ferences lelkiségről egy cikkében így beszél: „Nehéz megragadni mi is egy közösség lelkisége. Olyan az, mint a családi atmoszféra. Szavakkal nemigen írható le, de belépve egy otthonba, rögtön érzi az ember. Nehéz tetten érni azt, mert a személyek közötti kapcsolatokban valósul meg.” Más alkalommal így tanít: „Nagy veszély a mai kor embere számára az internet. Kísértés akkor is, ha a jót keressük benne. Veszélyes, mert túl sok időt rabolhat el. A Sátán is azzal kísértette Jézust: Nézd, neked adom a föld minden gazdagságát (vö. Mt 4,8–9).” Ismét más alkalommal így vigasztal: „Van, hogy egy közösség, betöltve küldetését, megszűnik itt, a földön. Ezt el kell fogadni. Földi értelemben a Szent Családnak is eljött az órája, amikor elhagyta ezt a világot. Mégis mekkora ajándék számunkra!” Mindannyian sorolhatjuk tovább saját példáinkat.

A szépre érzékeny, jó ízlésű ember. Isten maga a szépség és minden szépség forrása. Balázs atya környezete, szobája, az általa lakott rendházak mindig is tanúságot tettek a szépségnek erről a nemes valóságáról. Környezetében az egyszerű paraszti világból való értékek éppúgy jelen vannak, mint a legzseniálisabb művészek alkotásai, hirdetve, hogy a teremtés és a megtestesülés óta Isten különös méltóságot adott a fizikai világnak is.

A holtig tanuló ember. Van, amikor azzal vádolják, hogy a régen tanult teológiát, a korábbi sablonokat ismétli. Számos alkalommal cáfol rá erre, amikor egy-egy frissen megjelent teológiai folyóiratból idéz, amikor kortárs szakirodalmat fordít. Sokáig franciaországi kapcsolatait hívta segítségül, hogy hozzájusson a legmodernebb biblikus tanulmányokhoz. Sok lelkipásztor tanulhat abból a szellemi frissességből, amely – hirdetve a teológia örök és elnyűhetetlen igazságait – ismereteit képes a legújabb kutatások fényében is mérlegre tenni.

A radikális ember. „Állj vele elő akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2) – olvassuk Isten igéjéről a Szentírásban. Balázs atya az az ember, aki tanításában mindig ki meri mondani az igazságot, hirdetve, hogy az Urat teljes szívvel kell követni. „Kedves Testvér! Ha nem egyedül az Úristenért jöttél a rendbe, akkor menj el!” – idézzük gyakorta novíciusmagiszteri intelmét. Sokan felemlegetik, hogy igehirdetésében a hajdani próféták lelkületét követve, komoly követelmények elé állítja hallgatóit. Mégis, aki ismeri őt, tudja, hogy ő egyben irgalmas és nagylelkű ember is. Hány és hány beszélgetésben, vitában védi meg hatalmas irgalommal, szinte naivitásba forduló megértéssel megszólt embertársunkat! Hányszor és hányszor hívott fel vagy írt pár sort, hogy egy vitás közösségi kérdésben az irgalom továbblendítő üzenetével segítsen át a nehézségeken!

Az Istenre mutató ember. Szent Ferencről azt mondja egyik életrajzírója, hogy „egész testéből nyelvet csinált” (1Cel 97). Rendünk alapítója Krisztus imitátoraként, utánzójaként tűnik fel előttünk. De sok más embertársunk, így Balázs atya élete, személyisége sem érthető meg legfontosabb kötődése nélkül: lényével, életével a Legszentebbre, az Úrra mutat.

Az írás eredetileg a Barsi Balázs emlékkönyv. Ünnepi kötet Balázs atya 70. születésnapja alkalmából rendtársai, barátai, tanítványai és tisztelői írásaival című könyv előszavaként jelent meg.

Fotó: Mudrák Attila

Fr. Dobszay Benedek OFM minister provincialis