Az én szerzetesem: Bernadette nővér

Szubjektív elbeszélésre számítson a kedves olvasó. Azért mesélem így, mert nem minden helyzetben tudjuk meglátni a csodákat, melyek körülvesznek minket.

El kell mesélnem... találkoztam egy angyallal. Éppen egy megterhelő nap után, este értem a kollégiumunkba, a budapesti, Mária utcai Kollégium Teréziánumba. Közeledett a vizsgaidőszak, beadandók hada várt csak haza, beléptem az épületbe, és azon gondolkodtam, mit egyek vacsorára, és ekkor Bernadette nővér állt a portán, aki kedvesen beszélgetett portásunkkal.

– Dicsértessék a Jézus Krisztus – köszöntöttem.

– Mindörökké ámen – köszönt vissza a kedves nővér mosolyogva.

Ismertem, tudtam, hogy ő a rendfőnöknő. Kedvesen egymásra mosolyogtunk, és továbbmentem. Aznap este valami nyugodt békesség fogott el, s aggodalmak nélkül hajtottam nyugalomra fejem. Nem is gondoltam bele, hogy aznap tényleg valami csoda történt.

Néhány nappal később ismét összefutottunk... szóba elegyedtünk..., akkor kezdtem megérteni: Bernadette nővér hatással van rám. Derűsen folyt tovább a napom, és ezután minden egyes találkozáskor az őszinte öröm járt át. Mikor először a világhálón „barátok” lettünk, egy nagyon kedves üzenet érkezett tőle. „Örülök, hogy megtaláltalak. Mindig öröm Veled találkozni, sugárzik belőled a Lélek, az ÖRÖM LELKE!”

Zavarba ejtő volt, hisz én is mindig ezt éreztem a vele való találkozásokkor. Racionálisan próbáltam mérlegelni a dolgot, de nem jutottam előre, abban viszont biztos voltam és vagyok most is, hogy a Jóisten ajándékként küldte nekem, nekünk Bernadette nővért, hogy közvetítse nekünk élete példájával a Krisztusi értékeket.

Ő mindig megértő, kedves, jószívű, odaadó, lelkes és még sorolhatnám a sok pozitív jelzőt, de Bernadette nővér sokkal több, mint „jó ember”. Ő az egyik alappillére nemcsak a mi kollégiumunknak, hanem a kalocsai iskolanővérek által fenntartott összes intézménynek. Lelki támogatást nyer, aki őt felkeresi; biztos pontot jelent.

De hogy nekem miként jelenti angyali valóját? Bernadette nővér hiteles ember. Nemcsak szavaival hirdeti az örömhírt, hanem tettei is alátámasztják, hogy ő ezeket megéli a mindennapokban. Minket is arra sarkall, hogy kövessük a Mindenhatót, és így igazi, szavahihető keresztények legyünk rohanós egyetemi életünkben.

Legyen áldott az Úr, hogy nekünk ilyen ajándékot adott.

Szentgyörgyváry Laura