Locker M. Margit nővér osztályfőnököm volt a Patronában – mely akkor még csak gimnázium volt, az egyik a működő nyolc katolikus gimnázium közül.
Magyar nyelvet és irodalmat, orosz nyelvet oktatott nekünk és mindezeken keresztül, mellette, Isten tudja még mi mindent. A ’80-as évek elején a mai irodalomszemléletet meghazudtolóan tágas ismeretvilága révén Márait, Hamvast, Lengyel Józsefet, orosz avantgarde-ot tanított úgy, hogy órái egy életre kijelölték számunkra a művészet értelmezésének útját, mely úton az ember az Isten által teremtett világ ismeretének igazi katarzisát élheti át.
Magyar fakultációs óráin megtanultam egyszerre alkotó és olvasó lenni, befogadó és újrateremtő. Miatta lettem magyartanár. Egy olyan korban, amikor egy egész ország sportot csinált abból, hogy ne tanuljon meg oroszul, én érettségire folyékonyan beszéltem a nyelvet, pedig egy egész osztályt tanított egyszerre. Később az egyetemen gond nélkül jártam be Valerij Lepahin orosz irodalom és ikonosztáz óráira, nem csupán, mert Margit nővér megtanított oroszul, hanem mert Dosztojevszkijről szóló órái egy életre feltették nekünk a kérdést: mennyire vagyunk keletiek és mennyire nyugatiak? Margit nővér munkácsi származású lévén egész valójával tárta ki előttünk óráin a nemzeti önértelemzés legizgalmasabb, máig aktuális kérdéseit.
Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: szabadság. Nem csupán óráin, de szabadidejében is – a hosszú beszélgetések alatt a szobájában – arra tanított, hogy az Isten nem megfelelést vár el, hanem szeretetet. Ő maga is formabontó egyéniség, az állandó újrakezdés, az élethosszig való tanulás, az Istenre való ráhagyatkozás példaképe. Igazi szerzetes.
Rubovszky Rita
Kapcsolódó fotógaléria