Bencés nővérek hajdani patikáját őrzi a Vatikáni Múzeum

Eredetileg az Apostoli Könyvtár fogadta az értékes anyagot, amely a betegeket és rászorulókat szolgáló bencés szerzetesnővérek ősi gyógymódjairól tanúskodik. A Vatican News angol nyelvű szerkesztősége portálján Paolo Ondarza mutatta be a gazdag gyűjteményt, olvasóik figyelmébe ajánlva a régi patikát és a kolostort bemutató dokumentumfilmet is.

Orbáncfű, mályva, gyermekláncfű, üröm, nadragulya, kardamom, rózsavíz vagy cikóriavíz – gyógyfüvek, párlatok, szirupok neveit olvashatjuk kékkel festett, finoman díszített kerámiaedényeken. Mintegy 1579 tárgyból áll a gyűjtemény, köztük majolikaedények, mozsarak, mérlegek, spatulák, mozsártörők, fából és muranói üvegből készült edények, ma már szokatlan, távoli korokat idéző formák.

A mozsár, melyet talán egy régi oszlopfőből faragtak a középkorban; a mérleg, amelyet Szent Cecília képe díszít; a szalmafonatokkal körbetekert lombikok; a fiolák; a korallokat, szarvasagancsot és vaddisznóagyart tartalmazó üvegedény; a fadobozok; a titokzatos kis tányérok, amelyek mindegyikén az ábécé két betűje látható – mindez azt a benyomást kelti, hogy ebben a teremben megállt az idő. 

A YouTube-on megtekinthető, hétperces videóban Luca Pesante, a Pápai Képtár munkatársa mutatja be a gyógyszertár történetét, a tárgyakat; a bencés közösség történetéről mai apátnőjük, Maria Giovanna Valenziano beszél. 

A Trasteverén, Róma egyik legrégebbi városrészében állt az az épület, amelyben Cecília, a 3. századi vértanú, a zene védőszentje élt, és amelyre ráépült a bazilika, melyben a szent nyughelye is található. Ugyanitt I. Paszkál pápa kolostort is alapított, amely a 9. századtól megszakítás nélkül női szerzetesi közösségeknek adott otthont.

A 15. században Római Szent Franciska gondoskodott a közelben a betegekről, a várandós anyákról, sok testi és lelki szenvedőről – saját lakóházukban rendezett be kórházat. Gyakran látogatta a bazilikában Szent Cecília földi maradványait, amelyeket I. Paszkál hozatott át a katakombákból.

1527-ben bencés apácák költöztek a kolostoregyüttesbe; Paolo Emilio Sfondrati bíboros kezdeményezésére az egész komplexumot Róma egyik legfontosabb vallási, gazdasági és kereskedelmi központjává alakították át. A Ripa Grande kikötő közelében fekvő kolostorhoz malmok tartoztak a Tiberis partján, amellett egy nagy halastó, különféle műhelyek, többek között fazekasműhelyek – itt készülhetett a Speziera, azaz a patika edényeinek jelentős része.

Magát a gyógyszertárat a bíboros kezdeményezésére alakították ki a kolostor területén belül. A szándékuk az volt, hogy ne csak a szerzetesi közösség, hanem a Trastevere egész lakossága számára egészségügyi ellátást biztosítsanak; volt gyengélkedő, kút, kályha, kandalló, kis kemencék, lepárló, szekrények, asztalok, mozsarak, mérlegek, majolikából, mázas terrakottából és üvegből készült edények, könyvek, valamint dobozok a gyógyszerek csomagolására. Emellett a Spezieria haladéktalanul kapcsolatot létesített különböző itáliai és azon kívüli kolostorok hasonló intézményeivel is.

A régi gyógyszertári alapanyagok többsége az officinalis jelzőt viselte – mert laboratóriumban vagy officinában dolgozták fel: ott szárították, őrölték porrá, és alakították át szirupokká vagy kenőcsökké. A latin officina eredetileg „műhely”; illetve a gyógyszertárnak az a része, ahol az egyszerűbb szereket elkészítik és kiadják. 

E készítmények receptjeit különböző kézikönyvek kodifikálták, közülük a Basilio della Concezione testvér nevéhez fűződő volt az egyik legismertebb. Ez a kármelita szerzetes a közeli Santa Maria della Scala-kolostorban élt (az ott található patikát is bemutatja a videó – a szerk.); a koldulórend, amelyhez tartozott, hagyományosan a világ minden tájáról származó gyógynövények titkait őrizte.

A második világháború előestéjén a Santa Cecilia szerzetesi közössége nehéz anyagi helyzetbe került, és az 1930-ig aktív gyógyszergyártás túlságosan megterhelővé vált. A pápa havi segélyt biztosított a nővéreknek, és elrendelte a patika teljes berendezésének elszállítását, amely először az Apostoli Könyvtár gyűjteményébe került, majd 1999-ben, II. János Pál pápa rendelkezése értelmében a Vatikáni Múzeum része lett, ahol 2023 őszétől látogatható előzetes egyeztetéssel. A tárlat hűen tükrözi a patika egykori elrendezését a Santa Cecilia-kolostorban.

Az 1950-es évekig egy gyógyszerész nővér a kolostor forgó ablakán keresztül (a videóban jól látható a működési elve – a szerk.) kiadta a tőlük rendelt gyógynövényeket, többek között mályvát, citromfüvet, macskagyökeret, ibolyát, narancshéjat vagy narancsvirágot. 

Ma 21 nővér él a kolostorban, 35-től 90 éves korig; többek között a 16. századból származó virágok és levelek katalogizálásán dolgoznak. Ezenkívül botanikai festőkurzusokat tartanak – ez a művészeti ág egyszerre művészet és tudomány, az egykori füvészek miniatűrfestő technikájának utóda, átörökíti azt a tudást is, amelyet többek között Basilio della Concezione testvér hagyott ránk.

A bencés közösség évszázados gyógyászati praxisából fakad a gézszövés is; emellett a nővérek arról is ismertek, hogy ők szövik a palliumokat, melyeket június 29-én helyeznek az új metropolita érsekek vállára.

Az elmúlt 15 évben különleges fejlesztésnek is helyet adott a Szent Cecíliáról nevezett kolostor: a padovai botanikus kert mintájára gyógynövénykertet alakítottak ki, és kisebb léptékben, de visszatértek a gyógyszerészi tevékenységhez is.

A nővérek haladnak a korral: az új technikák segítségével a közeljövőben kialakítanak egy olyan, virtuálisan is bejárható teret a rendházban, amely emléket állít hajdani gyógyszerészi tevékenységüknek.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztőség

Fotó: Vatican News/Anna Poce, Musei Vaticani

Magyar Kurír