Csöndből születik az ikon – Portréfilm Nagy Mária Diána domonkos nővérről

A tízrészes sorozat készítői – Mészáros Anett szerkesztő, forgatókönyvíró-riporter és Bartos Bence operatőr-vágó – különböző rendekhez tartozó szerzetesekkel beszélgettek kedvteléseikről, szabadidős tevékenységeikről és ezen keresztül az életükről, istenkapcsolatukról. A filmes portrékban ezek bemutatásán keresztül osztják meg gondolataikat a szerzetesek – akik között van, aki csillagászattal foglalkozik, más sportol, van köztük festő, ikonfestő, zenész és biológus is.

A Csöndből születik az ikon című rövidfilmben Nagy Mária Diána domonkos nővér az ikonkészítésről, ikonfestésről beszél.

Az alábbiakban részleteket közlünk a portréfilmben elhangzottakból.

Az ikon valójában nem az embernek a teljesítménye, hanem az Isten által festett kép. Az ember csak hozzáadja eszközként önmagát, a képességeit, az Istentől kapott adományt, ami van az ember szívében, lelkében és a kezében – vallja a domonkos szerzetesnővér.

„Gyerekkoromban nagyon szerettem mindig rajzolgatni, festeni, de (...) egyáltalán nem gondoltam, hogy ikonokat fogok festeni” – hangzik el a film elején. 

„Szombathelyen voltam már örökfogadalmas nővér, amikor becsöngetett egy kedves ismerősünk, és azt mondta, hogy egy nővért keres, aki vállalkozik ikonfestésre. Elkezdtem őt kérdezgetni, (...) azt mondta, hogy ikont tulajdonképpen bárki festhet, mert ehhez nem kell különösebb tehetség – készség kell hozzá, alázat, szeretet, egyáltalán az, hogy az embernek kedve és szeretete legyen hozzá. Gondolkoztam, hogy (...) azt hiszem, tudnám csinálni, ha megmondják ennek a technikáját, meg ahogy hozzá kell látni.”

„Most Szent Margitot, a rendünk védőszentjét fogom festeni. Kipakolom hozzá, ami szükséges (...) Hozzá is lehet látni a tojásemulzióhoz. Nagyon kell vigyázni, hogy a tojássárgája ne sérüljön meg, mert ez lesz az alapja a festékeknek... a tenyerembe óvatosan beleteszem, a csap alatt kell megmosni, nagyon lassú víznél... Föl kell csípni óvatosan a tojássárgáját, és bele kell csurgatni a héja nélkül az üvegbe, és ehhez fogok hozzáadni bort. (...) jól össze kell keverni, hogy teljesen elvegyüljön a bor a tojássárgájával (...) Ez egy tiszta emulzió. Ezt fogom vízzel – egyketted-, illetve egyharmadarányban – elkeverni, amivel aztán már lehet higítani a portfestékeket.”

„Arra is vigyázni kell, hogy nem akármilyen ecsetet veszünk. Ezek általában mókusszőr ecsetek.”

„Szent Margit közel áll a személyiségemhez, és nagyon örültem, hogy Szent Margit a kongregációnk védőszentje. (... ) Annak kapcsán merült fel a festése, hogy közeledett Szent Margit éve. A rendi elöljárónővér megkért, hogy ha lehet, akkor Szent Margitról is legyen egy ikonképe a közösségnek.”

„Ó, Isteni Mester, a mindenség alkotó Ura, világosítsd meg szolgád tekintetét, őrizd szívét, tartsd és irányítsd kezét, hogy méltón és hűen tudja ábrázolni képmásodat Szent Egyházad dicsőségére, örömére és szépségére.” (Az ikonfestő imája)

„Amikor elkezdek festeni, kérem az ő közbenjárását, és akkor elkezdek hozzá imádkozni festés közben is, de utána ez egy mély csöndbe megy át, ami már szavak nélküli, de mégis elmélyít a vele való kapcsolatban.

Csöndből születik az ikon.

(...) Egy egészen más istenkapcsolatot fedeztem föl ebben: hogy annyira közel jön az Isten által az a személy vagy az az esemény, evangéliumi esemény, amit festek, hogy azt teljesen átélem és beleélem magam.”

„Az ikon szó képet, képmást jelent, (...) ezt akkor tapasztaltam meg igazán, amikor Krisztus arcát festettem meg. Ezt a képet úgy hívjuk, hogy Mandylion. Kendőre festett istenarc, azt jelenti, és ekkor nagyon közel jött hozzám az Úr Jézus arca.

(...) olyan mélységeket éltem meg, hogy én az ő képmása lehetek, amit azelőtt soha.

Ez a képmásiság a teremtményi mivoltomra emlékeztetett, hogy Isten teretménye vagyok, Isten gyermeke vagyok,

az ő szeretett leánya vagyok, és ezt a képet úgy tudom megfestni, ha hasonulok hozzá

– az alázatban, a szeretetben, a neki adottságban. Mert Krisztus is odaadta magát egészen értünk, értem (...) Ez az odaadottság domborodott ki ebben a képmásiságban.”

„Az utolsó mozzanat a feliratnak az elkészítése, ami által ikonná válik az ikon. (...) ezek olyan szakrális képek, amelyekhez majd lehet imádkozni, (...) amikor a felszentelés megtörténik. Ez nagyon lényeges dolog, hogy pap által legyen felszentelve az ikon,  gyakorlatilag ezzel van igazán készen.

Az ikonnak nem az a rendeltetése, hogy magunknál tartsuk, hanem hogy mások számára legyen gyümölcsöző – akár az imádságos életükben, (...) vagy egyszerűen csak elkezdi nézni, szemlélni, és az ikon magával ragadja.”

„Az ikonfestő soha nem írja rá a nevét az ikonra, még a hátuljára sem, hanem legfeljebb csak azt, hogy mikor festette és hol (...) Ikonokat nem találunk ki. Nem magunktól festjük, hanem mindig egy meglévő eredeti ikonról másoljuk. Az ikonfestőnek nagyon engedelmesnek kell lennie abban, hogy annak a hagyománynak, a tradíciónak megfelően fesse azt a képet.

Nem lehet akármit festeni, akárhogyan

– és ehhez nagy engedelmesség, türelem kell, és tényleg alázat, hogy elfogadjam azt, amit az Isten szeretne abból a képből kihozni.”

A Csöndből születik az ikon című portréfilmet a szerzetesekről készült sorozat további részei mellett a YouTube videómegosztón tették közzé.

Forrás és fotó: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI)

Magyar Kurír