Erdő Péter a szociális testvérek centenáriumán: Bátorság kell a felismert igazság követéséhez

A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa; Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek; Zsódi Viktor, a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetője; Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora; Sajgó Szabolcs SJ; Blanckenstein Miklós, a főegyházmegye pasztorális helynöke és a jelen lévő papság. 

A szentmisén együtt ünnepelt Kővári Magdolna SSS központi elöljáró, Németh Emma SSS, a társaság kerületi elöljárója és a szociális testvérek. A meghívott vendégek között jelen volt Varga Zs. András, a Kúria elnöke, Hegyi László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium főtanácsadója.

Erdő Péter bíboros emlékeztetett, hogy pünkösd közeledtével még nagyobb jelentőséggel bír a társaság lelkiségének meghatározó vonása, a szociális küldetés, ezért különösen is  hálát kell adni hivatásukért, a közösség tagjainak életéért és az elmúlt száz évben végzett munkájukért.

A főpásztor kiemelte, hogy Slachta Margit és társai keresték a Szentlélek útmutatását. A társaság működése azt mutatja, hogy sokan nagylelkűen rátették az életüket ennek a követésére. Illúzióvesztett korunkban nagyon is időszerű, hogy a szociális problémákra egyéni és társadalmi szinten felfigyeljünk, megismerjük a világ különböző országainak tapasztalatát, szembesítsük az értékes modelleket is az evangélium üzenetével, és legyen bennünk bátorság a felismert igazság követésére.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Kedves Szociális Testvérek! Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Egyesek szerint, a kereszténység csupán valamiféle filozófia, meggyőződés, aminek egy logikus elméleti tartalma van. Azt próbálja az ember követni s az életének a döntései valahogy úgy alakulnak, hogy az elveiből enged vagy nem enged, kompromisszumot tesz vagy nem tesz. Felületes megközelítése ez annak, amiről a keresztény ember életében szó van. Jézusnak a most felolvasott szavai belevilágítanak abba, hogyan is áll ez a dolog hitünkkel és életünkkel. Azt mondja: „ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat”. Tehát nem arról van szó, hogy ha igaznak tűnik számotokra, és meggyőzőnek tűnik számotokra, amit én tanítok, akkor éljetek is a szerint. Hanem azt mondja: „ha engem szerettek, akkor tartsátok meg, amit parancsolok”. Tehát

szeretetről, személyes kapcsolatról van szó, személyes kapcsolatról Istennel és Jézus Krisztussal. Ez a hitünknek a lényege.

Őróla valljuk, hogy valóban feltámadott. Őróla valljuk, hogy megdicsőült, és minket is meghív az üdvösségre. Tehát az Ő szeretete az életünk alapja, és mindenekelőtt azt kell magunktól újra meg újra megkérdezni, ha látni akarjuk, hogy jó úton járunk-e, hogy szeretjük-e Jézust. Őt, személyesen, szeretjük-e? Van-e Hozzá egy kedves szavunk, tudunk-e Vele beszélgetni az imában, érezzük-e a szükségét annak, hogy közel legyünk Hozzá? Közel legyünk Hozzá, akár a szentségi életben is, akár úgy is, hogy bemegyünk egy templomba, és a fizikai közelségét próbáljuk érezni, akár úgy is, hogy tudatosítjuk magunkban: a Szentlélek, akit megkaptunk, Őt hozza el hozzánk. És ha szeretjük Őt, akkor a parancsait tartsuk meg.

2. Mert szeretni annyit jelent, hogy valakinek a javát akarjuk. Istennek azonban végtelen a boldogsága nélkülünk is. Mégis Jézusban kinyilatkoztatta, hogy parancsai, melyek számunkra az örök boldogság útját jelentik, összhangba hozzák az életünket az Ő ajándékozó szeretetével. Márpedig éppen ez volt a célja annak, hogy megalkotott és meghívott minket. Nem adhatunk neki többet, mint azt, hogy teljesítjük akaratát. Jézus az Olajfák hegyén imádságban mondja el az Atyának, hogy magáévá teszi titokzatos szándékát, akkor is, ha ez számára szenvedést jelent.

3. Az is igaz viszont, hogy megfelel az ember természetének, megfelel az igazán józanul és szerényen gondolkodó ember világlátásának is, amit Ő kíván tőlünk. De nem elsősorban azért kell megtenni, mert a józan eszünk éppen azt mondja, hanem mert Ő parancsolja nekünk.

A kinyilatkoztatott isteni igazság nem a józan ész puszta belátása. Annál sokkal több. Ott lép be a kinyilatkoztató Isten, ahol a mi pusztán ember erőnk képességeinek a végéhez ér.

Mert hétköznapi józan ésszel alig lehet elképzelni a holtak feltámadását. Hol a lélekvándorlás, hol az asztrológia, hol más fantasztikus dolgok felé kalandozik el az ember értelme. De Jézus bizonyította, hogy ki is Ő valójában. Ha Őt hisszük és szeretjük, akkor a tanítása azért fontos nekünk, mert Tőle származik.

4. De honnan tudjuk, hogy mi az, amit Jézus kíván tőlünk? A Szentírásból és hagyományból. Az Egyház szent hagyományából és tanúságtételéből, azoktól az emberektől, akik Neki kortársai voltak, akik az életüket tették rá, hogy híven elmondják azt, amit Tőle láttak és hallottak. Ezeknek az embereknek a tanúságtétele és a példája az Egyház hitének az alapja azóta is. Tehát

egyszerre kell keresnünk a hiteles embereket és a tanítást. És a hiteles emberektől jövő igaz tanítás lesz az a hagyomány, amibe be kell kapcsolódnunk.

Ez lesz az életünknek az iránymutatója. Ez az, amit meg kell tartanunk, ha ki akarjuk mutatni, hogy szeretjük Jézust. Ez az, amihez segítségre is szükségünk van, a Szentlélek segítségére, akit Ő megígért számunkra.

5. A Szociális Testvérek Társasága száz éve alakult. Slachta Margit és társai keresték a Szentlélek útmutatását. A társaság élete és működése azt mutatja, hogy sokan nagylelkűen rátették az életüket ennek az eszménynek a követésére.

Illúzióvesztett korunkban nagyon is időszerű, hogy a szociális problémákra egyéni és társadalmi szinten felfigyeljünk, megismerjük a világ különböző országainak tapasztalatát. Szembesítsük az értékes modelleket is az evangélium üzenetével.

És legyen bennünk bátorság a felismert igazság követésére. Ehhez kérjük a világosságot és az erőt a Szociális Testvérek Társasága és mindannyiunk számára! Ámen.

*

A szentmise végén Németh Emma, a társaság kerületi elöljárója, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kifejezte háláját, hiszen a századik évfordulót a világ számos részéről érkezett testvérekkel együtt ünnepelhették, éppen azon a helyen, ahol Erdő Péter bíboros Salkaházi Sárát boldoggá avatta. Örömmel idézte fel azt is, hogy „bíboros úr azon az oltáron mutatta be az áldozatot, amely előtt Sára testvér az elhurcolása napján – nem sokkal a vértanúsága előtt –, utoljára leborult a Bokréta utcában és felajánlotta az életét.

Sok-sok testvér áldozata van abban, hogy mi most élhetünk, vannak hivatásaink, és mindezt odatehettük ugyanerre az oltárra.

Ide hoztuk az elmúlt évek, valamint a jelen örömét, áldozatát, nehézségeit.”

Németh Emma végül a Szociális Testvérek Társasága nevében köszönetet mondott Erdő Péter bíboros jóindulatú támogatásáért, amelyet különösen Salkaházi Sára boldoggá avatásának ügyével kapcsolatban tapasztalhattak meg.

Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír