Fraknói Vilmos-díjat kapott Ruppert József és Farkas István piarista paptanár

A Fraknói Vilmos-díjat a miniszterelnök általános helyettese adja azoknak, akiknek munkássága kiemelkedő a katolikus teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. Továbbá annak adományozható, aki az Egyház társadalmi beágyazottságának kiszélesítése terén fejtett ki kiemelkedő tevékenységet, hozott létre kimagasló eredményt, illetve munkásságával az Egyház közfeladat-ellátásának kiszélesítésében ért el jelentős eredményt. 

A díj átadásán jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek; Udvardy György veszprémi érsek; Marton Zsolt váci, Székely János szombathelyi és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök; Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök, valamint Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszédében megköszönte a szervezőknek, hogy idén a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) pedagógiai és nevelési konferenciáján adhatják át a díjakat. Mint kiemelte, a katolikus oktatás, tanítás egyben nevelés is. Az államtitkár megemlékezett a minap elhunyt Jelenits István piarista szerzetesről, aki egy interjúban elmondta, egy elkötelezett pedagógus még a nyári szünetének nagy részét is a diákjaival tölti. Utalt Korzenszky Richárd OSB előadására, amelyben elhangzott: a tanultakat lehet, hogy elfelejtjük, de arra, ahogyan tanították, mindig emlékezni fogunk. Ruppert Józsefről elmondta, nagy szerepet játszott több boldoggáavatási eljárásban, így magyar ügyekben is sokat segített. Farkas István, azaz Lupus atyától a matematika és fizika megismerésén túl a hitet is meg lehetett tanulni.

Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője, a Fraknói Vilmos-díj bírálóbizottságának elnöke laudációjában elmondta, Ruppert József, aki Budapesten született 1942. június 25-én, a budapesti Piarista Gimnáziumba járt, itt kapta szerzetes-tanári hivatását. 1960-ben lépett a piarista rendbe. 1965-ben örökfogadalmat tett, és 1968-ban szentelték pappá. 1969-ben szerzett matematika-fizika szakos tanárként diplomát.

Tanári munkáját Kecskeméten kezdte, ahol összesen 22 évet töltött a piarista gimnáziumban és diákotthonban. Sokoldalú tanár volt, aki nemcsak saját szaktárgyait tanította, hanem – kiváló zenei képzettsége miatt – ének-zenét is, mindezeket nagy odaadással, emlékezetes módon. Szervezőképessége miatt 1972-től Lukács László mellett a gimnázium igazgatóhelyettese, majd 1984-től igazgatója lett.

1991-ben a piarista rend egyetemes káptalanja Közép-Európáért felelős generálisi asszisztenssé választotta, így 21 évig Rómában élt. Rendszeresen vizitálta a diktatúra után újjáéledő közép-európai régió minden piarista rendházát. A növendékek számára találkozókat, nyelvi kurzusokat szervezett. A rend posztulátoraként kezdett foglalkozni kanonizációs ügyekkel, így szerepe volt többek között Casani Péter, valamint a tizenhárom spanyol piarista vértanú boldoggá avatásában. Később magyar püspökök is megbízták ilyen feladattal, így ő volt többek között Salkaházi Sára és Brenner János ügyének posztulátora, de közreműködött Bogdánffy Szilárd és Scheffler János püspökök kanonizációjában és Bálint Sándor ügyének elindításában is.

Eközben 2009-től a magyar tartományfőnök delegátusaként intézte a piarista rend romániai ügyeit. Ezt azután is folytatta, hogy 2012-ben visszaköltözött Budapestre. A rendi történeti hagyományok ápolása mindvégig kedves tevékenysége volt, sokat tett Koháry István emlékezete, a piarista sírok ápolása és a rendi krónikák digitalizálása érdekében, amit ma is folytat.

Gárdonyi Máté Farkas Istvánról szólva elmondta, egy paptanár nem félig pap és félig tanár, hanem száz százalékban pap és száz százalékban tanár is. Farkas István, aki Tápiósülyön született 1949. augusztus 1-jén, vallásos családból érkezett a kecskeméti Piarista Gimnáziumba, ahol szerzetestanári hivatását kapta. 1967-ben lépett a piarista rendbe, és 1976-ban matematika-fizika szakos tanárként szerzett diplomát. 1975-ben örökfogadalmat tett, és 1976-ban pappá szentelték. Tanári munkáját a budapesti Piarista Gimnáziumban kezdte, ahol 12 éven át tanított. Rendtársaival és diákjaival együtt szívesen vett részt olyan gyakorlati munkákban, mint kútmotorszerelés, könyvtári polcok összeszerelése, az ipolytölgyesi gyermekotthon vagy a Svetits Intézet építése. Érdeklődésének megfelelően 1982-ben az akkor bevezetett technika tantárgy tanításához is diplomát szerzett.

1988-tól a kecskeméti Piarista Gimnáziumban folytatta a tanítást, majd 1991-től négy évig a gimnázium igazgatója volt. A rendszerváltozás során vállalta, hogy segíti a katolikus oktatás újjászervezését. Tanári továbbképzéseken tartott előadásokat, cikkeket írt, tankönyveket szerkesztett. 1992–1996 között a katolikus általános iskolák főigazgatója volt, és 1992-ben elindította a Katolikus Óvoda és Iskola című folyóiratot. Részt vett az új közoktatási törvény (1990), a Katolikus kerettanterv (1993/1994) és az első Nemzeti alaptanterv (1995) kidolgozásában.

2002-tól 2013-ig a mosonmagyaróvári piarista iskola igazgatója, egyúttal 2006-tól az ottani piarista rendház vezetője volt, miközben 2002-től három éven át az Oktatásügyi Minisztérium Egyházi Oktatási Ügyek Titkárságát vezette. Ekkor, 2002-ben tett pedagógus szakértői, közoktatási vezetői szakvizsgát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Ezt a tárgyat a következő években, egészen 2014-ig tanította is az egyetemen. Emellett a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2009 és 2018 között a hitoktatás szakmódszertanát, a győri Széchenyi István Egyetemen pedig 2017-től a vallás és tudomány tárgyat tanította. 2013-tól a dunaszigeti plébánia kormányzója volt. 2024 óta Budakeszi-Makkosmárián él.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír