Ha csak a gyermekekre fókuszálunk, az félmegoldás – Gyermekvédelemről a ferencesekkel

– Hogyan érkezett meg Magyarországra, és hogyan kapcsolódik a ferencesekhez a gyermekvédelem témája?

Dobszay Benedek OFM: A kétezres évek elejétől egyre inkább előtérbe került a gyermekvédelem a világegyházban, és a ferences rend is egyre mélyebben kezdett foglalkozni vele. 2005-ben született meg az első fontosabb – még csak intézkedésjellegű – rendi dokumentum, amely a korábban, illetve éppen felmerülő esetek kezelésével foglalkozott. Emellett a rend alapvető dokumentumaiba (konstitúció, statútum) is egyre több gyermekvédelmi elem került be. Mi itt Magyarországon szerettünk volna saját szabályzat alkotásával, képzésekkel és eljárási rend kialakításával reagálni, mert hamar kiderült, hogy nem elég a követő hozzáállás: proaktivitás és prevenció is szükséges. Kellett valaki, aki a provincián belül foglalkozik ezzel; innen jött az én érintettségem is. A tartománnyal párhuzamosan (ahol már 2014-től kezeltünk ügyeket) össz-szerzetesi szinten is elindult a mozgás: 2018–2019 táján merült fel, hogy a rendek kezdjenek el közösen is gondolkodni. Az együttműködést már akkor is a szerzetesi iroda fogta össze, így a közös projekt koordinálása Kiss Didák OFM testvér, az iroda akkori vezetőjének támogatásával és Rudan Mária vezetésével indult el. Az Emberi Méltóság Stratégia megvalósítása 2020–2021-ben indult el egyéves intenzív tervezés után, amelyben húsz szakember, köztük nyolc szerzetes dolgozott. A program célja az, hogy képviselje, szolgálja és koordinálja az emberi méltóság ügyét a magyar szerzetesi körben, melynek érdekében társadalmi és egyházi párbeszédet kezdeményeztünk, speciális szolgáltatásokat nyújtunk, sőt a megszületett tapasztalatok alapján igyekszünk módszertani központot létrehozni. Szerzetesi oldalról én kísértem a programot, majd amikor Rudan Mária 2023-ban elhunyt, én vettem át a szakmai vezetői szerepet.

– Honnan érkezett az ötlet, hogy ne csak a gyermekekre vonatkozóan, hanem tágabb értelemben is foglalkozzanak a témával?

D. B.: Magyarországon a szerzetesi fenntartású intézményekben és közösségekben már korábban is komoly előrelépések történtek annak érdekében, hogy a közösség tagjai és a gyermekek egyaránt biztonságban érezhessék magukat. Minket az elejétől fogva érdekelt, hogy ne csak intervenciós szemlélettel, konkrét ügyek mentén haladjunk, hanem egy tudatos kultúraváltást eszközöljünk ki, ami nemcsak a gyerekekkel, hanem mindenkivel kapcsolatban kialakítandó, ugyanis a méltóság témája a szerzetesi közösségekben, intézményekben élő és dolgozó emberek mindegyikét érinti. A határsértés felnőttként, tanárként, szociális intézményben élőként, beosztottként, munkatársként, rendtársként, de akár elöljáróként is érinthet bárkit.

– Hogyan jött létre a ferences gyermekvédelmi bizottság?

Kis Efrém OFM: A bizottság a provinciai szabályzattal együtt született meg, amit 2021-ben Rudan Mária és Benedek atya alkottak meg a gyermekekre, ifjúságra és sérülékeny felnőttekre vonatkozva. A dokumentum önmagában hordozta azt a holisztikus szemléletmódot, amit az emberi méltóság védelme is képvisel. Ennek kapcsán merült fel annak az igénye, hogy ne egyetlen személyhez kötődjön az új kultúra megteremtése, hanem működjön egy csapat is a tartományfőnök fennhatósága alatt. Berhidai Piusz OFM tartományfőnök keresett fel, hogy a szerzetesi oldalról lenne-e kedvem ebben részt venni, Vukovári Viktor jogi-, és Rudan Mária stratégiai munkacsoporti tagok mellett. Mivel szükségesnek találtuk, hogy ne csak és kizárólag jogi szemlélettel és szerzetesi mentalitással gondolkozzunk, bevontunk egy külső szakembert is. Turmezei Mónika többek között a Békés Iskolák program hazai adaptációjának szakfelelőse, resztoratív konfliktuskezelési módszer mediátor. Korábban a piaristáknál szolgált hosszú éveken keresztül, ahol sajátos kereteken belül próbálta azt a fajta szemléletet továbbadni, amit itt a bizottságon belül is képvisel. A bizottság jelenleg az egymással való összefogás, azaz a szervezeti struktúrájának felállítási fázisát éli meg, amiben próbáljuk felvenni azt a nem könnyű, de ígéretes fonalat is, amit magának a szabályzatnak honosítása, bevezetése, illetőleg tényleg ennek a kultúrának a meggyökereztetése kíván.

– Miben erős ez a szabályzat más rendek szabályzatához képest?

D. B.: A legnagyobb értéke az, hogy egyáltalán van, ugyanis sok helyen még nincs hasonló. Ráadásul nemcsak egy összeollózott dokumentum, hanem tudatosan átgondolt, a munkafolyamatban kialakult statégián alapszik. Mivel egy szabályzat önmagában nem ér semmit, hanem azt használni is kell, a kialakítás folyamatába több vezetőt is bevontunk. A másik erénye, hogy nagyon tág szemléletű: vannak benne alapelvek és alapfogalmak, de foglalkozik prevencióval, eljárásrenddel, képzéssel, valamint a szabályzat felülvizsgálatával és visszakövetésével is.

– Az EMS által létrehozott Emberi méltóság alapképzés nevet viselő gyermekvédelmi kurzuson a ferences oktatási intézmények pedagógusai is részt vettek 2024 februárjában. Miért volt szükség a képzésre, és mennyiben szolgálta a prevenciót és a szabályzat megvalósítását?

K. E.: Egy szabályzat megismertetése mindig nehéz feladat, főleg úgy, hogy ne csak azt érezze a célcsoport, hogy egy plusz terhet varrnak a nyakukba. Szerettünk volna egy másik szemléletmódot átadni a téma emberi megközelítésében, hogy megértsék, kinek milyen szerepe van, milyen jelekre kell figyelni, és hogy mikor, hogyan kell intézkedni, bevonva a család- és gyermekjóléti szolgálatokat. Ezt a képzést is prevenciós jelleggel szerveztük meg, hiszen az esetek nagy százalékában megelőzhetőek azok a helyzetek, amelyek az emberi életek széttöréséhez és traumatizálásához vezetnek.

D. B.: A képzés elsőre alapvetően inkább oktatási szakembereket célzott, és nagyon gyakorlatiasan építettük fel. Egy konkrét iskolai szituáción vezettük végig a résztvevőket onnan kezdve, hogy azonosították, milyen hiedelmeik, normáik jelennek meg egy-egy esettel kapcsolatban – így lett egy önismeretei vonala is a programnak. Ismertettük az egyházi vonatkozásokat, és a témákat folyamatosan bevittük a spirituális térbe is, például úgy, hogy megvizsgáltuk, a résztvevők az aggodalmaikat, esetleges ellenállásukat vagy kérdéseiket hogyan tudják Isten elé vinni, imába foglalni.

– Tudnak olyan szituációról, ahol már van látható, érezhető eredmény? Mi a képzés jövője?

K. E.: Igen, főleg a kortársak bántalmazásánál, a fiatalok egymás közötti kezelésénél. Mindenképpen jó lenne, ha minden oktatási intézmény munkatársa – a háttéremberekkel együtt – részesülne legalább egyszer ebben a képzésben. Akik ott voltak, azokban is megjelent annak az igénye, hogy szinten tudják tartani a tudásukat, élményeiket, és hosszabb időn keresztül el tudjanak merülni egy-egy témában.

D. B.: Fontos látni, hogy ezeket az ügyeket nem egyedül kell megoldanunk. Ha valakinek kérdése merül fel, vagy zsigeri megérzései támadnak, akkor azt be lehet vinni egy körbe, ahol együtt el lehet dönteni, hogy kell-e azzal foglalkozni, amit tapasztalunk, vagy nem. Természetesen harminc órába kevés dolog fér bele. A visszajelzések alapján látjuk, hogy sok mindennel lehetne még foglalkozni: például hogy hogyan tartsuk meg a saját határainkat, vagy hogy mik az elkövetővé válás jelei. Lehet ráfrissíteni is a korábban tanultakra. De a legfontosabb az lenne, hogy például az esetmegbeszéléseknek legyen hosszú távon is helye és strukturált formája helyi szinten. Később, a kidolgozott anyagok alapján meglátjuk, hogy hogyan és mennyire lehet bevonni további szakembereket a képzésbe, hiszen amikor biztonságos intézményi környezetről van szó, akkor ki kell térnünk tágabb témákra is.

A teljes beszélgetés ITT olvasható. 

Forrás: Ferences Média

Fotó: Moldoványi Barnabás, Müller Márk, Gellért Sára

Magyar Kurír