Hinduból ateista és agnosztikus, majd anglikánból katolikus és szerzetes pap lett

Robert testvér útja Indiában indult, Bengaluruban (Karnátaka állam). Eredetileg hindu volt, tízévesen ateistává vált, tinédzser kora végén pedig agnosztikusnak tartotta magát. Csaknem tizennyolc éves volt, amikor Ausztráliába érkezett, és megkezdte tanulmányait a Sydney-i Egyetemen, abban a reményben, hogy fizikára szakosodik majd. 2001-ben, körülbelül három évvel a diploma megszerzése előtt, úgy látta, a matematika nem az erős oldala. Ez idő tájt kezdett depresszióban szenvedni.

A depressziójának egyik oka az a nyugtalanító filozófiai kérdés volt, vajon a saját élete és döntései, az emberi élet és az emberi döntések, valamint a világ általában hordoz transzcendens értéket vagy pusztán „zaj és düh, jelentés nélkül”. Úgy tűnt számára, hogy erre a dilemmára az egyetlen lehetséges válasz, hogy a világnak és az embereknek van értékük, mert értékessé teszi őket valaki, aki nem átmeneti – Isten. És az egyetlen, aki a történelemben jogosan igényelte az isteni státuszt, Jézus Krisztus volt, hiszen ő nem mitológiai alak, hanem valóban létezett. Ezért Robert elkezdett járni egy anglikán templomba, és 2002 szeptemberében megkeresztelkedett. Felismerte, Krisztus nem csupán egy történelmi alak, hanem egy személy, akivel kapcsolatba léphetünk.

Mindeközben a Sydney-i Egyetemen találkozott néhány katolikussal. Az egyik dolog, ami lenyűgözte őt, hogy számos katolikus fiatal boldog volt úgy, hogy az Egyház tanításai szerint élt. „Nem annyira az érveik miatt, inkább a példájuk és a közös beszélgetések hatására tértem meg” – mondta Robert. Egy bosszantó megjegyzés, amit az egyetemi lelkészség munkatársa, Robert Haddad tett, különösen megragadt benne: „Soha nem kapsz választ minden ellenvetésedre, és van egy pont, amikor bele kell ugrani a hitbe”. Ez egy mellékesen odavetett mondat volt, de egy olyan igazságot hordozott, ami végül meggyőzte Robertet. 2003-ban csatlakozott a Katolikus Egyházhoz, és egy évvel később bérmálkozott. Anthony Fisher OP, akit akkor neveztek ki püspökké, szolgáltatta ki számára a szentséget és Robert Haddad volt a bérmaszülője.

Robert az egyetemi lelkészségen keresztül ismerkedett meg több domonkos szerzetessel is, akik mintát adtak neki az imádsághoz, a vallási tanulmányokhoz, illetve bevezették őt a domonkos lelkiségbe. Ebben az időben sokat fohászkodott Szent Ágostonhoz, akinek megtérése és tanítása a megtestesülés kegyelméről erősen vonzotta őt.

A hivatástisztázás hosszú időszaka után végül 2010-ben felvételét kérte a Domonkos-rendbe. Ekkor vette fel a Robert nevet az ausztrál domonkos, Robert Mutlow után, aki az ő rendbe való belépése előtt hunyt el, és akit Isten nagylelkűségének ragyogó tanújaként ismertek.

„Tudatában a változásnak, amit Isten az életemben véghezvitt, úgy érzem, Isten arra hív, hogy közelebb vigyem őt az emberekhez, különösen is arra rámutatva, ahogyan feltárja magát a szentségekben, a Szentírásban, valamint az Egyház történelmében és életében” – fogalmazta meg Robert testvér, akit tavaly, a Domonkos-rend jubileumi évében szenteltek diakónussá Sydneyben.

Forrás és fotó: Thomas Azzi OP/op.org

Magyar Kurír
(sza)