A piaristák 300 éve Szegeden – Kiállítás nyílt a Szegedi Dóm Látogatóközpontban

Autentikusabb helyszínen nem is nyílhatott volna a kiállítás, mint a Szegedi Dóm Látogatóközpontban, a piaristák ugyanis éppen ezen a helyen kezdték meg szegedi működésüket 300 évvel ezelőtt: a városi tanács 1720-ban a Szent Dömötör-plébánia vezetését a rendre bízta, így a templom körül épült fel az iskola és a rendház, majd a 18. század végén a felsőfokú bölcsészeti képzést nyújtó líceum és a rajziskola épülete, amelyek vezetését szintén a piaristákra bízták. Egészen 1886-ig, a Tisza Lajos körúti új épület (mai Bolyai Intézet) átadásáig a Látogatóközpont helye jelentette a piaristák élettérét. A kiállítás így kicsit hazatérés is, hiszen vannak olyan műtárgyak, amelyeket évszázadokkal ezelőtt is ugyanezen a helyen őriztek.

A szegedi piarista gimnázium Szeged első, és bő 150 évig egyetlen gimnáziuma volt, a 19. század végéig tehát gyakorlatilag minden gyermek ide járt a környékről, aki gimnáziumi oktatásban részesülhetett. Szeged 18–19. századi kultúr- és művelődéstörténete teljesen összefonódott a piarista jelenléttel, amelynek legikonikusabb alakja az iskola későbbi névadója, Dugonics András piarista szerzetes volt. Lehetetlenség lenne felsorolni, hogy rajta kívül hány jeles egyházi személy, államférfi, költő, író és tudós koptatta az iskola padjait. Elég csak Révai Miklósra, Katona Józsefre, Klapka Györgyre, Klauzál Gáborra, Horváth Mihályra, Lőw Immánuelre, Juhász Gyulára, Bálint Sándorra vagy Bibó Istvánra gondolnunk. De Szeged első olimpiai érmesétől, a magasugró Gönczy Lajostól kezdve Wanié András úszón, Maróczy Géza sakkozón, Magay Dániel vívón át egészen Kopasz Bálint kajakozóig minden modern kori diákgenerációnak volt olimpikonja is.

A jubileumi tárlat különböző tematikai egységeken keresztül mutatja be a piarista rend és a szegedi gimnázium gazdag történetét. A templomtér középpontjában a rendalapító, Kalazanci Szent József alakja áll, a sekrestye a piarista lelkipásztorkodást, a járványkórház a rend pestisjárvány idején tanúsított helytállását mutatja be, amelyhez egy csodás gyógyulás is kötődött. A rendház a szerzetesek életterét, hétköznapi életét szemlélteti, amelyhez a vallásos gyakorlatokon túl a pipázás, a tubákolás kultúrája is hozzátartozott. Az igazgatói irodában interaktív módon egy száz évvel ezelőtti fegyelmi beszélgetésen is részt vehetünk, az oratórium a kegyesrendi hitoktatást, a szertár a piaristák gyűjteményeit mutatja be, de a gimnáziumi cserkészettel, a gazdag sportélettel, illetve a szegedi piarista épületek építéstörténetével is megismerkedhetünk, a Szent Dömötör-templom körüli épületegyüttestől kezdve, a Tisza Lajos körúti „palotán” (mai Bolyai Intézet), a felsővárosi minorita kolostoron, illetve Maros utcai konténeriskolán át egészen a jelenlegi rókusi iskolaépületig.

Az ünnepi megnyitón a Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatója, Jusztinné Nedelkovics Aliz így fogalmazott: „Ez a kiállítás, az itt látható emlékek segítenek felidézni az iskola életének mozzanatait. Az apró tárgyak mind egy-egy életről mesélnek, közelebb hozzák a múltat. Eszünkbe juttatják mindazokat, akik nekünk mintát adva az elmúlt háromszáz évben megfordultak Kalazancius szegedi iskolájában: diákként, tanárként, vagy akár barátként. A mi feladatunk az, hogy a jövőbe tekintve, elődeinkhez hasonlóan fennmaradót alkossunk, hogy utódaink büszkén és példát véve rólunk kövessék és folytassák a kalazanciusi utat.”

Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke beszédében azt emelte ki, hogy a piaristák háromszáz éves szegedi jelenléte elválaszthatatlan a város történelmétől, a rend szolgálata pedig felbecsülhetetlen érték.

Szeged mindig újraéledő város volt – emlékeztetett a megnyitón Szakál Ádám piarista tartományfőnök, hozzátéve, hogy ilyen a szegedi piarista iskola is: helye, épülete folyamatosan változott, alakult a várossal. „A fennmaradt és most ki is állított tárgyak megerősítik identitásunkat, mert rólunk mesélnek” – fogalmazott Szakál Ádám. Kifejtette, a kiállításon bemutatott, muzeális értéket képviselő darabok egyszerre utalnak a piarista identitásra, Kalazanciusra, Szegedre, az iskolában nevelkedett és nevelkedő gyermekekre, egyben pedig a rend élethivatásáról is szólnak az iskolában, a tanulásban betöltött funkciójuk révén, ahogyan „megmutatkoznak a gyermekek és tanáraik közötti történetekben is”.

Koltai András, a kiállítás egyik kurátora elmondta, a tárlaton önmagukban is komoly esztétikai értékkel bíró tárgyakat igyekeztek kiállítani, amelyek azt is megmutatják, a tanítás mennyire hangsúlyos és fontos eleme a piaristák életének.

A kiállítás rendi élettereken kalauzol végig: a templomban Kalazanci Szent Józsefet ismerjük meg, az igazgatói iroda a korabeli berendezést idézi, a rendházban neves szerzetesek személyes tárgyait láthatjuk, az elmúlt évszázadok során az oktatásában használt eszközökkel ismerkedhetünk meg. Mindemelett a szegedi iskola különböző épületei, illetve híres cserkészcsapata is bemutatásra kerülnek.

A kétszáznál is több műtárgyat felvonultató tárlaton különleges ereklyetartókkal, kelyhekkel, miseruhákkal, egy 17. századi csillagászati órával, piarista portrékkal, pipákkal, szipkákkal, az iskolai gyűjteményekhez, szertárakhoz tartozó fizikai eszközökkel, preparátumokkal, átfogó pénztörténeti éremválogatással, illetve több mint százéves iskolai csoportképekkel és tablókkal is találkozhatunk, sőt a Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló, eddig ki nem állított festményeket is megcsodálhatjuk.

A megnyitón közreműködtek a Dugonics Andrási Piarista Gimnázium diákjai.

Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya; Borbás Péter kurátor, Piarista Múzeum

Fotó: Csapó Viktória

Magyar Kurír