Krisztust látni a beteg emberben – 30 éves a pilisvörösvári Szent Erzsébet idősek otthona

A szentmisén jelen volt Joaquim Erra, az otthont fenntartó irgalmasrend főtanácsosa; Saji Mullankuzhy, a Magyarországot (valamit Ausztriát, Csehországot és Szlovákiát) magában foglaló ausztriai rendtartomány tartományfőnöke, Fetter Ádám pilisvörösvári polgármester, Kapitány Ildikó, az intézmény vezetője valamint Göcsei Rita, a Jézus Szíve Társasága (SJC) szerzetesnővére. A hívek sorában ültek az irgalmasrend magyar és külföldi szerzetesei, munkatársai, az otthon dolgozói, segítői és lakói. A liturgián a Budai Irgalmasrendi Kórház kórusa énekelt. 

Koncz Asztrik, a Betegápoló Irgalmasrend budapesti perjele köszöntötte a megjelenteket a Szent Erzsébet Otthon (teljes nevén: Szent Erzsébet Otthon Társaság Idősek Otthona – Ápolási és Gondozási Központ) kápolnájában. Elmondta, hogy az intézmény alapítója, a Manhertz Erzsébet SJC saját védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet égi pártfogásába ajánlotta az intézményt.

A szent élettörténetéből szimbolikus eseményként emelte ki, amikor egy leprást megfürdetett, és mivel a sok beteg miatt nem volt máshol hely, a férje ágyába fektette. Amikor a hazaérkező gróf a várnép felháborodásától indíttatva a szobájába érve felrántotta a takarót, a megfeszített Krisztust látta a fekhelyén, és térdre esett a csoda láttán. Hasonló történetet olvashatunk az irgalmasrend alapítójáról, Istenes Szent Jánosról: amikor egy koldus sebes lábát mosta, a megfeszített Krisztust ismerte fel benne.

A szentek a példaképeink – hangsúlyozta –,

azt a Krisztust ismerték el életük Urának, aki megmosta tanítványai lábát, és ma is a követésére hív.

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” – ennek az evangéliumi eszmének a megvalósítására törekednek az irgalmasrendi szerzetesek és az otthon munkatársai, és ehhez kérnek égi segítséget Szent Erzsébet közbenjárására a szentmisében is.

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök homíliájában méltatta Manhertz Erzsébetet, a Jézus Szíve Társasága szerzetesnővérét, akinek lelkesedése és ügyessége révén létrejött ez az intézmény, ahol sokan találtak otthont életük utolsó szakaszában. Hálát adott az elmúlt harminc évért, hogy Isten mellettük állt a kegyelmével. Hangsúlyozta, hogy a történelem különböző korszakaiban és még a kommunista elnyomás alatt is milyen sok szentet termett a magyar föld. Az Árpád-házi szentek állnak közülük a legközelebb azok szívéhez, akiknek fontosak a magyarság gyökerei – mondta, és kiemelte Szent Istvánt, aki sziklaszilárd hittel élt, és Máriának ajánlotta az országot; Szent Imrét, akinek tisztasága fénylő gyertyaként világított; Szent Margitot, aki képes volt békét teremteni. Hozzátette,

milyen nagy szükség lenne ma is olyanokra, akik képesek békét teremteni, népünk tagjai között és a háborúban álló világban.

Ezt követően a püspök Szent Erzsébet alakját állította a középpontba. Van-e kedvesebb szent a világon? – tette fel a kérdést. – Oly sok szépséget csodálhatunk benne. Kicsi gyerekként, otthonától távol játék közben többször odament a templomhoz, hogy megsimítsa a falát. Csodáljuk benne a tiszta szerelmest, aki Isten törvénye szerint akart szeretni, hűségesen kitartott férje mellett. Csodáljuk benne a gondozót, aki törődött az elesettekkel, saját maga ápolta azokat, akik a legvisszataszítóbb betegséggel küzdöttek. A beteg emberben magát Krisztust látta – hangsúlyozta, és Asztrik testvérhez hasonlóan az „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” evangéliumi mondattal jellemezte azt a lelkületet, amelynek élnie kell azokban, akik az időseket gondozzák. Hozzátette, Szent Erzsébet éppen erre mutat példát, hogy meglássuk a szenvedőben élő Krisztust.

Az intézmény lakói is meríthetnek Erzsébet életpéldájából, akitől élete végén elvettek mindent, gyermekeivel egy istállóban töltötte a karácsonyt, de aki soha egy rossz szót nem szólt, készségesen vállalta a szenvedést – mondta Spányi Antal. – Nem félt a haláltól, az Istennel való találkozásban a mennyország boldogságát látta.

Ha Erzsébetről veszünk példát, békesség lesz a lelkünkben

– tette hozzá a püspök, és Isten áldását kérte az otthon lakóira, dolgozóira. Azt kívánta, legyen az otthon olyan hely, amely Isten szeretetét sugározza.

A szentmise végén a Betegápoló Irgalmasrend generálisa, Jesús Etayo Arrondo üdvözölte az egybegyűlteket, és kifejezte örömét, amiért hálaadó misét celebrálhat az idősek otthona alapításának 30. évfordulója alkalmából. Méltatta Manhertz Erzsébet nővért, aki nagyon fiatalon lépett be a Jézus Szíve Társaságába, nehéz időket, üldöztetést élt át, de szavaival és az irgalmas szeretet cselekedeteivel mindig tanúságot tett Krisztusba vetett hitéről.

Életét védőszentje és névadója példáját követve élte, gondozta a betegeket, időseket, fogyatékkal élőket. Javítani akart a gondozott idősek életkörülményein, fontos volt számára a személyközpontú gondozás.

Egybecseng ez a magyar származású Szent Erzsébet életével, aki fiatalon megözvegyülve ferences harmadrendi lett, és egész Európa számára az irgalmas szeretet szimbólumává vált.

Kiemelte, hogy Árpád-házi szentünk az irgalmasrendben is a betegek iránti szeretet lelkiségének példaképe: Szent Menni Benedek – a rend újraszervezője Spanyolországban, Portugáliában és Latin-Amerikában, valamint a Jézus Szent Szívének Irgalmas Nővérei Társaság alapítója – mindig őt állította maga elé követendő példaként.

Manhertz Erzsébet nővér Kanadában, Hamiltonban alkotta meg az idősotthonok modelljét, majd amikor hazalátogathatott, és megismerte az idősek, rászorulók életkörülményeit, itt is szerette volna megvalósítani. Sikerrel járt, és 30 évvel ezelőtt, 1993 novemberében, Szent Erzsébet ünnepén felavathatta a Szent Erzsébet Otthont. A generális szép egybeesésként kiemelte, hogy az irgalmasrend is erőteljesen jelen van Hamiltonban, Torontóban és Ontario más részein, munkálkodnak a hajléktalanok, a kirekesztettek, a mentális betegek, az idősek és más rászorulók javára.

2014-ben elfogadták a tulajdonos kérését, hogy működjenek együtt a ház vezetésében, 2021. november 1-jén pedig átvették a központ tulajdonjogát, válaszul az Egyház kérésére, a kongregációk közötti közösség és a szinodalitás jegyében.

Végül a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi történetéről elmondta, hogy a kommunizmus évei alatt – amint más országokban is – megszűnt a jelenlétük. Az elmúlt évtizedekben visszatértek Magyarországra azzal a szándékkal, hogy folytassák a rend misszióját, amelynek magyarországi eredete a 17. század elejére nyúlik vissza. Több szerzetesi hivatásra lenne szükségük, de hála az Úrnak nagy családként dolgoznak együtt más szerzetesekkel, papokkal, világiakkal, ahogyan teszik ezt öt kontinens több mint 50 országában, több mint 400 apostoli tevékenységben.

Az irgalmasrend generálisa végül hálát adott az Úrnak az otthon harminc évéért, köszönetet mondott Manhertz Erzsébet nővérnek, valamint mindazoknak, akik lehetővé tették a központ működését az évek során. Külön köszönettel fordult a helyi egyház és a plébános felé, és kérte Spányi Antal püspököt és az önkormányzatot, továbbra is adjanak meg minden támogatást.

Köszönetet mondott az osztrák rendtartománynak, különösen a magyarországi testvéreknek és munkatársaknak, illetve az otthon vezetőinek és munkatársainak, akik továbbra is éltetik az Erzsébet nővér által megálmodott modellt, és éltetik a rendalapító Istenes Szent János misszióját, aki Isten szeretetéért életét adta a betegekért, a szegényekért és a rászorulókért.

Az Úr áldását kérte a gondozott idősekre és családjaikra, az otthonra, hogy magas szakmai színvonalon, az alapító nővér elvei nyomán végezze küldetését, aki az Isten és az idősek iránti szeretet bajnoka volt, fénylő csillaga szülővárosának.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír