Legyen a mai ünnep az égből jövő szózat kihangosítása – Jubiláns bencések köszöntése Pannonhalmán

Megszentelt élet – 2021. augusztus 6., péntek | 21:23

Urunk színeváltozásának ünnepén, augusztus 6-án, pénteken délelőtt a pannonhalmi főapátság bazilikájában Michael August Blume SVD érsek, magyarországi apostoli nuncius mutatott be hálaadó koncelebrált konventmisét (latin nyelvű, gregorián énekkel), köszöntve a papi jubileumukat ünneplő bencés szerzeteseket.

A jubiláns szerzetesek: az aranymisés Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát és az ugyancsak ötvenéves papi szolgálatát ünneplő Kiss Domonkos; a vasmisés Lövey Félix, a gyémántmisés Csóka Gáspár és az ezüstmisés Rainer Nagel.

Az ünnepelt szerzeteseket levélben köszöntötte Ferenc pápa.

Michael August Blume nunciussal együtt misézett Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Udvardy György veszprémi érsek, Beer Miklós váci emeritus püspök, Orosz Atanáz görögkatolikus miskolci megyéspüspök és Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát.

A szentmise kezdetén Cirill atya köszöntötte a megjelenteket és az ünnepelt szerzeteseket. Idézett Péter második leveléből: „Mi hallottuk az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen” (1,16–19).

Ez az égből jövő szózat hívott ide és tart itt bennünket ezen a szent hegyen, és tart meg mindannyiunkat ott, ahová hívott.

A jubiláns szerzetesek közül a vasmisés Félix atya és az aranymisés Domonkos atya rosszullét, illetve betegség miatt nem tudott részt venni a szentmisén. A főapát azt kívánta, hogy a mai ünnep legyen az égből jövő szózat kihangosítása az ünnepeltek, mindannyiunk számára.

Az evangélium Szent Márk könyvéből hangzott el Urunk színeváltozásáról (9,2–10).

A szentbeszédet Blume érsek, pápai nuncius mondta. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Kedves Testvérek!

Urunk színeváltozásának misztériuma arra hív bennünket, hogy szemléljük Isten valóságát abban a személyben, akit a három apostol rabbinak nevez. Jézus színében átváltozott, ruhája ragyogó fehér lett. A három kiváltságos apostol, Péter, Jakab és János sosem látták így mesterüket, és sosem szemlélhették őt Mózessel és Illéssel együtt, akik most jelen vannak Jézussal a magas hegyen. Péter „nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve”, mert akit ők mesternek neveztek, sokkal több volt, mint ahogy valaha is elképzelték.

A mai igeliturgia meghív bennünket arra, hogy mi is belépjünk ebbe a jelenetbe, s hagyjuk, hogy formálja Jézusról alkotott képünket.

Arra hív, hogy ünnepeljük a színeváltozást, amely túlmutat azon, amit Urunk Jézus legközelebbi barátai valaha is el tudtak képzelni.

A felhőből szózat hallatszik, ami emlékeztet bennünket arra a felhőre, amely a választott népet kísérte a pusztai vándorlás során. A felhőből hallatszik az Atya hangja: „Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!” Amikor elhangzik az Atya parancsa, rögtön tisztábban látnak az apostolok. Csupán a látás segítségével sohasem tudjuk teljes egészében megragadni a mi hitünk titkait. A látásnál sokkal fontosabb a figyelmes hallgatás. Csak ez az út vezet a szeretett Fiúhoz. Kitartóan figyelni, állhatatosnak maradni a legfontosabb kritériumok az Isten misztériumába való belépéshez, amire mindannyian meghívást kaptunk.

Amit mi hiszünk, nem csupán a látásból fakad, fontos szerepe van a megtapasztalásnak, a gondolatoknak, elmélkedésnek. Gondoljunk Máriára, aki szívében elgondolkodott mindazon, ami vele történt. Mindezek formálják azt, hogyan érzékeljük a valóságot, s végül a hitvalláshoz vezetnek. Ha az apostolok nem hallották volna az Atya szózatát, nem tudták volna értelmezni a színeváltozás csodáját, s nem jutottak volna el a hit teljességére.

A hang jelen van, halljuk, s bennünket is elvezet a végtelenül szerető Isten misztériumába. Krisztus arra hív, hogy dicsőségének misztériumában már itt, a földön elmerüljünk.

Kedves bencések és e közösség barátai! A ti hitetek nagyon különleges.

Szent Benedek rendje több mint ezer éve él ezen a kis hegyen, és ez alatt az időszak alatt számtalan embert vonzott be a közösség imájába, életébe.

Olyan helyen ünnepeljük ma az Eucharisztiát, ahol nemzedékről nemzedékre szüntelenül figyeltek Isten Szavára, a lelki életet ápolták, és azt keresték, hogy a jelenben mi kell ahhoz, hogy örömmel szolgálhassák az Urat. Ebben a szent környezetben kitartóan valósították meg az Istenre irányuló imádságos figyelmet, az ő dicséretének éneklését, szavainak tettekre váltását. Még a 16. és 17. századi idegen betörések nehézségei közepette is, amikor a közösség néha arra kényszerült, hogy elhagyja ezt a szent helyet, mindig visszatért, s folytatta az Isten tiszteletét, amely meghatározó része volt életének. Az „Ora et labora”, az „Imádkozzál, és dolgozzál!” formálta, alakította e terület kultúráját: a becsületes munka, amelyet mindennap Isten nevében kezdtek és fejeztek be, az evangelizálás szavakkal és tettekkel, valamint a közösségi tanúságtétel által.

Nem szabad elfeledkeznünk e hit néhány kincséről: könyvtárak és levéltárak, amelyek megőrizték a több mint ezeréves Isten iránti figyelem emlékeit. A ti szerzetesközösségetek több mint ezeréves jelenléte nélkül az egész környék és Magyarország is ma teljesen más lenne.

A szerzetesközösségeknek növekedniük kell, különben hamarosan teljesen kihalnak, amint azt már szomorúan tapasztaljuk. Látjuk, hogy számos szerzetesközösség, amely valaha virágzott, ma elindult azon az úton, hogy csak történelmi emlék legyen Magyarországon. Hűséges és kitartó tagjaik átadták magukat az Úrnak, de többségük már átlépett az örök élet kapuján.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy

gyakran kérjük az Urat, hogy gyarapodjon azok száma, akik meghallják a hívást az Istennek szentelt életre.

Ma különösen hálát adunk Istennek öt bencés szerzetes életéért és szolgálatáért, jubiláns testvéreinkért. Megköszönjük Istennek, hogy ők jelenlétükkel táplálták, szolgálták, ha kellett, vezették a közösséget, valamint felelősséggel vezették az apátsághoz tartozó plébániákat.

Ha a jubilánsok papként megélt éveit összeadjuk, akkor összesen 250 év szerzetesi életről van szó. Életük során számtalan órán keresztül figyeltek az Úrra, aki sokféle módon szólt hozzájuk.

Hagyták, hogy megérintse őket Krisztus hangja, aki naponta szól hozzánk a Szentírásban, az Egyház tanításában, a szükséget szenvedőkkel való találkozásban és megannyi más módon. „Őt hallgassátok” – hangzik a szózat az Atya ajkáról. Őt hallgatni elengedhetetlen feltétele hitünk elmélyülésének, valamint az Isten és a felebarát iránti szeretet megerősödésének.

Jubiláns testvéreink hűséges szerzetesi életükkel, imádságukkal és munkájukkal gazdagították a Magyar Katolikus Egyházat.

*

A hálaadó szentmise után agapét tartottak a kolostor ebédlőjében. Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke egykori bencés diákként köszöntötte a megjelenteket. Felidézte, hogy győri gimnazista volt, amikor Várszegi Asztrik atya éppen elkezdte prefektusi szolgálatát.

A főpásztor kiemelte: Péterrel együtt mi is elmondhatjuk, hogy jó nekünk itt lenni. Itt vagyunk a hegyen, nemcsak szimbolikusan, de valóságosan is.

A jubiláns szerzetesek mindnyájan elmondhatják magukról: sokakat vezettek el a hegyre az Eucharisztiával, a szentmisével.

Egy pap számára nincs nagyobb ajándék, mint megmutatni a világnak az Eucharisztiában valóságosan velünk lévő Krisztust.

Várszegi Asztrik (1946) középiskolai tanulmányait a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte. Érettségi után, 1964-ben belépett Pannonhalmán a Szent Benedek-rendbe. Itt vette fel az Asztrik szerzetesi nevet, és itt tanult teológiát, a főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskoláján. Pannonhalmán szentelték 1970. február 8-án diakónussá, 1971. augusztus 29-én pedig pappá. 1971 és 1976 között Budapesten, az ELTE BTK történelem–német szakán tanult, majd egyetemi tanulmányai befejeztével középiskolai tanári diplomát szerzett. Utolsó éves egyetemistaként 1975/76-ban gyakorló tanárként működött a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. 1976-tól a rend pannonhalmi gimnáziumában tanított, egészen 1988-ig. Ezzel egyidejűleg rendi főiskolán is oktatott. 1978 és 1986 között a novíciusok magisztere és a rendi fiatalok tanulmányi felelőse (prefektusa) volt, majd 1985-től a pannonhalmi főmonostor perjele. 1985-ben történelemből doktori címet szerzett az ELTE-n, majd ugyanitt 1997-ben megszerezte a PhD-fokozatot is. Disszertációjának címe: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát (1929–1950). II. János Pál pápa 1988. december 23-án culusi címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezte ki. 1989. február 11-én szentelték püspökké Esztergomban. 1989 márciusától 1990 júliusáig a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt. 1990 júniusától 1993 márciusáig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkári tisztét töltötte be. 1991. január 5-én pannonhalmi főapáttá választották. 2017. november 17-én bejelentette, hogy harmadik főapáti ciklusa után visszavonul. Utódja a 2018. február 16-i választás eredményeként Hortobágyi T. Cirill lett.

Kiss Domonkos OSB aranymisés a Tihanyi Bencés Apátság alperjele, a növendékek elöljárója (magiszter), gyóntató atya és kisegítő lelkész a tihanyi plébánián, a balatonudvari templom lelkésze, beteggondozó, vendéggondozó, a monostor kertjeinek felügyelője, az oblátus közösség vezetője

Lövey Félix OSB vasmisés 1932. március 10-én született Pestújhelyen. A budapesti Szent Benedek Gimnáziumban, illetve annak utódintézményében végzett 1950-ben. Ugyanezen esztendő augusztus 6-án kezdte meg a noviciátust Pannonhalmán. 1956. július 3-án szentelték áldozópappá. Matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett 1959-ben. 1959 és 1966 között a győri bencés gimnáziumban volt tanár és diákotthoni nevelő, majd 1966-tól 1992-ig a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanított, továbbá „vas munkabírású” gazdaságvezető és házgondnok is volt. 1992-től az újrainduló Tihanyi Bencés Apátságban és a környékbeli templomokban – Tihany, Sajkod (Apáti templom), Balatonfüred (Kerek templom), Balatonszőlős, Aszófő, Örvényes, Balatonudvari, Fövenyes – végzett lelkipásztori szolgálatot, és szaktárgyaiból korrepetálta az általános iskolás és középiskolás fiatalokat. Jelenleg is kisegítő lelkészként tevékenykedik Tihanyban.

Csóka Gáspár OSB gyémántmisés 1938. augusztus 3-án született Bükön. Gimnáziumi tanulmányait Pannonhalmán végezte. 1956. augusztus 30-án kezdte meg noviciátusát. 1961. június 28-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd augusztus 15-én pappá is szentelték. Az egyetemen görög, latin és történelem szakot végzett. Győrben és Pannonhalmán tanárként és diákotthoni nevelőként, gimnáziumi igazgatóként, a bencés rendi növendékek görög-, latin- és egyháztörténelem-tanáraként, levéltárosként dolgozott. Pannonhalmán perjelként, majd alperjelként, Győrött házfőnökként szolgálta bencés testvéreit.

Reiner Nagel OSB ezüstmisés: 1957. május 17-én született, és Frankfurt közelében nevelkedett. 1977-ben lépett be a bencés rendbe, noviciátusát Münsterschwarzachban végezte. Teológiát Bambergben és Würzburgban hallgatott. 1996-ban szentelték pappá a plankstetteni apátságban. 2000 óta az eichstätti egyházmegye szolgálatában áll. Jelenleg is Parsberg-Hörmannsdorf plébániáján végez lelkipásztori szolgálatot.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria