Megmutatták Isten irgalmas arcát – Elbúcsúztak magyarországi szolgálatuktól a Jó Pásztor Nővérek

Búcsúzásra telt meg az óbudai Jó Pásztor-templom a hideg januári hétfő délelőttjén. A Jó Pásztor Nővérek Kongregációja – Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Leányai – befejezi 133 év után magyarországi tevékenységét, amelyet először lányok és nők képzésében, majd a rendszerváltás után a bántalmazott anyák és gyermekeik, hajléktalan nők és hátrányos helyzetű lányok szolgálatában végzett.

Összegyűltek a közösség barátai, nagy számban különböző rendek szerzetesnővérei, helyi közösségek, így a szaléziak képviselői.

Betegsége miatt a sekrestyéből követte a szentmisét Bakonyi József atya, aki az 1990-es években Rómában kijárta, hogy a feloszlatás után megmaradt nővérek segítséget kapjanak tevékenységük újraindításához.

Szomorú szembenézni a realitással, hogy egy rend befejezi magyarországi jelenlétét. Öröm az ürömben, hogy szolgálatukat van, aki folytassa. A marista testvérek veszik át a nővérek budapesti intézményeinek vezetését.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Papp Tamás, a francia ajkú katolikusok magyarországi lelkipásztora volt. Koncelebrált többek között Tercsi Zoltán, a budapest-óbudai Szent Péter és Szent Pál-templom plébánosa; Sergio Tellan OFMConv; Tomkó László állandó diakónus.

Knáb Judit CJ, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciájának irodavezetője köszöntötte a két utolsó magyarországi Jó Pásztor nővér nevében a szentmise résztvevőit, köztük a Jó Pásztor Kongregáció külföldről érkezett nővéreit.

Németh Emma szociális testvér, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke is búcsúzott. Köszönetet mondott a Jó Pásztor Nővéreknek, mind a szemlélődő testvéreknek, mind az apostoli tevékenységet végző közösségnek.

Hálaadás a mai nap a szolgálatukért, amelyet „szeretettel és buzgalommal” a „Jó Pásztor szellemét” követve, Isten irgalmas arcát megmutatva végeztek.

A történelem visszaigazolta a buzgalmukat. A francia alapítású közösség 1892-ben érkezett Magyarországra, ahol magyar lányok is csatlakoztak hozzájuk. 1951-es feloszlatásukig 258 nővér élt és dolgozott hazánkban, akik titokban továbbra is folytatták munkájukat. A láng nem aludt ki. Így 1989-ben ötven magyarországi nővér tudta folytatni a szolgálatot. Megsegítésükre négy nővér érkezett hazánkba, és működni tudott Budapesten az anyaotthon, Gyöngyösorosziban a nyitott ház, sőt a hajléktalanszolgálat is – emelte ki Németh Emma SSS.

A Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke köszönetet mondott azért, hogy a kongregáció fogadni tudta a képzésben lévő szociális testvéreket, megismertetve velük ez a szolgálatot.

Papp Tamás szentbeszédében felidézte első látogatását a közösség házában. A nővérek otthonában az első, amit meglátott, egy világtérkép volt, rajta gombostűk jelezték, hol vannak jelen a világban: öt kontinens 72 országában több mint 3000 nővér apostoli szolgálatát jelezték. Papp Tamásnak azonban ennél is többet mondott a térkép feletti felirat, az alapító, Szent Mária Eufrázia egy gondolata:

Egy lélek többet ér, mint az egész világ.

Kifejezi ez a mondat, hogy minden ember értéknek számít a nővérek számára. Micsoda ereje volt ennek a mondatnak a kollektivista ideológia kényszerét követően, amely száműzte az Istent és megcsonkította az embert.

A Jó Pásztor Nővérek közösségét alapító anya a vallásellenes francia forradalom idején élt, ahogy a marista testvérek alapítója is. Mégis Szent Mária Eufrázia halálakor, 1868-ban már 110 házuk működött. Hivatásuk mindenkihez szólt. „Szeretném, ha nem neveznének franciának, minden nemzet tagja vagyok, ahol segíthetem a szükséget szenvedőket, és vezethetem őket az örök élet felé” – vallotta az alapító. Ezért is van a nővéreknek egy negyedik tétel a fogadalmukban,

a lelkek üdvössége iránti buzgóságot is fogadalomként vallják

– emelte ki szentbeszédében Papp Tamás.

1892-ben kezdték meg magyarországi működésüket. Felépítették ezt a templomot a Jó Pásztor tiszteletére. Ikerváron és Kecskeméten elindult tevékenységük, ipari iskolát is működtettek. Amikor 1951-ben elkobozták a házaikat, akkor is összetartottak, ápolták az imádságos közösségi szellemet. A találékony hűség, a Krisztushoz tartozás szép példáit adták.

A rendszerváltás utáni visszatérés első lépése 1992-ben a Zápor utcai otthon létrehozása volt: bántalmazott asszonyoknak adott biztonságos menedéket, ahol újrakezdhették az életüket. Később egy második anyaotthont is létrehoztak. Majd létrejött a nyitott ház és a hajléktalan asszonyok melegedője. Az évek során 862 édesanya és 1886 gyermek kapott segítséget tőlük. A bajba jutott asszonyok szép és rendezett otthonra találnak náluk, ahol béke és szeretet uralkodik. Most elmennek.

Napjainkban miből meríthetünk reményt? – e kérdésre válaszként az evangélium egy történetét idézte Papp Tamás: egy ifjúnak öt kenyere volt. Ezt adta Jézus kezébe, látva a megéhezett sokaságot, és Jézus így vitte véghez a kenyérszaporítás csodáját. Ezt tették a nővérek itt is, hála nekik – mondta a lelkipásztor. –

Elmennek, de reményünk szerint valamikor visszatérnek, és újra elhozzák magyar földre a Jó Pásztor szeretetét.

A küldetést átadják – mondta a főcelebráns. Ezt egy másik evangéliumi történettel bontotta ki: a gazdag ember talentumokat osztott ki, kinek-kinek rátermettsége szerint, és elbocsátotta őket. Visszatérve volt, aki megduplázta a kapott talentumot; volt, aki elásta az értékes lehetőséget. Az a remény él bennünk, hogy azok, akik a szolgálatot átveszik, a rájuk bízott talentumot gyarapítani tudják. Ezért imádkozunk most.

A szentmisét a küldetés átadásnak szertartása követte. Egy mécses, rajta a két közösség címere fejezte ki szimbolikusan a szolgálat átadását és annak elfogadását.

A kongregáció nevében a Franciaországból érkezett Magdalena Franciscus tartományi tanácsos nővér így fogalmazott:

Bizalommal adjuk át a küldetést, azzal a kéréssel, hogy tartsák tiszteletben a gyökereket. Köszönjük, hogy folytatják a munkát, hordozzák a bántalmazott nők szenvedését.”

Gabriel Vila-Real, a marista testvérek elöljárója háláját fejezte ki nővéreknek a bizalomért. „Kihívás folytatni a küldetést. Tiszteletben fogjuk tartani az örökséget, és ugyanazzal a szenvedéllyel és elkötelezettséggel kívánunk dolgozni” – fogalmazott.

Emléktáblák megáldása követte a szentmisét, elsőként a sekrestyében, ahol az üldözés éveiben gyűltek össze a nővérek imára, majd a Zápor utcai otthon kertjében, végül a Bécsi úton.

*

A Jó Pásztor Nővérek 1992-ben nyitottak anyaotthont Óbudán a Zápor utcában, majd 2004-ben a Bécsi úton, ahol nehézséggel küzdő édesanyákat fogadtak be gyermekeikkel együtt.

1995 óta folyamatosan jelen voltak Gyöngyösorosziban a cigány lányok napközis foglalkoztatásában, segítve őket, hogy nővé és családanyává érjenek.

A „Csak Egyet” Szociális Segítő Központot 2011 januárjában nyitották meg, ahol hajléktalan nappali melegedőt tartottak fenn.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír