Az odaadott életnek üzenete van – Michael August Blume a megszentelt élet ünnepén Pasaréten

A szentmise előtt a szerzetesek Dobszay Benedek ferences tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke vezetésével együtt zsolozsmát imádkoztak. A  ünnepi szertartás a templom kapujában kezdődött, a gyertyaszentelés szertartását követően a nuncius vezetésével körmenetben vonultak be a templomba. 

Az alábbiakban Michael August Blume szentbeszédét olvashatják.

Kedves Testvérek!
A mai evangéliumban egy olyan eseményről hallunk,
ahol két fiatal, Mária és József,
és két idős ember, Simeon és Anna vannak jelen.

A találkozás a templomban az Isteni Gondviselésnek köszönhető,
negyven nappal Jézus születése után.

Ez egy örömteli találkozás:
fiatalok és idősek,
Szentlélekkel eltelt emberek,
akiket Isten gyűjt egybe a megváltás misztériumában,
amelyet feltárt Jézus Krisztus születésében.

Karácsonykor a születés titkát szemléltük. A megszületett gyermeket a pásztorok imádták, majd bölcsek jöttek kelet felől, hogy tiszteljék Isten Fiát. Ma pedig Isten népének szent helyén, a jeruzsálemi templomban, beteljesül Isten ígérete, amit Simeonnak mondott: „nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét” (Lk 2,26). Anna prófétanő pedig „beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak” (Lk 2,38). A Szentlélek a mai evangélium szereplőin keresztül szeretné megértetni velünk, hogy mi is részesei vagyunk Isten történetének, Isten titkának.

Jó ideje szép hagyomány a Katolikus Egyház életében, hogy Urunk bemutatásának ünnepe a megszentelt élet napja is egyben. A mai estén az Istennek szentelt életet élők szép számban képviseltetik magukat: szerzetes testvérek és nővérek, paptestvérek. Ti vagytok azok, akik különleges módon Istennek szenteltétek életeteket a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalmával.

Isten elindult felétek, keresett benneteket, személyesen megszólított, s kiválasztott titeket, hogy látható jelei legyetek ebben a világban az Ő szeretetének. Karizmáitok szerint sokféle módon jelenítitek meg a világban Krisztus arcát. Szolgálatotok nélkülözhetetlen az Egyház számára. Mennyi mindennel foglalkoztok: oktatjátok a fiatalokat, egyesek közületek betegeket ápolnak, mások segítik a szegényeket, az elhagyatottakat, a periférián élőket. Többen közületek elhagyják otthonukat, hogy a világ más országaiban hirdethessék Krisztus szépségét, jóságát és igazságát. Sokan monasztikus életet élnek, s így a csenddel, az elmélkedéssel, imádsággal kísérik és gazdagítják Isten népét. A Ti életetek emlékezteti az Istenről megfeledkezett világot arra, hogy az igazi boldogságot nem a város zajában, a reggeltől estig tartó szórakozásban lehet megtalálni, hanem az Isten Igéjéről való elmélkedésben, az imádságban, a Valakinek odaadott, odaajándékozott életben.

Minden hivatás, így a megszentelt élet is ajándék és titok. Ajándék és titok követni a szegény, a tiszta és engedelmes Krisztust. Ez az életmód vagy életstílus az elejétől a végéig Isten kegyelméből táplálkozik. Ez az életmód az Úrral való személyes találkozással kezdődik. Ennek az odaadott életnek mások felé üzenete van: Jöjj, és te is kövess engem! Gyere, ismerd meg az Istennek odaajándékozott élet szépségét és gazdagságát.

A világban, ahol élünk, sok jó dolog van, de van bőven olyan is, amely azt sugallja, hogy felejtsd el teremtő Istenedet, nincs rá szükséged. A teremtőnek élni, tanúságot tenni, s közben kisebb-nagyobb kereszteket hordozni bizony nem mindig könnyű. Milyen sokan szenvedtek közületek a kommunizmus évtizedeiben. Bizonyos közösségek kihaltak már Magyarországon. Több helyen az utánpótlás hiányából fakadóan bizonytalan a közösség jövője. Viszont több olyan közösség is van, amelyik fiatal, és a közösség ajtaján folyamatosan kopogtatnak az újabb hivatások.

Fontos lenne, hogy a plébániákon, közösségekben, különösen is a fiatalok körében tanúságtételetekkel, jelenlétetekkel rámutatni arra, hogy az Istennek szentelt, az Istennel közösségben élt élet szép, jó, értelmes és igaz. Sok ember elveszik az úton, és elkezdi követni a tömeget, azt gondolja, hogy nincs Istenre szüksége. Nem tudja, hogy honnan hová tart. Nem tudja, hogy miért és kiért él. A küldetés óriási. Válaszolni kell a kérdésre: Honnan hová? Istentől, Istenhez. Meg kell mutatni a tömegnek Krisztus útját. Azok képesek arra, hogy Istenhez vezessenek embereket, akik már találkoztak Istennel. Ezek között ott vannak a szerzetesek, akik naponta áldozataikkal, felajánlásaikkal képesek hűségesek maradni az Istentől kapott hivatásukhoz.

Biztos vagyok benne, hogy ezen a plébánián sok örömet és áldást jelent a ferencesek jelenléte. Szép példája annak, hogy plébániai keretek között is lehet, sőt szükséges tanúságot tenni a megszentelt életről. Kívánom nektek, hogy legyen mindig erőtök, bátorságotok tanúskodni az evangéliumról. Ezen a szentmisén imádkozzunk minden szerzetesközösségért, új hivatásokért, s azért, hogy általatok Krisztus magyar földön is egyre több ember életében ismert és szeretett lehessen.

Ha több új szerzetesi hivatást szeretnénk, akkor nagyon fontos, hogy először a mi szerzetescsaládjaink váljanak a Szentlélek otthonává, hiszen Ő segít nekünk az emberek megszólításában, vonzásában. Ferenc pápa gyakran hangsúlyozza, hogy minden megkeresztelt ember „missziós tanítvány”. A missziós tanítvány mindig készen van arra, hogy válaszoljon azoknak, aki „hitünkről és reményünkről” kérdeznek. Ha jobban meg akarjátok érteni a világot, amelynek missziós tanítványokra van szüksége – hiszen Isten után kiált –, javaslom nektek, hogy keressétek meg az interneten Varga László püspök atya beszédét, amely a Kaposvári KÉSZ évnyitó előadásán hangzott el néhány héttel ezelőtt.

A világban sok olyan embertestvérünk él, akiknek szükségük van arra, hogy életútjuk során missziós tanítványokkal találkozhassanak. Biztos vagyok benne, hogy ismertek jó párat. Embertársaink, akiknek szükségük van arra, hogy lássanak tanúságot tenni Titeket. Embertársaink, akiknek Ti tudtok segíteni, hogy Krisztus még jobban, mélyebben beléphessen szívükbe.

Kedves Testvéreim!

Urunk azt mondta nekünk, tanítványainak,
hogy mi vagyunk a világ világossága.

Mindennap és mindenütt szeretnénk,
ha az egész világ látná Krisztus világosságát.

Akkor remélhetjük, hogy az Úr meghív többeket is
az Istennek szentelt életre
és velük, általuk újítja meg Egyházát és a világunkat.

Ma és egész évben imádkozzunk ezért a kegyelemért.

Forrás: A Szentszék Magyarországi Nagykövetsége

Fotó: Gieszer Richárd

Magyar Kurír