Ne mulasszuk el, hogy jelek legyünk! – Üzenet a szerzeteseknek járvány idején

Kedves megszentelt életet élő fivéreim és nővéreim,

Az Úr arra hív minket, hogy a 2020-as év nagyböjtjét különleges módon éljük meg, olyan körülmények között, amelyeket egyikünk sem gondolt előre, és amely mindegyikünktől megköveteli, hogy mindennap jelentősen megváltoztassuk eddigi életstílusunkat, életmódunkat.

A nagyböjtöt általában jótékony kezdeményezések, az ima és az elmélkedés jellemzi, melyek segítenek felkészülni, hogy megújult és megtisztult lélekkel ünnepelhessük a húsvétot, olyan időszak, amikor gyakran találkozik és együtt ünnepel a közösség. Idén azonban arra kaptunk meghívást, hogy erős hittel éljük meg a napokat, ugyanazon intenzitással, mint mindig, de teljesen más módokon.

Elsősorban azzal tehetünk hathatósan tanúságot, hogy békés lélekkel és elkötelezetten engedelmeskedünk azoknak, akik irányítanak minket, állami és egyházi szinten egyaránt, mindabban, ami a saját egészségünk érdekét szolgálja, az egyes állampolgárok és a közösségek szintjén is.

Szeretetből és hálából fakadó kötelességünk, hogy egyénileg és közösségként is szüntelenül és még erősebben imádkozzunk azokért, akik segítenek bennünket, hogy élhessünk, és túljuthassunk ezeken a nehéz időkön. A hatóságok, a döntéshozók, egészségügyi dolgozók, önkéntesek és a fegyveres erők tagjai mindazok, akik felajánlják értékes munkájukat ebben a szerencsétlenségben, imádkozzunk értük, és hozzunk értük áldozatokat! Ne mulasszuk el azt az értékes hozzájárulást, amelyet valamennyien megtehetünk: a szüntelen imát.

Először is a szemlélődő közösségekre gondolunk, akik a szüntelen és bizakodó imádság tapintható jelei kívánnak lenni az egész emberiség számára. Gondolunk a sok idős testvérünkre is, akik napi imáikkal elkísérik az aktív testvérek szolgálatát és apostoli küldetését, azokét, akik minden erejüket arra fordítják, hogy elérjenek valamennyi szükséget szenvedő testvérünkhöz. Ezekben a napokban még nagyobb odaadással folytassátok értékes és pótolhatatlan apostoli hivatásotokat, biztosan tudván, hogy az Úr nem késlekedik, és meghallgat minket, és végtelen könyörületében megszabadít minket ettől a súlyos csapástól.

Örömmel ajánljuk föl az Úrnak azt a nagy áldozatot, amelyet a szentmise és az Eucharisztia hiánya jelent, éljünk meg ezt egységben mindazokkal, akik – többek között a papok hiánya miatt – nem részesülnek abban a kiváltságban, hogy mindennap áldozhassanak.

Azok, akiknek lehetőségük nyílik rá, ne mulasszák el, hogy a közelség kézzel fogható jelei legyenek a ránk bízottak számára, mindig összhangban a hatóságok intézkedéseivel, és hűségesen a karizmához, mint mindig a múltban és a közelmúltban, osztozunk a szenvedésekben, aggodalmakban és félelmekben, ugyanakkor bízva abban, hogy az Úr válasza nem késlekedik, és hamarosan hálatelt és ünnepélyes Te Deumot énekelhetünk.

Ferenc pápa tegnap elzarándokolt a Szűzanyához, a Salus Populi Romanihoz és a kereszthez, amely megmentette Rómát a pestistől, és emlékeztetett minket arra, hogy a szerencsétlenségek és csapások ellen rendelkezésünkre álló eszközök most, a fejlett technika korában is ugyanazok, mint amelyeket elődeink használtak. Ima, áldozat, bűnbánat, böjt és jótékonyság: hathatós fegyverek, hogy Jézus Eucharisztikus Szívétől megszerezzük az alattomos betegségből való teljes gyógyulás kegyelmét.

Kedves nővéreink és fivéreink, a kommunikáció modern eszközei lehetőséget biztosítanak rá, hogy részt vehessünk az ünnepekben és a formáció momentumaiban; hogy kevésbé érezzük egyedül, elszigetelődve magunkat; és hogy hangunk elérje a legtávolabbi közösségeket is. Mutassuk fel a remény és bizalom jeleit mindenkinek, és ezekben az aggodalommal és nyugtalansággal teli napokban vegyük biztosra, hogy ha a magunk feladatát jól végezzük, segítünk a közösségnek túljutni a sötétség óráján.

Fogadjuk lelkesedéssel Ferenc pápa meghívását, és bízzuk magunkat teljes hitünkkel az Isteni Szeretet drága Édesanyjára. Minden reggel és este mondjuk el a pápa imáját: „Római nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.”

Drága Mennyei Édesanyánk segítsen, hogy ezeket a nehéz napokat reménnyel telve, megújult egységben éljük át, engedelmeskedve annak, amit elvárnak tőlünk, azzal a bizonyossággal, hogy ezután a megpróbáltatás után elérkezünk a Feltámadás áldott és dicsőséges órájához.

Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntünk mindannyiótokat, és azt kívánjuk, hogy az Úr húsvéti misztériumából áradó fény és szeretet átjárja egész életeteket.

Vatikánváros, 2020. március 16.

João Braz de Aviz
prefektus

José Rodríguez Carballo OFM
érsek, titkár

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír