Ne totyakosodjunk el lelkileg! – Jezsuita Nyolcas a karantén előtt, alatt, után

A budapesti jezsuita Jézus Szíve-templom lelkészét a járványhelyzet előtti, alatti és utáni hitéletről kérdeztük.

Aki részt vett már az elsősorban a fővárosi egyetemistákat megcélzó, vasárnapo 20 órakor tartott szentmisén, a Jezsuita nyolcason (Jezsu 8), az tudja: ott bizony egy tűt sem lehetne leejteni. A Lőrinc pap téri templomba közeli és távoli helyekről, például Gödöllőről és Székesfehérvárról is járnak hívek. „Olyan emberek, akik azért jönnek, mert itt akarnak lenni. Nem a szüleik hozzák el őket, és nem azért járnak templomba, mert vasárnap illik” – magyarázza a 18 éves fiam, aki vasárnap esténként szintén elindul Békásmegyerről a Palotanegyedbe. A Jézus Szíve-templom lelkészség, nem plébánia, így nem területi alapon szolgálja a híveket. A jezsuita lelkiségi programok és közösségek sok embert vonzanak.

„A híveink zömében 25–55 év közöttiek – kezdi a lelkészség bemutatását Horváth Árpád SJ. – Sokan egyetemistaként találtak rá erre a templomra, ide jártak egy-egy csoportba, itt ismerkedtek meg a későbbi házastársukkal. Évente hatvan-hetven esküvőt tartunk. Jelenleg két csoportban 54 pár jár jegyesoktatásra. A hívek közül a legtöbben fiatal felnőttek, illetve középkorúak. A kiskamaszok számára a cserkészcsapat és a Szentjánosbogár közösség kínál kapcsolódási lehetőséget, az itt elsőáldozó gyerekeket pedig a ministránscsoportban igyekszünk összefogni. Sokan nagyon erősen kötődnek ehhez a templomhoz. Az idejárók értékelik a nyolc pap jelenléte miatti változatosságot és a sokféle programot” – mondja a Jézus Szíve-templom lelkésze.  

Vasárnaponként nyolc misét mutatnak be, és mindegyiken tele a templom. A leglátogatottabb liturgia az esti 8-as mise, ami beszélgetéssel folytatódik a templom melletti kertben. Télen forralt bor, nagyböjtben ásványvíz és pattogatott kukorica, nyáron sör mellett találkozik százötven-kétszáz ember.

Csütörtök esténként előadásra és beszélgetésre várják az érdeklődőket. Ezt a szentírásalapú estet minden alkalommal Horváth Árpád felvezetője indítja, majd csoportokat alkotnak a résztvevők, és előre összeállított kérdésekről beszélgetnek. A járványidőszak előtt Tornya Erika Sacré Coeur nővér segítségével elindult egy csoportvezető-képző szervezése, mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy ezeken a témafeldolgozó együttléteken célszerű, ha van animátor, aki irányítja a beszélgetést.

Minden hónap 16-án egész napos vagy egész estés programot kínálnak az érdeklődőknek, ez a Jezsuita Tizenhatos. „Rájöttünk, hogy szükség van kimozdulós találkozásokra is. Voltunk ritmikus imát gyakorolni a Budai-hegyekben, éjszakai sétát tartottunk a Fiumei úti sírkertben, farsangkor éjszakai kvízt szerveztünk, egy alkalommal késő este megnéztük a Zeneakadémiát, az orgonánk felújítása után pedig orgonasimogató estre jöttünk össze. A legnépszerűbb programjaink azonban a kertben tartott grillpartik, ezek a kötetlen együttlétek. A fiatalok nagyon szeretnek találkozni, beszélgetni, barátkozni. Megérinti őket a közösségi dimenzió, amit itt tapasztalnak” – sorolja a programokat a lelkész.

Hétfő reggel meditációs csoportba várják a híveket, kedden zenés, pénteken taizéi imaórát tartanak, és minden évben indul katekumencsoport. Idén tizenketten készülnek a keresztségre, és több mint ötvenen a bérmálásra. A templomban több kórus is működik, mindenki találhat kedvére való közösséget, programot.  

Beszélgetésünkkor éppen nyitva volt a templom, halk orgonaszó szűrődött ki bentről. „Most a járvány miatt nagyon csendes itt minden. De naponta 11 és 12 óra között nyitva tartjuk a templomot. Igénylik az emberek, hogy bejuthassanak az urnatemetőbe. És van, aki a könyvesboltunkba jön, A Szív újságot vagy éppen Új Embert vásárol” – mondja a lelkész.

„A járványhelyzet kihirdetésekor nehéz döntéseket kellett hoznunk, a legradikálisabb megoldásokat kellett választanunk, pontosan azért, mert olyan jók a híveink. Még a templomkertben sem mertem felajánlani a gyóntatást. Ha ugyanis meghirdetünk egy programot, százan biztosan összegyűlnek. A belvárosban vagyunk, tömegközlekedéssel könnyen elérnek minket. Senkinek az életét nem kockáztathatom, féltem a híveket és az itt lakó idősebb rendtársakat is. Most jobb, ha nem jönnek el hozzánk, bízzanak a Jóisten irgalmában, aki megbocsát, és tudja, mi van az emberek szívében. Az emberek nagyon hiányolják a szentmisét, rengetegen követhetnek minket az interneten. Többen javasolták, hogy arra a napi egy órára, amikor nyitva van a templom, helyezzük ki az Oltáriszentséget. De ezzel csak arra ösztönözném a híveket, hogy jöjjenek el hozzánk. Egy kétmilliós város kellős közepén nem akarom erre bátorítani az embereket.”

Áprilisban elkezdődtek az esküvők. Egyelőre csak zárt körben, a legszűkebb család részvételével kötnek házasságot a párok. „Lemondanak a nagy esküvőről, mert szeretnék megkezdeni a közös életüket, de fontosnak tartják, hogy ezt a szentségi házasság megkötése után tegyék. Sokan még örülnek is a szűk körben tartott szertartásnak, mert meghittebbnek érzik, mint nagylétszámú esküvőt. Ősszel majd sort kerítünk a házasok megáldására. Erre az ünnepre összehívják a családot, eljöhetnek már a nagyszülők is” – mesél a tervekről Horváth Árpád. – A családtagok most a Facebookon keresztül kapcsolódhatnak be a szertartásba.  

Nyári-őszi esküvőre jelenleg 54 pár készül. A jegyesoktatást Bellovics Gábor SJ segédlelkész vezeti, a járványidőszak alatt online formában. „Nagyon hűségesek a részt vevő párok, várják az alkalmakat, és örülnek az online találkozásnak. Igénylik a folytatást is, az esküvő után sokan kapcsolódnak majd házascsoportokhoz.”

A veszélyhelyzet miatt a Jézus Szíve-templomhoz tartozó jezsuita közösség élete is nagyon megváltozott. Monasztikussá vált – mondja a lelkész. Most mindennap közösen tudják megtartani Szent Ignác legkedvesebb imáját, az exament. Együtt étkeznek, és a hétfői közösségi estet is tudatosabban szervezik. A szombatokat is együtt töltik, közösen főznek, beszélgetnek. 

Horváth Árpád örömmel sorolja a számokat: A vasárnap esti szentmisén 700-750 ember vesz részt online eszközökön keresztül, húsvétkor pedig 1100-an kapcsolódtak be a liturgiába. „Azon gondolkodtunk, hogy az online jelenlétet a járványidőszak után is meg kell tartanunk. Szeretnénk majd élőben közvetíteni a kiemelt alkalmakat, hogy a távolban élő rendtársaink is részt vehessenek ezeken, akkor is, ha nem tudnak ideutazni. Erre adományokat is fogunk gyűjteni” – mondja, majd hozzáteszi: „Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a katolicizmushoz lényegénél fogva hozzátartozik a találkozás, az Eucharisztia személyes és közös megünneplése. Enélkül minden eltorzulna.

A mostani csak átmeneti állapot. Viszonylag jól működünk, de a jövőt nem így tervezzük. Hiszen hogyan lehetne virtuálisan áldozni? Valóban jelen kell lenni az Oltáriszentség vételénél. Az Eucharisztia nemcsak a kenyér és a bor, hanem hálaadás, közösségi együttlét is. Része, hogy ünnepi ruhába öltözünk, hogy elmegyünk a templomba, összetalálkozunk a közösségünk tagjaival, megöleljük egymást, együtt énekelünk. Mindezt az online közvetítés nem tudja megadni. Nekem erről a tapasztalatról szólt a húsvét. Krisztus nemcsak virtuálisan, hanem valóságosan is feltámadt. Átlépett a zárt ajtókon, és így szólt: Én vagyok, ne féljetek! Bármennyire be vagyunk szorulva az otthonaikba, bármennyire zárt ajtók mögött élünk, Krisztus valóságosan belép az életünkbe, és azt mondja: Ne féljetek! Mutatja a sebeit, bizonyítékául annak, hogy legyőzte a halált. Krisztussal ebben a nehéz helyzetben is találkozhatunk. Ne feledjük: a járványidőszaknak megvan az a veszélye, hogy eltotyakosodunk a lelki életünkben. De ennek nem kell így lennie. A bezártság nem akadálya annak, hogy Krisztus valóban megérintsen bennünket. Nagy figyelemmel vegyünk részt otthonaikban a szentmisén. Jézus mindig megtalálja a módját annak, hogy megvigasztalja az embert.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyra Kurír

 Az írás az Új Ember 2020. május 10-i számában jelent meg.