Nem csak a külső embert kell újítgatni – Mentálhigiénés találkozó a Szerzetesi Iroda szervezésében

Az időről beszélt Lengyel Donát, aki az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet palliatív teamjének tagja. Elmondta, a görög filozófiában két időt különböztettek meg: a történelmi időt, a kronoszt, mely az események egymásutániságát fejezi ki, illetve Isten kegyelemosztó idejét, a khairoszt. Kifejtette, hogy

az egyik idő folyamatosan fogy, a másikat pedig könnyen elmulasztjuk.

Az idő vonatkozásában rámutatott: „Gyakran úgy tűnik, hogy képtelenek vagyunk megélni a jelen pillanatot, miközben úgy érezzük – paradox módon –, hogy semmire sincs időnk...

Hihetetlenül ravasz trükkjeink vannak arra, hogy az időt manipuláljuk (megtakarítsuk, kölcsönözzük, ütemezzük, vesztegessük vagy agyoncsapjuk)

– azt viszont gondosan elkerüljük, hogy személyesen jelen legyünk benne” (vö. John F. Kavanaugh SJ: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban).

A másik nagyon fontos gondolat, hogy a külső embert újítgatjuk, tatarozzuk (ráncfelvarrás, botox, fiatalítás). Mindeközben a belső ember rohad. Pedig a belső ember megújítása az igazán fontos. 

A ferences feltette a kérdést: vajon mit is jelent a jóra való törekvés? Azt, hogy önmagammal jóban vagyok. Tudatában vagyok, hogy Isten egyedinek, megismételhetetlennek teremtett. És vajon a jót, amit magamban kaptam, művelem-e? A jót építeni – ez a feladat. Tudatosan élem-e meg a pillanatot? Lehet, hogy ez az utolsó? 

Lengyel Donát elgondolkodtató szavai után a Szerzetesi Iroda tárgyalójában folytatódott a találkozó. Formanek Tamás szociális intézményi tanácsadó, a találkozó szervezője és vezetője röviden elmondta, hogy a nap a résztvevőkről szól.

„Sajátos helyzet, hogy az intézményeink mentálhigiénés szakemberei többnyire egyedül töltik be ezt a szerepet, így nem tudják kivel megbeszélni az őket nyomasztó nehéz helyzeteket. Ritka az az intézmény, ahol már két mentálhigiénés kolléga dolgozik együtt. A találkozó szeretne csoportot biztosítani, olyan közösséget, ahol megértik a szakmai nehézségeket és rezonálnak a problémákra. Sólyom Beával, a Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat vezetőjével közösen állítottuk össze ezt a programot, és a célunk, hogy mindenki egy kicsit felszabaduljon és megkönnyebbüljön az intézményben hordozott terhek alól” – fejtette ki Formanek Tamás.

Nem előadást hallgattak meg a résztvevők, hanem játékos bemutatkozás után különböző feladatokat oldottak meg, előbb közösen, majd két-három fős csoportokban, végül ismét nagy körben.

Olyan kérdésekre keresték a választ, illetve kérdezhették meg egymás tapasztalatait, mint hogy az ápoló személyzet és a mentálhigiénés szakemberek között lehet-e intézményi szinten egymás munkáját kölcsönösen elismerő kapcsolat. Ha igen, mi teszi ezt lehetővé? Vagy például mi segít feldolgozni az idősotthonokban sűrűn megélt veszteségeket? A résztvevők a kiscsoportos beszélgetés nyomán szófelhőt készítettek a legmegterhelőbb kihívásokból, illetve az erőforrásokból.

Különleges élmény volt látni, hogy szinte valamennyi, a táblára felkerült nehézséget össze lehetett kötni egy-egy megoldásként szolgáló pozitívummal.

A találkozó utolsó egységeként minden kiscsoport feltehetett olyan kérdéseket, amelyekre régóta keresik, de nem találják a választ. Minden kérdésfeltevésre érkeztek a kollégáktól saját megoldások, választ kínáló jó gyakorlatok.

Forrás: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája

Szöveg és fotó: Formanek Tamás

Magyar Kurír