Nem nyerhet teret a hazugság, a gyűlölet – Nyolcvan éve végezték ki Alfred Delp jezsuita szerzetest

Megszentelt élet – 2025. február 5., szerda | 20:01

1945. február 2-án, 38. életévében felség- és hazaárulás vádjával kivégezték Alfred Delp német jezsuita szerzetest, mivel kapcsolatban állt a nemzetiszocialista rezsimmel szemben álló Kreisaui körrel, amely a Hitler után lehetséges újrakezdés programjának szentelte magát – olvasható a Vigilia folyóirat közösségi oldalán február 3-án közzétett bejegyzésben.

Alfred Delp SJ emléke azóta is töretlenül él a Katolikus Egyházban. Ahogyan halálának évfordulóján Udo Bentz paderborni érsek kiemelte: Alfred Delp „a végsőkig kitartott amellett, hogy nem szabad teret nyernie az erőszaknak, a hazugságnak és a gyűlöletnek”.

Alfred Delp protestáns apa és katolikus anya gyermekeként 1907-ben született Mannheimban. Már fiatalon szívesen vett részt egyházi tevékenységekben, majd szülei tiltakozása ellenére az érettségi után nyomban felvételét kérte a jezsuita rendbe, ahol Karl Rahner is első tanárai közé tartozott.

Mivel a nemzetiszocialisták nem hagyták jóvá, hogy doktori tanulmányokat végezzen Münchenben, csatlakozott a rezsimmel szemben kritikus jezsuita Stimmen der Zeit folyóirat szerkesztőségéhez. Prédikációiban szolidaritásra intett, és egy humánus társadalom körvonalait igyekezett megrajzolni, élesen bírálva az önelégült és elpolgáriasodott egyházat. Meggyőződéssel vallotta, hogy „senki nem fog hinni az üdvösségről és az Üdvözítőről szóló üzenetben, amíg vérre menően össze nem törjük magunkat a fizikai, pszichés, társadalmi, gazdasági, erkölcsi vagy bármely más szempontból beteg emberek szolgálatában. Azon, hogy vissza kell térnünk a diakóniához, azt értem, hogy

fenntartások nélkül követnünk kell az embereket teljes elveszettségükbe.”

Augustin Rösch tartományfőnök közvetítésével Alfred Delp SJ kapcsolatba került a Kreisaui körrel, s bár a történészek körében vitatott, hogy mekkora hatása volt a csoportban, valószínűnek tűnik, hogy inkább elvi állásfoglalásokra törekedett, mintsem konkrét politikai és társadalmi programok kidolgozásában vett volna részt. Miután meghiúsult Claus Schenk von Stauffenberg Hitler ellen tervezett merénylete, Alfred Delp is a Gestapo figyelmének fókuszába került, mivel Von Stauffenberg feljegyzéseiben ráakadtak a nevére.

1945 januárjában kezdődött meg a pere, de kezdettől fogva tudta, hogy mi vár rá: „Már az első kérdéseknél éreztem, hogy ki akarják oltani az életemet; már minden készen volt, amikor az egész elkezdődött.”

Január 11-én kihirdették a halálos ítéletet. Az ezt követő hetekben megbilincselt kézzel még leveleket, elmélkedéseket és egyéb szöveget írt. Karl Rahner maga is sokszor felidézte, hogy egykori tanítványa megbilincselt kézzel még a jezsuita rend melletti teljes elköteleződésének dokumentumát és hitvallását is aláírta. Amikor a bitófához vezették, állítólag azt mondta a börtönlelkésznek: „Fél óra múlva többet fogok tudni, mint ön.”

„Őszintén és egyenesen: szívesen élnék még tovább” – In memoriam Alfred Delp SJ

„Mindenesetre belülről engedelmesen el kell magam engednem, és oda kell adnom magam. Ez a vetés ideje, nem az aratásé. Isten vet; egyszer Ő fog aratni is. Egyre szeretnék törekedni: legalább termékeny és egészséges vetőmagként kerüljek a földbe. És az Úristen kezébe. És védjem magam a néha magával ragadni akaró fájdalom és szomorúság ellen.

Ha az Úristen ezt az utat kívánja – és minden körülmény erre utal –, akkor önként és keserűség nélkül kell ezen az úton haladnom. Egyszer majd mások jobban és szerencsésebben élhetnek, mert mi meghaltunk.

Barátaimat is kérem, hogy ne szomorkodjanak, hanem imádkozzanak értem, és segítsenek nekem, ameddig szükségem van segítségre. És azután nyugodjanak meg, hogy áldozattá váltam, nem meggyilkoltak. Nem gondoltam, hogy ez lehet az utam. Minden vitorlám neki akart feszülni a szélnek; hajóm nagy útra készült, az árbócon minden vihart átvészelve büszkén akartak lobogni a zászlók. De talán hamis zászlók lettek volna, vagy az irány rossz, vagy a hajónak lett volna rossz a rakománya és hamis a pénze. Nem tudom. Nem akarom vigasztalni magam a földi dolgok és az élet alulértékelésével. Őszintén és egyenesen: szívesen élnék még tovább, és még csak most alkotnék igazán szívesen, és hirdetnék sok új szót és értéket, melyeket csak most fedeztem fel. Másképp történt. Isten adjon erőt, hogy felnövekedjem hozzá és rendelkezéséhez.”

(Részlet egyik leveléből, amelyet néhány héttel az előtt írt, hogy 1945. február 2-án kivégezték a nácik. In: Christian Feldmann, Élet az árral szemben, Új Ember Kiadó, 2014)

Christian Feldmann Élet az árral szemben – A jezsuita Alfred Delp vértanúság című könyve – korlátozott számban – még kapható az Új Ember könyvesboltban.

Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Fotó: jesuiten.org, Jesuits of Canada and the United States/Facebook

Magyar Kurír