Önkéntes hetet tartottak a nyíregyházi Szent Kamill Rehabilitációs Központban

Az alábbiakban a résztvevők beszámolóiból közlünk részleteket. A teljes beszámolót IDE KATTINTVA olvashatják.

Boros Melinda tanárnő: Életünk alaptapasztalata, hogy különbözünk egymástól. Serdülőkorban különösen kiélesednek ezek a különbségek. Ez a tudatosodás vezethet önértékelési zavarokhoz, szorongáshoz, csoport szinten pedig egymás kirekesztéséhez, piszkálódásokhoz, bántáshoz. Ha a gyerekek fejlődése pozitív irányba tud elmozdulni, akkor viszont megjelennek az „egyedi vagyok”, „Isten által megálmodott vagyok/megálmodottak vagyunk”, „létemből fakadóan értékes vagyok/értékesek vagyunk”, „szükségünk van egymásra”, „együtt többek vagyunk” tapasztalata. Ez adja az egymáshoz való viszonyulásukban a méltányos bánásmódot, tiszteletet, befogadást, békés együttélést.

A Szent Kamill Rehabilitációs Központban való látogatásunk fő célja az egészséges személyiségfejlődés és a csoportban való együttműködés előmozdítása, egymás el-és befogadásának megtapasztalása, amely feltétele az iskolai színtéren gyakran előforduló bántalmazások megelőzésének. És nem utolsó sorban az együttérzés, együttműködés és a segítőkészség kialakítása az ott lakókkal, és persze egymással szemben is.

A lakóotthonban eltöltött idő, az ottan élő értelmileg akadályozott fiatalokkal való együttlét, tapasztalat élményszinten segítette a gyerekeket a fentiek megtanulásában. Az „Iskola másként” hét alkalmából szervezett kirándulásunk alatt a „békés együttélés titkait” kerestük egy projektünk részeként. (…) A gyerekek már az ottlétünk alatt azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy következő alkalommal egy hétre jöjjünk. (…) Megérintette őket a lakók szeretete, nyitottsága és befogadó képessége. Megéreztek valamit, amire igazán vágyik az ember: az Isten és az ember szeretetére. Bízunk benne, hogy magukkal viszik ezt a tapasztalatot, élményt, és másként néznek magukra és társaikra, és másként is fognak viszonyulni egymáshoz a mindennapokban így, a „másként” hét után.

Kiss Tamás: Egyetlen nagybányai önkéntesként lehetőségem volt egy nappal korábban megérkezni a központba, ahol másnap segíthettem a termek előkészítésében és a konyhai előkészületekben, mielőtt megérkeztek volna a csíkszentdomokosi fiatalok. (…) Jó volt azt látni, hogy a lakók mennyire készülnek és várják a fiatalok érkezését. (…) Először átadtuk a szállásukat, majd egy közös ebéd után jöhetett a programismertetés, amelyet az intézményvezető, Dévai Marcell kezdett el, majd a fenntartó nevében György Alfréd kamilliánus szerzetes és Székely Annamária folytatott, aki az önkéntes hét idei megszervezője volt. (…)

Bőjte Beáta: Önkéntes hetünk harmadik napján a reggelit követően szentmisére indultunk a borbányai Szent László-templomba a csíkszentdomokosi gyerekekkel együtt. Kihasználva a sok tehetséges zenészünket, a mise nemcsak gitáros kísérettel gazdagodott, hanem sikerült bevonnunk a citerásokat is, ezzel is színesebbé tehettük a szentmise ünneplését, Isten dicséretét. Ők utolsó napjukat töltötték velünk és a lakókkal, ebéd után búcsút vettünk tőlük, s bár kisebb létszámmal, de folytatódott a mozgalmasnak ígérkező programunk.

A lakóknak erre a napra ügyességi játékokkal készültünk. (…) Változatos ötletekkel rukkoltunk elő, hogy véletlenül se jusson eszébe egyiküknek sem unatkozni, de a szórakozás mellett együtt és személyesen is fejlődtek. Gyakorolhatták a csapatmunkát, különféle fejtörőket kaptak, illetve sikerült becsempésznünk bizalmi játékokat is a forgószínpad-szerű programunkba. (…)

Opra Evelin Andrea: A keddi nap az önkéntes csapat napja volt, melyet együtt töltöttünk, figyelve egymásra. (…) Mise után visszatértünk a rehabilitációs központba reggelizni, majd elindultunk Sátoraljaújhelyre. Ott a Zemplén Kalandparkban libegőkre szálltunk, és az őszi színekben pompázó fák között elértük az átcsúszó pályát. Gyors felszerelkezés után sorba álltunk, hogy kipróbáljuk milyen is a repülés. (…) Miután mindenki kipróbálta a pályát, visszaadtuk a felszerelést, és tovább indultunk a nemzeti összetartozás hídjához. Sétánk során gyönyörködtünk a tájban, beszélgettünk és nevettünk, majd visszatértünk a libegőkhöz, amelyek segítségével leereszkedtünk az autóhoz, és ebédelni indultunk. (…) Visszafelé Nyíregyházára úgy döntöttünk, hogy egy kis kitérővel ellátogatunk Tarcalra az Áldó Krisztus-szoborhoz. A felfelé való sétálás során gyönyörködtünk a vörös naplementében, majd megcsodáltuk a szobrot, amelyet már a sötét éj vett körül, mire felértünk. Visszatérve a központba a lakók már a tűznél szalonnát sütöttek vacsorára, így mi is csatlakoztunk hozzájuk. (…)

Székely Annamária: Csütörtök reggelre már kissé savanyúan ébredtünk a tudattal, hogy mennyire gyorsan eltelt a hét, és sajnos hamarosan búcsúznunk kell egymástól. De ezt a napot is az Úr kezébe tettük, és az előző napokhoz hasonlóan szentmisével kezdtük a kápolnában. Majd a reggelit követően nagy lendülettel vágtunk bele az utolsó pár program kivitelezésébe. (…) Ezt követően már csak a hét lezárása volt soron. (…) A gondozottak elmondhatták élményeiket, amelyek által mi is gazdagodtunk lélekben. (…) Ez a hét nem csak a lakók, de mindannyiunk számára feltöltődés volt, a szeretet, amit tőlük kaphat az őket szerető, az felbecsülhetetlen és össze nem hasonlítható semmivel. (…)

*

Az önkéntes hét az intézmény, a nyíregyházi Kamilliánus Kolostor, a Szent Kamill „Életet az Életnek” Közhasznú Alapítvány és a Nemzeti Együttműködési Alap pályázati támogatásával valósult meg.

Forrás: Szent Kamill Rehabilitációs Központ

Fotó: Opra Evelin

Magyar Kurír