Premontrei reneszánsz – Rend- és iskolatörténeti kiállítás nyílt a Gödöllői Királyi Kastélyban

A február utolsó napján a Lovarda csarnokában tartott ünnepélyes megnyitón Balogh Péter Piusz OPraem gödöllői apát; Gémesi György polgármester, Ujváry Tamás, a tárlatot befogadó kastély ügyvezetője; valamint Czeglédi Noémi történész, kurátor tartott rövid hangoló beszédet. Közreműködött a Gödöllői Premontrei Iskolaközpont Kocsis Csaba vezette Premi Cantores kórusa.

„A kiállítás száz év mindennapjainak, ünnepeinek, tragédiáinak felfedezésére, megismerésére hívja látogatóit. Áttekintést nyújt a Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői letelepedésének előzményeiről, a gimnázium, konviktus és rendház alkotta intézményegyüttes építéséről, a rend korabeli történetéről, a szerzetes és világi tanárok, illetve a diákok életéről, 1923-tól napjainkig” – áll a gödöllői kastély, a városi múzeum és a premontrei apaság összefogásával megvalósult, június 23-ig megtekinthető kiállítás ajánlójában.

Balogh Péter Piusz OPraem gödöllői apát az „áldott emlékű” Stuhlmann Patrik premontrei szerzetes tanártól vett gondolatok felidézésével köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Varga Lajos váci segédpüspököt, a város képviselőit, az intézményvezetőket, a rend tagjait és a terem széksorait megtöltő vendégeket. Stuhlmann a Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői reálgimnáziumának és a Szent Norbert nevelőintézetnek első rektora és főigazgatója volt, akinek száz évvel ezelőtt megfogalmazott „programját” ma is aktuálisnak és irányadónak tekinti az apát: „A mi számunkra minden igyekvésünk, minden ambíciónk alfája a kifogástalan religiozitás.”

Az iskola és a nevelőintézet célja, hogy a „krisztusi tanok örök pedagógiai elvei” szerint formálják az ifjúságot. Egyebek mellett „a hitbuzgóság ápolásával, a keresztény erények gyakorlásával, a hazaszeretet példájával, a nemzeti öntudat kifejlesztésével, a szorgalom és kötelességtudás fokozásával, az iskolai munka elvégzésének megkönnyítésével, ezenkívül modern nyelvek, zene, rajz, festészet tanításával, játékkal és sporttal, kertészeti és műhelygyakorlatokkal…” 1924 és 1948 között huszonnégy év adatott a premontreieknek; az iskola rendszerváltozás utáni, 1990-es újraindulása óta pedig immár harmincnégy éve követik az említett szellemiséget Gödöllőn. A város 20. és 21. századi léte összeforrt a premontreiek jelenlétével; és „úgy tűnik, száz év elmúltával sem csökkentek a feladatok, megmaradtak az igények, és nem koptak az elvárások” – fogalmazott az apát.

Gémesi György polgármester személyes hangvételű megnyitóbeszédében az egyházi iskola, a premontrei szellemiség értékeiről szólt, s mindarról, ami Gödöllőt – az országos szinten kiemelkedő oktatási intézményeivel, így a református líceummal és a premontrei gimnáziummal – igazi iskolavárossá tette. Az elmúlt száz év üzenetéhez kapcsolódva a polgármester elsődleges feladatként jelölte meg, hogy itt, a földön Isten országát építsük; legyen szó oktatásról, egyházi küldetésről vagy a város szolgálatáról.

Házigazdaként Ujváry Tamás, a Gödöllői Királyi Kastély ügyvezető igazgatója a helytörténeti gyűjtemény jelentőségét méltatta. A település életét egy évszázada intézményesen és azon (a „köveken”) túl a szellemiségükkel, lelkiségükkel is meghatározzák a premontreiek. Az igazgató szerint egy jó kiállításnak három ismérve van: legyen értékes, érvényes és érdekes. E tematikus időszaki tárlat pedig mindhárom kívánalomnak megfelel.

A kiállítást kurátorként Czeglédi Noémi, a Gödöllői Városi Múzeum történésze nyitotta meg, aki köszöntőjét az „aedificatio, aedificationis” (építeni, alkotni) gondolatra fűzte fel, tekintettel arra, hogy a premontreiek eleddig kevésbé kutatott gödöllői időszaka is pontosan erről, az építkezésről, illetve az újrakezdésről és újjáépítésről szólt és szól mindmáig. Ez az úttörő tárlat arra tesz kísérletet, hogy méltó módon mutassa be Gödöllő históriájának e lényeges, továbbra is feltárandó fejezetét.

A kastély oldalszárnyának egymásba nyíló emeleti szobáiban rendezett kiállítás „előszava” egyszerre ajánló és a látnivalók összefoglalása: „Az első teremben ráhangolódhatunk a szerzetesi létre, illetve bepillantást nyerhetünk a premontrei épülettömb elkészültébe. A második fő témája az alapítás, építés és működés. A harmadik a lelkiségre fókuszál. A negyedik rész a tanárok oktatási, tudományos és társadalmi tevékenységének tükre. Az ötödikben a diákok tanórai és tanórán kívüli életét ismerhetjük meg. A hatodikban időutazáson vehetünk részt. Végül a folyosón tablókon foglaljuk össze a száz év fontosabb vagy érdekesebb momentumait.”

A kordokumentumokon, kiadványokon, könyveken és használati tárgyakon túl számos műalkotás is szerepel a kiállítás anyagában: Márton Lajos 1934-ben, a gödöllői apátság részére készített festményei (Szent Norbert a magyar népet Krisztushoz vezeti, Boldog Hermann József és a magyar ifjúság, Takács Menyhért portréja); A csodálatos kenyér- és halszaporítás Dudits Andor 1926-os akvarell színvázlata; ismeretlen 18. századi művész alkotása a Szent Norbert az Oltáriszentséggel.

Különlegesség az a nagyszerű, 15. századra datált Krisztus-képmás, amelyet fatáblára festett egy anonim mester. Említést érdemel a kalandos sorsú, kulcsos trezorként használt, bélelt fémláda, az ötvösművészeti remekek közül pedig Sauberer András OPraem 1745-ben készült pompás monstranciája, Franz Xaver Dutzenberg úrmutatója (1885), Hermann István Egyed OPraem kelyhe és mindenekelőtt a Szent Norbert-ereklyetartó a maga 1931-es hitelesítő iratával.

Fotó: Lambert Attila

Pallós Tamás/Magyar Kurír