Találkozás a feltámadt Úrral lelkünk üres sírja felett – A Nyolc Boldogság Közösség imaestje

Az isteni irgalmasság vasárnapján Németh Gábor a nap evangéliumi szakaszához kapcsolódóan elmondta, „Szent Tamás apostolt az első keresztények »Ikernek« nevezték. A későbbi keresztények »hitetlen Tamásként« említik, s ez utóbbi ragadványnév mindmáig fennmaradt, szerintem alaptalanul.”

A gondolatot továbbfűzve a szónok rámutatott: „Nem könnyű pontosan rekonstruálni a húsvéti események menetét; annyit azonban biztosan tudunk, hogy miután Jézust elfogták, maguk az apostolok lettek a legnagyobb kételkedők, mondhatni »hitetlenek«. Amikor később a Római Birodalomban éppen ők hirdették a feltámadás örömhírét, bizony, könnyű lett volna ezt a rájuk nézve nem túl hízelgő részletet kihagyni az igehirdetésükből, mégsem tették.”

Németh Gábor hozzátette: a múlt vasárnapi evangéliumban arról hallottunk, hogy a Feltámadott az asszonyok által azt üzeni az apostoloknak, menjenek Galileába. Ők mégis ott maradnak Jeruzsálemben. Nem csak a „hitetlen”, hanem a többi tíz is. „Én azonban egyáltalán nem hibáztatom őket ezért. Amikor mélypontra jutottak, és azt érezték, a jövő elveszett – az egyikük látta is meghalni Jézust –, akkor az a hír, hogy megjelent egy angyal, s általa a feltámadt Jézus üzent valamit, könnyen lehet, hogy kevésnek bizonyult a szilárd hithez.

Aki krízisbe kerül, annak szüksége van a személyes tapasztalatra.”

Megrendítő, hogy a feltámadt Jézusnak az apostolokhoz intézett első szava nem a számonkérésé. A szentírási beszámolóból az érződik ki, hogy sokkal inkább a jelenléte dominál

– folytatta Németh Gábor. Általános tapasztalat, hogy válságos helyzetekben a másik ember támogató jelenléte szavak nélkül is gyógyító hatású. Ahogy Jézus együtt van a tanítványokkal, az minden szónál jobban tanúsítja, hogy mit jelent az evangélium.

Nem arról van szó, hogy ki mennyi rosszat vagy jót cselekedett (az apostolok történetesen cserbenhagyták őt).

A feltámadás üzenete ugyanaz, mint a megtestesülésé: velünk az Isten.

Ez fejeződik ki Jézus szavaiban: „Békesség nektek!”, „Vegyétek a Szentlelket!”. Ez utóbbit úgy is mondhatnánk: Isten jelenlétének közvetlen tapasztalatát.

Homíliájában a szónok arra is felhívta a figyelmet, hogy a Feltámadott arra bátorítja az apostolokat, hirdessék az embereknek a bűnök bocsánatát. Ezzel kapcsolatban Németh Gábor megjegyezte:

Az tudja igazán továbbadni a bocsánatot, aki nap mint nap abban a tapasztalatban él, hogy neki is nagyon sok bűnét elengedte Isten.

Beszédében azt is hangsúlyozta, hogy Tamás apostol kétségei, kérdései jogosak. Ugyanakkor rámutatott, Tamás nem azt kéri Jézustól, hogy tegyen csodát, hanem hogy láthassa a sebeit. Igen, a Feltámadott ugyanaz a Jézus, aki meghalt a kereszten, nem szellem csupán.

„A keresztény hit magába foglalja a kétséget, a kételkedést is; a kész receptek, a gyors válaszok a gyorséttermi ételekhez hasonlóan könnyűek, de nem tartósak.

A kétely nem a hit ellentéte, hanem egy eleme, mert aki igazán keresi az igazságot, az elég bátor ahhoz, hogy kérdezzen. Tamás ezt tette, és az egész életét betöltő választ kapott.

Jézushoz fordulva vele mondhatjuk mi is: »Te vagy az én Uram, az én Istenem!«” – zárta beszédét az MKPK Titkárságának irodaigazgatója.

A szentmise után kezdetét vette az imaest, amelyet a Nyolc Boldogság Közösség szervezett, s a közösség budapesti háza készített elő. Mint Szeidel Péter, az Örökimádás templom igazgatója mondta, ez az esemény alkalmas a húsvéti öröm kifejezésére, megélésére.

A bevezető elmélkedést Versegi Beáta nővér, a Nyolc Boldogság Közösség tagja tartotta. „Húsvétkor úgy ünneplünk, hogy nyolc napon át »ma van« – ezt egyébként a zsolozsma is hangsúlyozza –, merthogy Jézus Krisztus valóban feltámadt. Nagy ünnep ez, s ha elgondolkodunk rajta, azt látjuk, hogy

őrületes nagy változást ünneplünk, amely az egész világegyetemre vonatkozik, s a mi életünkre is.

Kimeríthetetlen titok. E felfoghatatlan változás az apostolok számára sem »logikus«, nem fér bele az e világi tapasztalatok körébe, és valljuk meg, a mi gondolkodási kereteinket is szétfeszíti.” 

Versegi Beáta a továbbiakban arról beszélt, hogyan éljük meg mi, emberek, amikor változtatunk az életünkön, alkalmasint azokon a területeken, amelyekkel nem vagyunk teljesen megelégedve. „Ezek a változtatások olyanok, mint amikor legókockákból építkezünk, s azokat variáljuk. Azokkal az elemekkel dolgozunk, amelyeket már jól ismerünk. Amikor azonban Jézus feltámadásáról beszélünk, olyasmiről van szó, amit az emberiség addig még nem tapasztalt, gondolt, képzelt. Mély átrendeződésről van szó, amely átfogóan új szemléletet ad a világról, az életről, a halálról, a lelkünkről és a testünkről.

A változás strukturális szintű, s a világ mégsem dől össze. A feltámadás túlmutat az általunk ismert világon.”

Versegi Beáta így folytatta elmélkedését: „Láttunk már nagy szónokokat, sikeres embereket, megéltünk veszteségeket, csalódásokat, tudjuk, milyen belső tapasztalat járul ezekhez az élményekhez. A történtek valamiképpen érthetők, hozzátartoznak az emberségünkhöz. A feltámadás azonban túl van az érthetőn. A feltámadáshoz vezető lelki utunkon az egyetlen fogódzó az üres sír. Kérdés, hogy miként viszonyulunk hozzá.”

A szerzetesnővér kifejtette: a húsvéti időszakban előttünk lehet az üres sír, és elgondolkodhatunk azon, hogy nem látjuk Jézust, nem tapintjuk őt. Úgy látszik, Isten rendelése az, hogy az átalakulás, a feltámadás felé vezető lelki út nem képes másként megnyílni számunkra, csak az üres síron keresztül; a mi ürességünkön keresztül. Ezt az ürességet tölti ki a húsvéti alleluja.

Jézus azt mondja, boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Ezek éppen mi vagyunk. Mégis oda merünk állni Isten elé ebben az ürességben.

Megtapasztaljuk, hogy az ürességünk felett nincs hatalmunk, hittel ugyanakkor azt is belátjuk, hogy egyedül a Feltámadottnak van hatalma az üresség felett.

Ürességtapasztalatunkban megtehetjük, hogy odafordulunk Isten felé, s ez Isten irgalmának útja felénk. Az irgalom pedig betölti az ürességünket, túlcsordulóan, többet adva, mint amit elképzeltünk, betöltve az egész életünket.

A valódi változás nem a mi hétköznapi sémáink szerint történik, túl van a megértésen; az üresség terében születik meg, megnyílik az élő Isten előtt. Az odafordulás, a kiszolgáltatottság, a ráhagyatkozás Isten befogadására szolgál. Ebben a helyzetben, ürességtapasztalatunkban elég, ha csupán felmutatjuk Istennek azokat az élethelyzeteinket, amelyekben megakadtunk, amelyek változásra várnak, s engedjük, hogy megnyíljunk az isteni jelenlét előtt. Kérjük a Szentlelket, hogy töltse be a szívünket!

Versegi Beáta nővér elmélkedése után a templom oltáránál kialakított üres szent sír és a feltámadt Krisztus előtt egyénileg imádkozhattak a jelenlévők. Az imádkozók az oltárnál kitett kosárból igekártyákat húzhattak.

Az imaalkalmat – a „hitlépést” – a Nyolc Boldogság Közösség tagjaiból és barátaiból alakult zenekar kísérte dalaival, valamint bibliai ihletésű elmélkedések hangzottak el.

Az imaest zárásaként a jelenlévők felállva énekeltek, allelujával dicsőítve a feltámadt Jézust.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír