Tanúságtételek a reggeli imában – Diáktársaikért imádkoznak az érettségiző piaristák

„Félünk ezektől a napoktól, ez a hét különleges az éltünkben, eddigi életünk talán legsúlyosabb próbatétele. Megtettem-e mindent? Mi a minden? Sokat megtettem, de azt is, ami szükséges?” – fogalmazták meg érettségiző diákok az őket eltöltő érzéseket a május 4-én kezdődő írásbelik napjain a reggeli imákban.

Az érettségizők maguk kezdeményezték, hogy hangjuk megszólalhasson. „A ő hangjuk, amellyel ők a Jóistent megszólítják, és amellyel egymásért imádkoznak és a diáktársaiknak üzennek. Ez nemcsak az ő szűk közösségük, hanem a nagyobb piarista család közösségi tapasztalata. Ilyen módon is figyelünk egymásra. Akár ismeretlenül is, mert tudjuk, hogy összeköt minket, ahogyan kalazanciusi módon a piarista családhoz kapcsolódva éljük napról napra az életünket” – mutatja be a kezdeményezést Márkus Roland.

A piarista iskolákban március 18-a óta minden hétköznap reggel a digitális térben történő tanulás megkezdését online imával indítják. Virtuálisan összekapcsolódva, közösségben – az eltelt közel két hónapban több száz tanuló vett részt ebben a napkezdésben. A szerzetesek mellett kezdetektől bekapcsolódtak a diákok is. Az érettségik napjaiban a budapesti, a mosonmagyaróvári és a váci gimnáziumokból jelentkeztek érettségizők a napkezdő imára. A fiatalok imájában abba is bepillanthattunk, hogyan élik meg az életüket nagyban meghatározó próbatételt ebben a rendkívüli helyzetben. Ezek a végzős fiatalok tanúságot tesznek istenkeresésükről, hitükről.

A magyarérettségi napján a váci Tóth Adél Aquinói Szent Tamást idézve kérte az „értő elme élességét, az emlékezet megtartó erejét, az értelmezés finomságát, a beszéd könnyed folyását”. A matematika napján Forián-Szabó Miklós Aggeus próféta könyvéből választott részlettel elmélkedett a számok, számítás mibenlétéről: „Az emberek bő termésre számítottak, de szűkös lett.” Számoltak azzal, hogy jó termés lesz, és számítottak az Úr segítségére. „Fontos, hogy higgyünk és bízzunk az Úr segítségében, hogy számítsunk rá, de ehhez nekünk is késznek kell lennünk, meg kell tennünk a tőlük telhetőt. Elég lesz ez? Azzal a lelkülettel, hogy igyekszem, próbálkozom, elindulok, és kérem Isten áldását, tegyen késszé.” Nyíri Dániel a Királyok könyvéből vett részlettel, mint történelmi forrással „folytatott párbeszédet”. Azt fogalmazta meg, a szeretett tárgyát, a történelmet tanító jó tanárok segítségével megértette annak a fontosságát, hogy kérdéseket kell feltenni, kritikusan közeledni a forrásokhoz és ennek alapján véleményt alkotni. Utalva az ószövetségi olvasmányra, melyben Isten mint a történelem ura mutatkozik meg, arra buzdította társait, gondolják át, milyennek élik meg ők Istent.

Márkus Roland egyike azon piaristáknak, akik összefogják és gondozzák a napindító online imát. Ez az egyik eleme annak a törekvésnek, melyben a digitális tanulás idején a rend utakat keresett, hogyan tudja „átköltöztetni a digitális térbe a hitéletet”. „A reggeli ima ideális eszköznek tűnt, mind a személyes istenkapcsolat ápolására, mind a diákokkal való közös napindításra” – mondja Márkus Roland. A kezdeményezés mögé beálltak a budapesti iskolában dolgozó szerzetesek, és sikerült a diákok aktivitását is elérni. „Rendszeresen bekapcsolódnak, nem futamodnak meg attól, hogy tanúságtételük ország-világ elé kerül” – mondja a szerzetes.

Az ima megvalósításáért együtt dolgozó csapat folyamatosan keresi a fejlődés lehetőségét. „Látjuk, hogy ami offline működik, az online egészen mást kíván. Az új közeghez új szavak, új módszerek is kellenek, amelyeket közösen keresünk a hitre nevelés, az evangelizációs tevékenységünk során a családokkal, diákokkal. A képernyő előtt például nehéz mondanom, hogy tartsunk egy kis csendet, mert tudom, hogy a túloldalon, miközben valakit nézni kell, az a reflexünk adódik, hogy itt előadást hallgatunk. Az imádság pedig személyes kitárulkozás Isten felé, egy kapcsolat, ami közte és köztünk történik. Óvatosnak kell lennünk azzal, hogy mi pusztán »átjátszók« vagyunk. Szép gondolatok elhangoznak, de az imában az a fontos, hogy a nézőként részt vevők személyes, közvetlen kapcsolatot is megéljenek. Ezt segítik a gondolatébresztő kérdések, a buzdítás a befelé fordulásra. Csalóka lehet, hogy online imának hívjuk ezt a reggeli imát. Az imádság továbbra is személyes tapasztalat marad. Azt szeretnénk, hogy helyben, a fiatal életében történjen valami, amihez mi online adunk kis támogatást” – mesél az útkeresésről Márkus Roland. Így próbálkoztak képmeditációval, legújabban pedig a zenei szerkesztés felé indultak el.

A piarista szerzetes elmondja azt is, hogy az online kommunikációban egyfajta eszköztelenséget érzékel, amit bizonnyal Jézus is megélhetett. „Az online ima terében nincsenek visszajelző gesztusok, nem születnek azonnal válaszok és nem feltétlenül élményszerű a kommunikáció. Kihívás, hogy a feszültséggel teli helyzetben ki kell tartani. Életünkben megtapasztaljuk, hogy a kegyelem meglepetésszerűen tör be, ez a Szentlélek munkája, mi a kitartásunkkal tudunk tenni ezért.”

A rend ifjúságpasztorációja az online térben is folytatódott, melynek egyik meghatározó tere a Kalazancius Mozgalom. Ennek keretében a jelentkezők évfolyamtársaikkal kisközösségeket alkotnak, melyeket a rend nyújtotta képzést elvégzett felsőbb évesek és öregdiákok vezetnek. Nagy eredménynek könyvelik el, hogy a diákmozgalom folytatta a munkát. „A csoportvezetők a nehézségek ellenére nem adták fel, hozzájárulnak ahhoz, hogy legyen közösségi élménye a fiataloknak. A mostani helyzet szárazságot hozhatott a diákok életébe, hisz nem tudnak a barátaikkal személyesen találkozni. Ebben a szárazságban a mozgalom által folytatott közösségi alkalmak oázist tudnak nyújtani” – meséli Márkus Roland. A csoportok online rendszeresen találkoznak, beszélnek az életükről, nehézségeikről, játszanak, közösen imádkoznak. Ugyancsak pozitívum, hogy a három hétvégéből és nyári táborból álló, módszertanilag a játék-beszélgetés-imádság hármasra építő képzés utolsó alkalmát, ami már a karantén idejére esett, online meg tudták tartani. Ugyancsak online részt vehettek a budapesti végzős diákok a hagyományosan nekik rendezett lelkigyakorlaton, ahol az életútjukra visszatekintve, a jelent átgondolva elmélkedhettek arról, milyen céllal szeretnék élni az életüket, mi az, amit Isten elgondolt róluk. A három nap egyfajta mentális-spirituális edzés volt számukra az érettségi előtt pár héttel.

„Úgy látom, hogy pedagógiai szempontból különös értéke van annak, hogy a hitéleti tevékenység nem az iskolában történik, hanem összekapcsolódik az otthoni közeggel. Ezzel az is épül, hogy ez nem valami »iskolai dolog«, amit csak addig élünk, ameddig az iskolapadban tengetjük a napjainkat. A kereszténység ugyanis nagyon is élő dolgot jelent, az evangélium mindennapi életre váltását, mindig ott, ahol éppen vagyunk. A Mennyei Atya valóságosan jelen van, és belép az életünkbe az online térben is” – fogalmazott a fiatal szerzetes.

Bár a többség számára a héten befejeződtek az érettségi vizsgák, a természettudományos tárgyak azonban csak a jövő héten következnek. Imádkozzunk továbbra is az érettségizőkért! Az ő hangjukhoz kapcsolódva kérjük a teremtő Istent, legyen velük, és áldja meg minden törekvésüket. A reggeli imák az iskolai Youtube-csatornán érhetők el, minden reggel 8.30-tól.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír