Versben rejtőző Isten – Bozók Ferenc piarista szerzetespap, költő és esszéista

A tízrészes sorozat készítői – Mészáros Anett szerkesztő, forgatókönyvíró-riporter és Bartos Bence operatőr-vágó – különböző rendekhez tartozó szerzetesekkel beszélgettek kedvteléseikről, szabadidős tevékenységeikről és ezen keresztül az életükről, istenkapcsolatukról. A filmes portrékban ezek bemutatásán keresztül osztják meg gondolataikat a szerzetesek – akik között van, aki csillagászattal foglalkozik, más sportol, van köztük festő, ikonfestő, zenész és biológus is.

A Versben rejtőző Isten című rövidfilmben Bozók Ferenc piarista szerzetespap, költő és esszéista az irodalomszeretetéről, a versek születéséről beszél.

„A hivatásomnak a papságot, a szerzetességet meg a tanárságot tekintem inkább. Az irodalmat, az irodalmi tevékenységet – úgy lehetne megfogalmazni, hogy – egy erős hobbinak.”

Bozók Ferenc magyar–történelem szakos piarista paptanár, szerzetes, teológus. A budapesti piarista rendházban lakik. Tizennégy önálló kötete jelent meg: tanulmányok, versek, interjúk. Jelenlegi tevékenysége a Piarista Központi Levéltárban Sík Sándor írásos hagyatékának kutatása és rendezése.

„Óvodáskoromban fogékony voltam a ritmikus szövegekre... ennek a zeneiségére. Volt egy időszakom, középiskolában, amikor nagyon szerettem memorizálni verseket, csak úgy, magamtól, olyan verseket, amelyeket talán nem is olyan könnyű memorizálni, például Kassák Lajosnak hosszú avantgárd prózaverseit, de nem a tananyag mentén. A tananyag mindig zavart egy kicsit” – vallja a portréfilmben Bozók Ferenc.

További részletek a rövidfilmben elhangzottakból:

„Versekkel kezdtem, mint mindenki a kamaszkorában. Volt egy zenekarunk is, én dobos voltam. Az volt a neve, hogy Prágai tavasz, és ennek a zenekarnak én írtam a dalszövegeket... Utána elkezdtem kisesszéket írni, ezek mindig értékválasztással kapcsolódtak össze, tehát hogy találkoztam valami olyan irodalmi élménnyel, amely megragadott, és akkor tulajdonképpen egy idő után már azt vettem észre magamon, hogy írva olvasok, tehát hogy írok valamit, ami azzal kapcsolatos”. Például, hogy Jack London regényeiben, novelláiban hogyan jelennek meg a kutyák, vagy hogyan jelenik meg az elhízás problémája Kálnoky László költészetében.

A piarista szerzetespapnak vereskötetei és esszéi mellett megjelent egy interjúkötete is, amelyben huszonhét mai magyar  költőt szólított meg, a kötet címe: Kortársalgó.

„Aki a verseimet elolvassák, meg szokták említeni, hogy nem annyira látszik, hogy ezeket pap költő írta, hogy ezekben nagyon ritkán vagy inkább csak úgy sejtelmesen van benne a transzcendensélmény, úgy kell keresni, mintha elbújna bennük az Isten... Ilyen az életünk, hogy Isten valahogy ilyen módon, ilyen nagyon nem tolakodóan, nagyon nem hivalkodóan..., hogy a kis mécses lángját nem oltja ki..., tehát valahogy így van benne az életünkben. (...) Anyukám is mondta annak idején, hogy kevés a vallásos vers, és mindig vitatkoztam vele, hogy mindegyik az.”

„Nem arról van szó, hogy – szándékos képzavarral élve – a vers a prédikáció meghosszabbított karja lenne. Nem szószékirodalom... Ilyen értelemben vállalom, hogy ezek nem vallásos versek. De azt gondolom, hogy ha valaki igent mond az Istenre, akkor onnantól kezdve minden vallásos. Míg egy ateista azt mondja, hogy nincsenek csodák, egy vallásos ember azt mondja, hogy minden csoda.”

Filctolla rubinpirosat visz a nyárba
Mert érik a meggy, csupa vér ma az ingem,
És kábeleket, gyökeret huzigálva
Lágy hantok alatt tekerészget az Isten.

(Bozók Ferenc: Filctolla rubinpirosat visz a nyárba)

„Azokat a szavakat szeretem, ...amelyeket pillanatok alatt röpimává tudok alakítani.”

„Krisztuson keresztül, én úgy érzem, hogy a mennyei Atya is meg van szólítva... Mindenkinek javaslom, hogy az imaéletben, a mindennapi kapcsolatban (Krisztus)

személyes legyen, megszólítható. Egy olyan valaki, aki az emmauszi tanítványoknak is volt, hogy mentek valahol, és egyszerűen hozzájuk szegődött, és elbeszélgetett velük.”

„A költészet a mindennapjaim része. Nagyon szeretem a klasszikus költőket is, és az is mindig nagyon érdekel, hogy mit írnak a kortársaim. El szoktam menni a Szabó Ervin Könyvtárba kéthetente, csak azért, hogy elolvassam az irodalmi folyóiratokat, hogy ki mit írt.”

„Van egy könyv, ami egész kamaszoromtól az útitársammá vált: ... Kempis Tamástól a Krisztus követése című kis lelkiségi könyv, amelyet szerzeteseknek ajánl.

„Pilinszky János, amikor elment a háborúba, Ravensbrück felé, akkor telepakolta a katonazsákját mindenféle könyvekkel, aztán menet közben a vagonból dobálta ki őket, és egyetlenegy könyv maradt vele: az evangélium. És azt mondja, ez az egyetlen könyv olyan hűséges volt hozzá, mint egy kutya. (...)

Kempis Tamás nekem ilyen szempontból misztikus társam. Időnként, rendszeresen fellapozom tetszőleges helyen; olvasok egy másfél oldalt, leteszem – és az a reflexió, hogy

arra kaptam választ, amire kerestem.

Ha én könyv lennék, akkor szeretnék használható könyv lenni, elővehető, hozzáférhető, nem drága – tehát az olcsó könyvsorozatban jelennék meg –, ugyanakkar tartós. Tehát ha valaki éppen földhöz vág, akkor se essek szét lapjaimra. És egy olyan könyv, amelyik szerény, nem hivalkodó, mégis tud tartalmas lenni, tud ajándékozó lenni. A könyv arról szólna, hogy Isten szereti az embert, és a természeten keresztül is, meg a tudományon keresztül is, meg a művészeten, az irodalmon, – képzőművészet, szobrászat, festészet – mindenen keresztül az ő szépségét tudjuk dicsérni. Még akkor is, hogyha nem akarjuk.

(...) vannak olyan írók, költők, akik nagyon szépet tudnak alkotni, és megfogalmazzák azt a transzcendens élményt, hogy

van egy olyan pillanat, egy katartikus pillanat, amikor már az az érzésük, hogy valaki más fogja a tollukat.”

Fentről nézve egész ez a kép.
Szívünk, s mind, ami lent zavaros,
egységes mozaikberakás.
Gyötrelmünk ragyogása.

(Bozók Ferenc: Bizánc)

A Versben rejtőző Isten című portréfilmet a szerzetesekről készült sorozat további részei mellett a YouTube videómegosztón tették közzé.

Forrás és fotó: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI)

Magyar Kurír