„Nem is tudjátok, hogy mit kértek” – Részlet Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédéből

Krisztus szenvedéseiben részesednek

Zebedeus fiai így kérlelték Krisztust: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb oldaladon, másikunk a bal oldaladon üljön (Mk 10,35). Mit szól erre Jézus? Értésükre akarja adni, hogy nem éppen valami lelki dolgot kértek, és ha egyáltalán tudnák, mi az, amit kérnek, akkor sohasem merték volna azt kérni; ezért válaszolja nekik: Nem is tudjátok, hogy mit kértek, hogy mennyire nagy dolog az, milyen csodálatos, mennyire felette áll az égi hatalmasságoknak is. Aztán hozzáteszi: Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek? (Mk 10,38) „Ti ugyanis kitüntetést és dicsőséges babérkoszorút emlegettek nekem, én pedig küzdelmekről és vérontásról beszélek nektek. Mert ez az időszak nem a jutalom átvételének az ideje; nem most fog felragyogni az én dicsőségem sem; ez a földi élet az öldöklésnek, a harcnak és a megpróbáltatásoknak ideje” – mondja.

Figyeld meg, miképpen teszi fel a kérdést, hogy azzal is buzdítson és magyarázzon. Nem azt mondja ugyanis: „Készek vagytok-e vállalni az erőszakos halált, készek vagytok-e a véreteket is ontani?” Hanem hogyan kérdezte? Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből? És buzdításképpen hozzáteszi: amelyből majd én iszom, tudniillik hogy bátorítsa őket a vele való közösség tudata. Keresztségnek mondja azt, mert meg akarja mutatni nekik, hogy abból az egész világ nagy megtisztulása származik majd. Azt felelik neki erre: Készen vagyunk (Mk 10,39). Készséges lélekkel mindjárt megígérik, bár azt sem tudják, mit is mondanak; azt viszont várták, hogy meghallgatást nyer a kívánságuk.

Nos, mit mond erre Jézus? A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek (Mk 10,39). Nagy ajándékot jövendöl meg nekik, hiszen ez annyit jelent: „Méltók lesztek a tanúságtételre; mindazt elszenveditek, amiket én, erőszakos halálban lesz részetek, és így velem közös lesz a sorsotok.” De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek Atyám készítette (Mk 10,40). Amikor lelküket így felbátorította, s amikor már emelkedettebbé és a csüggedéssel szemben ellenállókká tette őket, csak azután igazította ki a kérésüket.

Akkor megneheztelt a többi tíz a két testvérre (Mt 20,24). Látod, mennyire nem voltak még tökéletesek valamennyien: sem azok, akik a többi tíz elé szerették volna helyezni magukat, sem a többi tíz, aki e kettőre irigykedett. De mint említettem: mutasd meg őket nekem ez után az esemény után, és látni fogod, hogy távol vannak már minden ilyen helytelen vágytól. Figyeld meg tehát, hogy éppen az a János, aki ezzel a kéréssel járult Jézushoz, később – az Apostolok Cselekedetei szerint – mindenütt átengedte az elsőbbséget Péternek, az igehirdetésben is, a csodatevésben is. Jakab pedig már nem sok ideig élt: félretett minden emberi becsvágyat, kezdettől fogva ugyanis oly rendkívüli lelkesedés hevítette, és szavakkal ki nem fejezhető olyan tökéletességre emelkedett, hogy nemsokára meg is ölték őt.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: PhotoBoss – Domsitz Judit/lébényi Szent Jakab-templom Facebook-oldala

Magyar Kurír