Csak bérlők vagyunk

Vannak értelmetlen, önellentmondásos kérdések, amelyekre nem lehet válaszolni. Ilyen például ez: „Tud-e Isten olyan követ teremteni, amit nem tud felemelni?” Nincs, és nem is lehet válasz erre. Vagy mégis? Igen, én úgy gondolom, hogy van. Isten tud olyan követ teremteni, amit nem tud felemelni. Az ember szívét, amely a szabad akarat következtében megkövesedik az önzéstől, a haragtól, a meg nem bocsátástól. A mai evangéliumi példabeszédben pontosan ezzel találkozunk. 

Agata Combik lengyel teológus, művészettörténész és újságíró az evangéliumi szőlőskerthez hasonlítja a szívünket, belső világunkat: „Nem tőlem függ szívem talaja, nem az én szőlőm, nem az én életem. Igazából bérlő vagyok. De az a föld, amit tőle kaptam, egyedi a világon.” 

Isten az élet szerzője, a szenvedélyes gazda, aki épít, kitartóan dolgozik. Bármihez nyúl, az növekszik, virágzik, elevenen zöldell, élettől és szeretettől lüktet. A szépségek, a jóságok, az erények és a talentumok palántái nem az enyémek. Nem a saját erőmből növekednek és hoznak gyümölcsöt. A rám bízott területre hulló esőt és a napsütést sem én irányítom. És mégsem történik semmi a közreműködésem nélkül. Mondhatok nemet Isten kegyelmére, az ágak eleven zöldellésére, az esőre és a nap sugárzására. A hozzájárulásom nélkül semmi nem fog gyümölcsöt teremni, megtehetem, hogy nem engedem meg ezt a gazdának. Sőt, mindezek mellett akár ki is használhatom, megbánthatom. Furcsa gazda ő. Alázatosan megkérdezi, mi az övé. Megengedi, hogy kidobjuk a saját szőlőjéből, hogy kiraboljuk és megöljük. Istenem, miért hagyod, hogy a szőlődben elhangozzék a nem? Miért szereted más kezébe adni kerted kulcsát, és ajándékként kapni azt, ami a tiéd? Miért szeretsz örülni a nyitott kapunak a saját tulajdonodban? Minden szőlő tulajdonosa vagy, akinek nem hiányzik a gyümölcs, és mégis az én termésemre vársz. Mink van igazából? Mit tudok én adni a mindenható gazdának? És mit tud kezdeni vele?

Igenis, vannak gyümölcsök, amelyeket csak én adhatok neki. „Az a föld, amit tőle kaptam, egyedi a világon.” Nincs még egy táptalaj, amelybe ugyanilyen környezeti, személyes és választási lehetőségeket helyezett volna el. És ezen az egyedi földön egyedül én tudok igent mondani neki, elfogadni az együttműködést, a szeretetre szeretettel válaszolni, amely megismételhetetlenül, egyedi módon hoz gyümölcsöt. Isten évek óta a szüretre készül. A kiválasztott szőlőmben semmi nem terem kényszermunkával. Csak a szabad válaszadásból és az együttműködésből fakadó szeretet által lehet gyümölcsöt hozó növekedés. 

Vajon tényleg szeretetből adom-e Istennek azt a gyümölcsöt, amely a beleegyezésemmel növekedett a szívemben?

Szeretném olyanná tenni a szívemet, hogy Isten fel tudja emelni. Hiszen az övé, ő teremtette, én csak bérlő vagyok. Miért is hagynám, hogy megkövesedjen?

Bátor Botond OSPPE